Megéri?

brownhairedboi kérésére szeretettel ♥

Chuuya nem kért tőled sokat, mióta járni kezdtetek, a legalapvetőbbet aznap este mégsem tartottad be. Fél kezedben egy pohár itallal, a másikban a mobiloddal számoltad a kicsengéseket. Chuuya a harmadikra vette fel.

Tényleg nem kért sokat, mégis megszegted, ami csak eszedbe jutott.

– Mi az? – Hallottad, hogy kapkodja a levegőt és valami furcsa puffanás szűrődött be a háttérből. – Baj van?

Chuuya mindig udvarias volt, telefonon azonban minden körülményeskedést mellőzött.

– Chuuya! – Felnevettél, a nevét puhán ejtetted. - Édesem! Ráérsz? Nem lenne kedved-

– Nem alkalmas – mondta. Ingerültnek hangzott, a háttérből jövő puffanás és csattanás felerősödött. – Mondtam, hogy csak akkor hívj, ha baj van!

Mielőtt felelhettél volna, Chuuya bontotta a vonalat. Felnyögtél, a markodba szorítottad a mobilod. Egy hajtásra megittad a színes ital maradékát és visszamentél a diszkóba az utcáról. Hideg volt, amitől kitisztult a fejed annyira, hogy értelmesen beszélj Chuuyával, de a benti meleg és az alkohol ledöntött a lábadról.

A francba az egésszel! Ha Chuuya veled van, talán nem egy szórakozóhelyen, hanem egy éttetemben lettél volna. A ruhád mindkét helyre megfelelt, és hogy érezd, mit mulasztottál el a távollétében, egy pohár bort küldtél az előbbi laza koktél után.

Nem szoktál inni, de akkor élvezted. Eltökélted, hogy szórakozni fogsz Chuuya nélkül is, de pár óra után hiányozni kezdett. Már nem érezted olyan jól magad a táncparketten, hiába oldódtak fel a gátlásaid az alkoholban.

Megértetted, hogy Chuuya elfoglalt, hirtelen támadt makacssággal mégis azt akartad, hogy veled legyen. Biztosra vetted, hogy sokkal jobban érezné magát veled, a fényben úszó belvárosban, mint ahol sejtéseid szerint volt: valami elhagyatott sikátorban Yokohama másik felén, vagy a rakparton, a hangárok között.

Szerettél vele lenni, ezért elfelejtetted, hogy munka közben csak akkor hívd, ha az életed függ tőle. Duzzogtál, de hamar megfeledkeztél róla. Chuuya világosan megmondta, hogy nem tudja veled tölteni a péntek estét, viszont minél többet ittál, annál inkább reménykedtél benne.

Táncoltál, lehunytad a szemed. A tested néha idegenekhez ütközött. Kisiklottál a tapogató kezek közül, de a mozdulat csak számodra volt könnyed. A valóságban a tested esetlen volt, magassarkúban sokszor megbicsaklott a lábad.

Kezdtél szétesni. Nehezen keveredtél le a tánctérről, hogy friss levegőt szívj, de az ajtó helyett csak egy üres asztalig jutottál. Még akkor is forgott veled a világ, amikor leültél. Két karodra fektetted a fejed, de a szédülés nem csillapodott.

Órák teltek el, mióta utoljára ettél, és a gyomrod besokallt a sok különböző italtól. Émelyegtél, és tudtad, hogy muszáj mosdóba menned, de gyenge voltál, alig tartott meg a lábad.

Behunytad a szemed, és úgy érezted, teleportálsz. Mire kinyitottad, egy szűk fülke falának döntötted a hátad. Fél lábad a vécékagylón, a térdeden egyensúlyoztad a pici táskád, hogy a telefonodat megtaláld benne.

– (Név), mondtam, hogy – kezdte Chuuya, de félbeszakítottad.

– Rosszul vagyok, Chuuya. Kérlek, gyere értem.

Pillanatnyi szünet után, amit legalább két percnek éreztél, válaszolt:

– Hol vagy?

– A Bridge-ben. – Hatalmas erőfeszítésbe került, hogy beszélni tudj a rosszulléttől, mégis felnevettél. – Egy picikét be vagyok rúgva.