Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.29~

Desmond

Nappaliban a kanapén ültem mellettem Seejunal, aki teljesen nyugodt volt. Jackson a fotelban ült, két karfán Wonho és Hoseok, de mindhárom érzelem mentességgel nézett ránk. Másik fotelban Minzhu, Jassa és Yejun ültek, mégis ők zavartan néztek ránk felváltva.

Kayanat jobbnak láttam, ha fel küldöm Mefistohoz, őt pedig követte Garak és a többiek.

- Mivel Koreai, tud Koreaiul, igaz? - Jackson érzelem mentes hangon szólalt meg.

- Tudok - bólintott Seejun.

- Akkor miért nem képes bemutatkozni?! - akadt ki rá mutatva. - Miért nekünk kell először megszólalni, amikor maga az idegen?!

- Jackson - rám kapta a tekintetét. - Elég legyen. - Hitetlenkedő hangot hallatott.

- Na ne bassz fel Desmond - sziszegte. Ah, ennyire ideges még nem volt velem szemben. - Ok nélkül felbukkan itt, miközben senki se tud semmit. Vagyis ő is itt marad, mert Kayana se tudja vissza küldeni!

- Attól, hogy dug titeket még nem jogosít fel arra, hogy így beszélj velem - Seejun rideg hangjára mindhármuknak elnyílt az ajka. - Lee Seejun vagyok, Desmond legjobb barátja. Boldog vagy? - Nézett Jacksonra, akinek tikkelt a szeme sarka. - Megköszönném, ha nem használnál ilyen hangnemet velem szemben.

- Mi van?! - kiabálva felpattant. Sóhajtva lehajtottam a fejem. - Mégis milyen jogon beszélsz te így velem?! Az én házamban nem fogsz tiszteletlen lenni, főleg nem velem! Vegyél vissza az egoizmusodból!

- Itt egyedül ti hárman vagytok azok, mivel még kisajátítani is ki akarjátok a főnökömet - sziszegte, mire bokán rúgtam. - Nem tudtok semmit se róla, mégis itt akarjátok tartani önös érdekből. - Jackson felszívta magát, mégis Hoseok a csuklójánál fogva vissza rántotta.

- Nem arról van szó, hogy önös érdekből itt akarjuk tartani - mindketten Hoseokra néztünk. - Jackson azért akadt ki, mert ő az egyetlen, aki tudja ki volt Desmond mellett, míg a másik idősíkon élt. Lee Seejun az őrzője volt, aki egy kicsit hasonlít rád. Ez összezavarta, és ezért ingerlékeny. - Jackson horkantva összefonta kezeit a mellkasa előtt. Fél felhúzott szemöldökkel néztem végig rajta, majd Minzhura, de még ő is szemöldök ráncolva nézte az apját.

- Őrzője? - kérdezett vissza Seejun. - Ezt hogy érted?

- Desmond a mi párunk volt, akit én és Wonho 15 évesen ismertünk meg. De Jackson elmesélte, hogy már hamarabb találkoztunk vele, csak egy teljesen másik idősíkon. Azon született meg Desmond és ismert meg minket - félszemmel Seejunra pillantottam, de kész értetlenség volt az arcán. - A lényeg, hogy volt neki ott egy küldetése, amiben az őrzőjének segítenie kellett volna, de az őrző épp abba az emberbe szeretett bele, aki megakarta ölni Desmondot. Természetesen Des megölte az ellenségét, de ezzel együtt a múltból erre a síkra került. A valódira.

- De akkor hogyan..? - felváltva mutatott rájuk.

- Ah, Jackson meghalt egy varázslattal létrehozott rákkal, de Desmond vissza hozta az életbe, így minden gát, ami akadályozta az emlékezésben eltűnt. Minket meg épp időben mentett meg - rántott vállat Hoseok.

- Értem - bólintott. - És akkor én hasonlítok arra az őrzőre?

- Még a nevetek, és az állatotok is ugyan az - bólintott Hoseok. - Csak Seejun rozsda vörös hajjal rendelkezett, ahogyan Corn is. - Seejun hümmögve bólintott.

- Nos.. - köszörülte meg a torkát Minzhu. - Mivel ellenségeskedés van kettejük között felajánlanám, hogy Seejun lakjon velünk, míg vissza nem tud térni.