ＴＨＥ ＳＰＡＲＫ ＯＦ ＨＯＰＥ ✧ ꜱᴛᴀʀ ᴡᴀʀꜱ

3

A barlang falát megszámlálhatatlanul sok, vésett strigula tarkította. Feltápászkodtam a földről, és ujjaimat végighúztam rajtuk. Ugyanilyeneket véstem minden eltelt nap után a szobám falára.

Valaki figyelt.

Oldalra kaptam a fejemet, mire szembetaláltam magam egy hatalmas jégburokkal, amely olyan tiszta volt, hogy kirajzolódott benne a tükörképem.

- Mik ezek? - kérdeztem inkább magamtól, mintsem az engem mustráló hasonmásomtól.

- Azon jedik száma, akik sithekké lettek. - alteregóm hangját felváltotta egy erőteljesebb, túlságosan ismerőssé vált tónus, ráadásul lehetetlen közelségből jött ahhoz, hogy ez valóban megtörténjen. Kijózanodva megráztam a fejem. Nem lehet.

- Ben? - kíváncsiságom győzött, így hangom éles késként hasította szét a barlangra ereszkedett pillanatnyi csendet.

Azonban válasz nem érkezett.

Egy pislogásnyi időre hunytam le szemeimet, mégis ennyi elég volt ahhoz, hogy újból a Jakkun találjam magam. Berontottam az otthonomként szolgált homokkunyhóba, és újból magam előtt találtam őt teljes valójában, most azonban már nem csak az arcát, hanem egész nyakát belepte az élénkpiros vére.

- Rey!

A férfi mintha megsokszorozódott volna, így tanácstalanul forgattam a fejem milliónyi hasonmása közt. Nevem folytonosan visszhangzott szájukból, ahogy minden egyes klónja tizedmásodpercekkel később ejtette ki azt. Mély baritonján nevetett, és olyan jóízűen, mint aki valóban élvezi a helyzetet. El sem hittem, hogy valóban ő volt az, hiszen még mosolyát is csak egyszer engedte láttatni. Bosszúsan fordultam körbe, de mindhiába. Mindegyik tökéletes mása volt az igazi Ben Solonak.

- Fáj, igaz? - billentette oldalra fejét, ezáltal a rakoncátlan fürtök is szinkronban mozogtak vele.

- Ne csináld ezt, Ben...

- Mit?

- Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád! - torkom elszorult a tudattól, miszerint úgy állít be, mintha én tehetnék mindenről.

- Mit akarsz, mit mondjak? - nevetett fel keserédesen, mire nekem ha lehet, még kisebbre szűkült a gyomrom. - Tönkretettél mindent, amit eddig felépítettem.

Ennél a pontnál döbbentem rá, hogy valójában én már Kylo Rennel beszélek. A gyűlölet uralta, maszk mögé bújt Soloval, akit Snoke tett olyanná, amilyen lett. Ő ültette el sebzett lelkében a sötétség magjait, így azok kellő táplálás mellett már kezdtek csírázni. Én tápláltam őt.

Ahogy lepillantottam kezeimre, azok már az aktivált fénykardot markolászták, és a fegyver mintha átvette volna józan eszem felett az irányítást. A kéken izzó fénysugár erőteljes csapódását az ő háromágú fegyvere védte ki. A vörös és kék egységesen keveredett, mi pedig nem bírtunk el a másikkal, csak ha egyikünk feladja. Fogaimat összeszorítva nyomtam erőteljesebben pengéjének a sajátomat.

- Add fel - hangja korántsem volt parancsoló, inkább csak rá akart ébreszteni arra, hogy úgyis ő fog győzedelmeskedni felettem. Ennek ellenére sem tágítottam, minden erőmmel azon voltam, hogy véget vessek ennek az egésznek. Ő azonban okosabb volt; a keresztvasszerű oldalpengéinek egyikét a kézfejembe mélyesztette, így kezemből rögvest kiesett a kardom. A férfi íriszei egészen sötét árnyalatot vettek fel, és amint találkozott tekintetünk, a szívem fölött szúró érzés kerített hatalmába. De nem csak a saját bánatom okozta a mély sebet, hanem legfőképpen a férfi által belém döfött vörös penge.

Hirtelen ültem fel élesen levegőért kapva, ezért összeütköztem a fölöttem görnyedő pilótával. Egyszerre kaptunk a fájó ponthoz, mire elnevettem magam.

- Ne haragudj, csak tudod Kylo... - vontam meg a vállam szórakozottan, de legbelül korántsem voltam vicceskedő hangulatban. Mindentudóan bólogatott megeresztve egy piszkos mosolyt. - Aj, menj már! - löktem meg vállát, mire elnevette magát. Szemeit kémlelve idegen érzés kerített hatalmába, amit valószínűleg ő is tapasztalt, feltéve hogy arcáról fokozatosan fagyott le a vigyor. Elkomolyodva mélyültünk el egymás szembogarában, majd Poe tekintete lejjebb siklott. Ennél a pillanatnál zökkentem ki, megcsóválva a fejem.

Ahogy tenyeremre támaszkodva keltem volna fel a földről, összeráncolt homlokkal szorítottam ujjaim közé a zöld aljnövényzetet. A ruháim még mindig vizesek voltak, de már nem a barlang magasodott fölém. Ráadásul kézfejemen igaz halványan, de még mindig kivehető volt a Kylotól szerzett seb.

Valami itt nem stimmel.