Egy gyönyörű csendes éjszakában a piactér visszhangozva veri vissza a sietős lépteket. Egy csuklyás nő visz valamit a kosarában. Néha néha félve körülnéz és egyre szedi lépteit. A kosár csöpp kis utasai édesdeden aludva nem is sejtik mi fog rájuk várni. A csuklyás nő egyre egyre gyorsít a léptein már már fut, de egyszercsak megáll... még maga se tudja miért hátranéz és látja a falut a falut amit nemsokára el kell hagynia. A lélegzete felgyorsul a nyakához kap és a tenyerébe veszi a már majdnem 2000 éves Jedi medált. Felnéz az égre és lassan egy könnycsepp gördül le az arcán ami a kis csöppségek pojájára landolt. Visszafordult mert tudja nincs sok ideje és ha elkapják őt egy ősrégi vallás tűnik el. Futásnak ered tovább megy a piactéren és a lépcső fele fut ami a hegyre vezet fel a templomhoz. A nő ereje egyre fogy és már szúr az oldala is. Megállt mert nem kapott levegőt hirtelen elkapta egy sírogörcs és a kosárra hajtotta a fejét a haja kilógott a csukja takarásából. Lihegve felnézett és futott tovább a sírástól alig bírt futni a sok lépcsőfoktól már begörcsölt a vádlija. Tudta mire fölér már nem lesz ideje lejutni épségben mert elkapják. Sikeresen felért a templomhoz és az ajtajába rakta a kosarat. A két csöppség felkelt és elkezdett sírni a nő a kezébe vette öket és sírva vígasztalta őket:
- Nem lesz semmibaj kicsim... minde rendben lesz.- és visszarakta a gyerekeket a kosárba- itt biztonságban vagytok.- és még egyszer végignézett a gyerekeken. Gyengéden végigsimította az arcukat. Nagy levegőt vett és bekopogott a templom ajtaján. Senki nem nyitotta ki.... Megpróbálta mégegyszer de már ököllel verte. Semmi..... A nőt elkapta a sírogörcs és az Erőhöz fohászkodott. Lenézett a gyerekekre utána a medálra és a medált kettétörte majd megkötötte, hogy a nyakukba tudja rakni. Nekiveselkedett és két ököllel verte az ajtót. Hallotta, hogy közelednek az ajtó felé ezért megfordul és lenézett a ködös szakadékba. Még egyszer hátranézett a gyerekekre és levetette magát a szakadékba...
