Singularity •Vkook•

8.rész💜♥️

Itt is lenne a 8.rész. Jó olvasást! :))


/ Legszívesebben most azonnal én magam tisztítottam volna meg, hogy még véletlenül se maradjon semmi nyoma, vagy emléke annak a helynek rajta.

Az ő tiszta mivoltát nem engedhetem, hogy bárki is bepiszkítsa.

Ő egyedi. Ő különleges. Ő rendkívüli. /

Taehyung Pov.

Még Jungkook Jinnel a konyhába ment én körbe néztem tüzetesebben a nappaliban. Kerestem bármiféle családi képet vagy valamit ami segít, hogy megtudjam ki is Jungkook valójában.

De semmi ilyesmi nem volt ebben a hatalmas, teremszerű szobában elhelyezve.

Egy valami keltette fel úgy igazán a figyelmem.

Egy gyönyörű rózsákat ábrázoló festmény. Szinte megbabonázva léptem a kép elé és néztem fel a falon díszelgő mesterműre.

A virágok olyan gyönyörűen, kifinomultan voltak megformázva mintha igazi növényeket ragasztottak volna a vászonra, és soha el nem hervadva tetszelegnének a bámészkodó szemeknek.

Nagyon tetszett az alkotás. Viszont mikor észre vettem ki is festette ajkaim elnyíltak egymástól.

Jungkook neve szerepelt a képen.

Ő készítette?

Feleszmélni se volt időm az ámulatból, mert Jungkook mély picit karcos hangja szakított ki a teljesen más világból ahová a falon található alkotás repített.

Kérdését fel sem fogva néztem értetlenül rá, mire elnevette halkan magát.

- Te nem is ezen a földön vagy, igazam van? - jött közelebb mosolyogva, mire éreztem hogy arcom kezd teljesen felforrósodni.

- Tetszik a művem? Láttam, hogy azt nézted az előbb - tette fel a következő kérdést, mikor elém ért.

- Gyönyörű - mondtam csak ennyit ámulatba nézve újra vissza falon található remekműre.

- Akár csak te - hallottam meg Jungkook mély hangját elég közelről.

Lassan rá emeltem tekintett és csak akkor vettem észre milyen közel is van hozzám. Alig pár centi választhatott el minket. Illata teljesen beférkőzött szagló szervembe mire szemeim lassan csukódtak le. Mintha nem is én irányítottam volna a testem. Lábaim úgy remegtek mint a nyárfa levél, és éreztem ha nem kapaszkodom meg valamiben menten feladják a szolgálatot.

Jungkook lágyan értette meg arcomat mire szemeim azonnal felnyíltak a hirtelen gyengéd érintésre.

Szinte mintha rózsa tüskéi szúrták volna meg olyan hirtelen léptem tőle hátrébb.

Olyan furcsa volt számomra, hogy valaki ilyen szeretettel nyúl hozzám. És ilyen hirtelen nem is tudtam mit kezdeni Jungkook kedvességével.

- B..Bocsánat - suttogtam vörös íriszeit kémlelve amiben csalódottság jeleit véltem felfedezni. Nem erre a reakcióra számított ebben biztos vagyok.

Egyszerűen nekem idő kell, hogy megbízzam benne és tudjam ő nem sért meg és nem bánt meg. És legfőképpen nem hagy magamra.

- Gyere. Megmutatom a szobád - szólalt meg egy idő után mikor látta zavarodottságom nem hagy alább bármennyire is próbál velem kedves lenni.

Követtem őt a felső emeletre, amit már Jin által körbe járhattam egyszer.

Jungkook a folyóson lévő utolsó szobához vezetett, majd kinyitva annak ajtaját engedett engem előre.