ＴＨＥ ＳＰＡＲＫ ＯＦ ＨＯＰＥ ✧ ꜱᴛᴀʀ ᴡᴀʀꜱ

6

- Ez badarság! - Ben összevonta ívelt szemöldökeit, és elhúzva száját félrelökte a vázlatokat. - Nem engedem, hogy az életeddel játszadozz egy portál miatt, ami valószínűleg nem is működik, de ha mégis...

- Nem a jóváhagyásodat kértem. Csupán áruld el, hogy mi az a csillaghomok, és hogy honnan szerezhetem be.

- Honnan veszed, hogy én tudom?

Összepréselt ajkakkal bámultam a fiút, akinek mélybarna szemei körül furcsa zúzódásnyom húzódott meg.

- Veled meg mi történt? - azonban válaszra sem méltatott. - Ben, áruld el!

Lábaim ösztönösen vittek felé, de amint vészes közelségbe kerültünk volna, az Erő újból szétválasztott minket, hátam pedig durván nekicsattant a barlang falának.

Egy idő után megunta a hallgatást, és ajkait megnyálazva lassan tagolta a szavakat.

- Nem én vagyok az egyedüli, aki itt ragadt. Azt hiszed, kedvtelésből nem segítek neked? - egy fokkal halkabban folytatta. - Olyan lények jutnának át a kapun a mi galaxisunkba, amik pusztulást hoznának az egész birodalomra nézve.

- Én pedig nézzem végig, ahogyan időről időre felfal ez az isten háta mögötti sziget? Ezt várod tőlem, Ben?

Arcával a falnak fordulva jelezte, hogy nem kívánja a további csevegést, így tudomásul véve ezt dacból bólintottam, felpattantam, és visszamentem az űrhajóra.

A kezemben szorongatott feljegyzésekre pillantottam, amiket magamhoz ölelve vittem a bázisra, ahol minő véletlen műve, hogy Lando Calrissian szegte utamat.

- Rey - felkarjaimnál megragadva húzott félre a folyosón, és mondanivalóját halkabbra fogta. - Tudom, miben mesterkedsz.

Ajkaimat remegve próbáltam minél feszesebben egymáshoz préselni, de még így is kilátszott idegességem.

- Szerencsés lány vagy, és úgy gondolom, tudod mi a helyes. Leia is ilyen volt, előbbre helyezte a köz érdekeit, mint a saját érzelmeit.

Némán biccentettem. Még mindig nem jutottam szóhoz a jól informáltságából kifolyólag.

- Az Exegol bűvkörébe csak Jedik tehetik be a lábukat csillaghomokkal, így azt megszerzem neked. Azonban rád hárul a feladat, hogy végezz Kylo Rennel.

Lesokkolódva bámultam a sötétbőrű alakot, aki megerősítésemre várva felvonta szemöldökét, így homlokát mély ráncok barázdálták.

A felismerés arcul csapott. Ő még nem ismeri a barlangban történteket. De ha most beavatnám, nem hinne nekem. Meg kell mentenem az utolsó Skywalkert, bármit is kell feláldoznom ezért, beleértve magamat is. Nem engedem meg sem Poenak, sem Landonak, hogy egy kétségbeesett, összetört lelket bűnhődni hagyjanak az ingoványos talajon csúszkáló múltja miatt. Bebizonyítom nekik, hogy Leia és Han elveszett fia, Ben Solo feltámadt.

Amint kihoztam őt a másik galaxisból.

- Számíthat rám, Calrissian parancsnok! - bólintottam határozottan, mire ő egy vigyor keretében kijavított.

- Csak Lando.

Ahogy beértem a mindössze pár négyzetméternyi, rendezett szobámba, ledobtam az átsatírozott vázlatokat asztalomra. Megragadva az ablakpárkány széleit kifújtam a bent ragadt levegőt, mire kopogás zökkentett ki kavargó gondolataim sűrejéből.

- Gyere

Az ajtó résnyire kinyílt, mire Poe feje búbja jelent meg.

- Minden rendben? - kérdezte komoly aggódással a hangjában.

- Azt hiszem - feleltem, remélve hogy rövidre zárjuk a témát.

- Tudod... mikor legelőször megláttalak, egy élettel teli lánynak tűntél, akit átjár az Erő.

- És most? Most mit látsz bennem? - kérdeztem, félve a választól.

- Ugyanezt a lányt, aki kevésbé mutatja ki ezt az oldalát - mosolyodott el, mire összeszorult a torkom. Szomorú mosoly ült ki arcomra, mire a pilóta közelebb húzódott. - Szeretnék én lenni az, aki kihozza belőled, aki vagy valójában.

Mikor elemző szemei arcomat pásztázták, lehajtottam a fejem, hogy még alkalma se adódjon valami nem illőt cselekedni. Tudomásul véve az utalásomat elhúzódott, majd egyetlen szó nélkül hagyott magamra a vészterhes gondolatokkal.