Jöttem, láttam és szerelmes lettem egy démonba

- A gondolatok ereje – szólalt meg hirtelen Diana miközben Sara felé fordult, aki nagyban pakolta hátitáskáját. Értetlenül felnézet rá.

- Parancsolsz? – meredten figyelte szobatársnőjét.

- A gondolatok ereje – emelte fel karjait magyarázatként mintha ezzel megválaszolta volna a világ összes létező kérdést.

- Most se értem – értetlenkedett tovább a szőke ciklon.

- A gondolatok erejét vetettem be, hogy rávegyelek erre a túrázásra – közölte neki nagyszerű tényként. Felhúzta szemöldökeit.

- Titokban boszorkány lettél vagy telepatikus képességed lett? – viszont csak sejtelmesen kacsintott rá.

- Ki tudja? – huncut mosoly jelent meg az arcán. Vállat vont és folytatta táskájának tömését. Éppen megfogott egy palack vizet aztán eltanakodott azon; kell neki egyáltalán még több víz? Így is volt három palack a táskájában. Végül félre tette.

- Hidd el! Jó móka lesz! – itt hatásvadászként csúnyán nézett barátnőjére.

- Diana. Nem hiszem el, hogy pont az első napon akarsz te túrázni, sem mint a városban körülnézni! Normális ember ez tenné! – egy szusszanással hadarta el bosszúsan.

- Jó, tudom, de együtt szavaztuk meg a többiekkel! – próbált mentegetőzni. Öten jöttek nyaralni még az utolsó egyetemi szemeszter előtt. Úgy gondolták egyszer adódik ilyesmi az életbe, amikor barátnője egy totó sorsoláson megnyert egy hét nyaralást Japánba és azon belül a Fuji hegy lábánál lévő Yamanakako Onsen Benifuji no Yu hot spring1-be. Sose gondolta volna, hogy barátnőjének ilyen nagy szerencse hullik az ölébe. Mindig is ki szerette volna próbálni Japán híres meleg vizes fürdőit. Mintha megérezte volna, hogy rá gondolt, mert mikor felpillantott az teljes erejéből vigyorgott. Szinte elvakította ez a ragyogó vigyor. Poénból eltakarta szemét és védekező állásba állt.

- Ne! Túl fényes! Meghalok! – barátnője ezen elnevette magát.

- Tudtam, hogy meg tudlak győzni ezzel! – felemelte kezeit ezzel megadást jelezve.

- Fejezzük be a pakolást aztán találkozzunk már a fiúkkal. Gyorsan túl akarok esni ezen a túrázáson! – már előre elszörnyülködött mikor eszébe jutott, hogy hova is mennek.

- Figyelj. Nem lesz semmi baj! Hiszen az csak egy erdő.

- Neked! Én utána néztem! Ha meg akarsz minket öletni, akkor nagyon jó úton haladsz!

- Az csak egy erdő! Nyugi. Semmi baj nem lesz! – vigyorgott rá, mint a tejbetök.

- Figyelj, Aokigahara2 egy olyan hely ahova emberek járnak meghalni és tele van démonokkal! – lassan a sírás kerülgette. Barátnője csípőre vágta kezét és durcásan nézett rá.

- Sorsot hoztunk. Mindenkinek lesz alkalma azt megnézni, amit akar. Én vagyok az első, így én ezt akarom megnézni! A vitát lezárom – azzal hátat fordított neki miközben megfogott egy iránytűt, amit nagy lendülettel bele is dobott a táskájába. Valóban, tisztességesen húztak. Barátnője volt olyan szerencsés és rögtön az egyes számot húzta ki a sapkából, aki rögtön közölte kívánságát. Ő az ötös számot húzta és így lett legutolsó. Még abban se volt szerencséje, hogy legjobb számot húzza. Még a három srác is megelőzte őt, főleg, hogy az egyikükbe még szerelmes is volt. Sajnálatos módon a barátnője szintén bele szeretet, így tisztáztak magúk között egy pár dolgot. Mindegyiküknek van esélye a srácnál és ezért pont kapóra is jött ez az utazás. Valamelyikük megszerezheti magának egy tisztességes fair küzdelemben. De a barátnője azért választotta azt az erdőt, mert misztikus és egyben elátkozott volt. Imádta a misztikus dolgokat ő viszont meg ki nem állhatta a szellemeket vagy az egyéb hozzátartozó dolgokat. Ma Diana lesz előnyben és imádkozott azért, hogy estére mindannyian épségben visszatérjenek a szállásukra. Nagy nehezen elkészültek a pakolással és lent a halban találkoztak ismét a fiúkkal, akik kényelmesen elüldögéltek egy hatalmas ablak előtt, ami éppen egy hagyományos japán stílusba kialakított kertre nézett.