A hős macskája [ Aizawa x Androméda(OC)]

XI. A gonosztevők szövetsége (Aizawa)

Reggel amikor felkeltem, valami furcsát vettem észre. Nem egy sima macska volt a karjaimban, hanem a neko ájult teste emberi alakban. Kicsit megörültem hogy felébredt, de sajnos tévedtem. Elvégeztem reggeli teendőimet. Reggeli közben is egyszer átváltozott kb.1 percig. Úgy döntöttem hogy elviszem Recivery Girlhöz.

- Jóreggel nővér! -nyitottam be az orvosiba.

- Neked is Eraser. Miben segíthetek? -kérdezte felém nézve.

- Jöttem hogy újra megvizsgálja a macskát. -néztem az ölemben fekvő ájult állatra.

Leugrott a székröl és közelröl megvizsgálta a macskát. Ahogy nézte lassan lehervadt róla a mosoly.

- Tegyük csak le a legtávolabbi ágyba. -mondta komor arcal.

Úgy tettem ahogy mondta és lefektettem egy távoli ágyra. Közelebb ment a nővér és megnézte a végtagjait. Közben váratlanul a macska átváltott emberi alakra.

- Észrevettél rajta valami szokatlant, Eraser? - kérdezte.

- Igen. Van a köldöke alatt egy forradás, amit szerintem nem mindennapi... -mondtam elgondolkodva.

- Értem. Ha megkérhetnélek, akkor aktiváld rajta a képességed. Megakarom vizsgálni azt a heget. -nézett rám.

Bólintottam és aktiváltam az erőm. Hamar átváltozott macskábol emberré. A nővér idehozott egy magas széket hogy felálljon rá és megvizsgálja. Előszöt a szőrét simította meg rajta és hümmögött.

- Jolvan Eraser, abbahagyhatod. -szólalt meg a nővér.

Azonnal elkapott egy pislogó roham. Gyorsan cseppentettem a szemembe és minden jobb lett. Láttam hogy a nővér még nagyban vizsgálta az alvó nekot. Ránéztem az órámra és elkerekedett a szemem. 5 perc és becsengetnek.

- Bocsánat hogy közbeszólok de mennem kell. Mindjárt becsengetnek. -mondtam sietve.

- Rendben, de a következő szünetben feltétlenül gyere vissza! -mondta fel sem nézve a vizsgált személyröl.

Gyors tempóban szaladtam ki, egyenesen a tanáriba, ahol már mindenki tettre készen állt a tanításra. Kivétel akiknek jukasórájuk van.

Köszöntem mindenkinek egy jóreggeltet, Hizashi csak egy döbbent nézéssel jutalmazott. Villámgyorsan kiráncigáltam a sárga hálózsákom az asztal alol és sietősen az osztályom felé vettem az irányt.

Bementem a terembe és elkezdtem az osztályfőnökit. Ki kellett választaniuk az osztályelnököt. Amíg én aludtam, addig megszavazták Midoryát elnöknek és Yaoyorozut helyettesnek. Engem különösebben nem zavart, bár furcsáltam, hogy miért pont Midorya?

Felmentem az orvosiba és láttam hogy a neko infúzión van.

- Áruld el Eraser, mit csinált tegnap a cica? -termett mögöttem váratlanul.

- Miért kérdezi? -mondtam kínos hangon.

- Először is, észben azért ájult el, mert alig egy napja tud csak emberré válltozni és egyszerűen túl van terhelve a teste. Másodszor, meg patkánymérget evett. -sorolta ingerülten. -MÉGIS, MENNYI IDŐT VOLT AZ EMBERI ALAKJÁBA?? -kelt ki magábol a nővér.

Itt már éreztem a bűntudatomat. Gyorsan összeszámoltam hogy tegnap mennyi időt töltöttünk eggyütt és kijött az eredmény.

- Kb. 3-3 és fél óra... -mondtam motyogva.

A nővérnek látszólag felszökött a vérnyomása de szerencsére nem ordítozott.

- Eraser, az egy dolog hogy nem visszük haza a munkát, de most rettentően figyelmetlen voltál! -mondta mérges arcal. -Amit most műveltél a macskáddal az olyan, mintha az osztályoddal megcsináltattad volna az évvégi vizsgát első nap, méghozzá úgy hogy hátránnyal indulnak! -kaptam a fejmosást Recovery Girltöl. -Neki még nincs hozzászokva a szervezete! Kíméld és bánj vele kesztyűs kézzel. -mondta mostmár nyugodtabban.

Lesütöttem a szemem és bólogattam.

- Gyere Eraser, hírem van a macskádrol. -sétált oda az ágyához. Szótlanul követtem.

- Nemtudom hogy jó vagy rossz hír, de a heg amit említettél, az nem csak egy szimpla heg vagy forradás, hanem egy műtét nyoma. -mondta semleges hangon.

- Milyen műtét? -kérdeztem gyanakodva.

- A cicádat ivartalanították... -mondta hidegen.

- Hogy mi? -álltam letaglózva. -Egy embert nem szoktak ivartalanítani. Főleg nem ilyen fiatal korában. -fakadtam ki.

- Eraser, nyugi. Vedd figyelembe hogy ő 10 éve ELŐSZÖR ember, azelőtt macska volt. Gyakran megfordult különböző menhelyeken. Szerinted mit csinálnak a fiatal, érett macskákkal ott? -tette fel a keresztkérdést.

- Ivartalanítani. -montam szomorúan. -nehogy szaporodjanak a tenyésztőknél. -sóhajtottam.

Ekkor megszólalt a vészcsengő. Azonnal futottam az iskola bejáratához, közben összefutottam Hizashival és már eggyüt rohantunk. Amikor kirontottunk az iskola udvarára, tele volt az egész udvar ujságírókkal. Hizashi meg akart velük küzdeni, de lebeszéltem róla. Kitessékeltül a zavaró tényezőket az iskola területéröl.

Később az osztályommal elbuszoztunk az USJ-be. Tizenhármas már ott volt, de Toshinori már megint sokat hősködött, ezért nem volt velünk. Tizenhármas tartott egy fantasztikus beszédet az erők használatával kapcsolatban. Épp magyarázni akartam hogy mi lessz a feladat, amikor váratlan dolog történt.

Hallottam hogy a tér közepén megjelen egy feketelyuk. Döbbenten hátranéztem és láttam hogy a feketelyukbol előjön töménytelen mennyiségű gonosztevő. Többek között egy kézarcú fiatal srác és egy nagy mutáns retardmadár. Szóltam Tizenhármasnak hogy vigye el a gyerekeket. Felvettem a szemüvegem és szembeszálltam az ellenséggel. Szerencsére a gonoszok 90%-a könnyű volt kiiktatni. A feketelyuk képességű Tizenhármast támadta, így rám maradt a kézarcú és a retardmadár. Sajnos a kézarcú nehéz ellenfél volt. Minden támadásomat kikerülte, mert megfigyelt. Közbe beszélt hozzám, ami mégjobban idegesített. Végső energiámmal rátámadtam, de elvétettem és megjelent a kézarcú képessége. Megfogta a könyökömet és szétbomlasztott rajta mindent a húsomig. Megpróbáltam megállítani, de rámuszította a retardmadarat. Azonnal a hátammögött termett és fejemnél fogva belevert a földbe. Számban és az orromban éreztem a véremet. A szemem már annyira fájt hogy alig bírtam kinyitni. Még utoljára küzdöttem és töröltem a kézarcú képességét, mert rátámadt Midoryáékra.

Ezt nem hagyhatom bazmeg. -mondtam VOLNA, de miután összeverték a koponyám, csak gondolni tudtam rá.

A kézarcú dühösen nézett felém, intett a retardmadárnak és abban a pillanatban éreztem a halálomat.

Bocsánat hogy meggondolatlan voltam -futott át az agyamon. A következő pillanatban már a kemény földet éreztem az arcomon.

Bocsássatok meg gyerekek... bocsáss meg én nekom... -és minden sötét lett.

Komment ha van valami építőjellegű kritikád !   :3