Este Elbasan teraszán...

Elbasan... Albánia

Elbasan városában ránk talált a Hold és elválaszthatatlan bajtársa, az Est... Ilyenkor bizony ki kell állni...sötétbe pályán lenni az albán hegyekben a kockázatosnál is ostobább cselekedet lenne. Nagyot futottunk ma is... nem sok időnk volt fényképeket készíteni... úgy döntöttünk inkább minden szabad kezünkkel a kapaszkodás gyermeki reflex mozdulatait gyakoroljuk. Annyit ugráltunk, vetődtünk, másztunk a már-már ikonikus Toyotával, hogy ha egyszer valaha, valahogy hazaérünk mosatás után egész biztosan megölelgetem. :) Holnapra még maradt nagyságrendileg 70 km pálya szakasz... Kemény két hét volt, rengeteg élménnyel, megpróbáltatással, örömmel, izgalommal, küzdelemmel, mérhetetlen összetartással... 

Kiszellőztetem a fejem... 

Céltalanul felsétálok a tetőteraszon unottan terpeszkedő bárba... száraz chipshez hasonlító szénhidrát bombát csúsztat elém a 30 foktól elpilledt pincér. Piszok meleg van.. fülledt meleg, mikor nehezen veszed a levegőt.. Nincs légy, nincs szúnyog... vagy magasan vagyunk és ide nincs jogosultságuk feljönni, vagy ők sem bírják a meleget és valahol hűsölnek klíma berendezés alatt...Tompán puffanok bele az óriás babzsák fotelbe... a levegőbe gondoltam rá, hogy remélem nem egy beton tömb van alatta, mert egy tizedmásodperc alatt befogok csapódni. Becsapódtam... nem volt benne beton. Tohonyán elnyúltam... kifeküdtem, mint egy elgázolt béka... Ketten vagyunk fent a pincérrel...tiszteletemre kapcsol valami albán tam-tam zenét, lassan felé fordulok, kitartom a tekintetem, int, lekapcsolja. Kicsattint egy üveg gyöngyöző sört... Meghallom...most én intek, hogy mindegy milyen márka, hozza csak bátran. 

Áááhhh... Jól eltalálták a hűtő hőmérsékletét...megdicsérem, látszólag örül dicséretnek... hoz még egy kübli szénhidrátot...hmmm örülök, hogy örül... 

A városi élet mindenféle hangjai felszöknek hozzám. Iszom a söröm, elnyúlva hallgatózok... most nem rossz itt...a müezzin hangja egy kecses minaretre felszerelt recsegő a hangszóróból imára hívja az igazhitűeket... Ki tudok zárni mindent... meghúzom az üveget... a kesernyés sör végig hűti a belsőm... érzékelem a hideget a nyelőcsőben... ez most jó. Becsukom a szemem, fejemet lágyan mozgatva igyekszem követni az imám nem nekem hangzó hívószavát... bódultan, ellazulva várom, hogy történjen valami... vagy inkább azt, hogy semmi se történjen...

Picit később telefonnal elkattintok még egy jó, használhatatlanul pixeles fényképet, hogy legalább lássátok, milyen is az Est Elbasanban.