ＴＨＥ ＳＰＡＲＫ ＯＦ ＨＯＰＥ ✧ ꜱᴛᴀʀ ᴡᴀʀꜱ

7

Az egész éjszakát hánykolódva próbáltam átvészelni. A legkülönfélébb rémképek kísértették elmémet kihasználva egyedüllétemet. Izzadtságban úszva ültem fel, ahogy a D'Qar bolygót is elérték a nap első sugarai.

Hajamat szoros kontyokba rendeztem, ezt követően a jól megszokott bézs színű vászonlepelbe bújtam. Az étkezőben összefutottam Finnel, aki szúrós szemekkel méregetett, de addig nem szólalt meg, amíg le nem ültem az asztalhoz.

- Neked teljesen elment az eszed? Lando Calrissiannal szövetkezel, és még csak nem is szólsz?

- Neked is jó reggelt - haraptam bele a puha veknibe, de ő nem törődve az effajta formaságokkal, folytatta.

- Nála nagyobb csalót még nem hordott a hátán a galaxis. Te pedig képes vagy leállni vele... - ciccegett rosszallóan, majd egyszeriben megnémult. Szemeivel követte a mellettem helyet foglaló pilótát, és furcsa arckifejezése elárulta, mihelyst Poe rám mosolygott. Féltékeny.

- De csend lett - vigyorodott el, mire Finn egy szemforgatást követően folytatta az evést. - Na mi van, engem kihagytok a buliból?

Finnel összeütközött tekintetünk, mire ő csak megvonta a vállát.

- Csak a Sólyomról kérdeztem, és hogy egyszer meg tudná-e mutatni a hiperugrást.

Poe pislogott kettőt, azonban látszott rajta, hogy nem hiszi el a gyorsan kreált hazugságot.

- Aha - hagyta ránk.

- Nekem most mennem kell - böktem a hátam mögé. - Van még egy kis elintéznivalóm.

Otthagyva a két fiút a hangárba rohantam, majd fel a sólyomra, ahol Lando már várt. A pilóta ülésében foglalt helyet, s érkezésemkor épp a vékony aranyzsinóron függő dobókockákat pöckölte meg. Az ajtófélfába kapaszkodva vártam illedelmesen, amíg megfordul, de nem tette.

- Lando - hangom olyan vékony tónust ütött meg, hogy abban sem voltam biztos, én adtam ki egyáltalán.

Ekkor végre felfedte arcát is, amelynek háromnegyedét friss égésnyomok tarkították. Előrenyújtotta kezét, és markomba adva egy bőrszütyőt felállt a székből. Elsétált mellettem, de én szavammal megállítottam.

- Ki tette ezt?

- Az legyen az én titkom - felelte és lesietett a járműről.

A bűntudat egyre nagyobb részt kaparintott meg belőlem, lassacskán végleg fölemésztett. Olyanok szenvednek miattam, akiknek sokkal jobb sors járna.

Az Exegol szigetét hamarabb elértem, mint gondoltam volna. Az égből lesúlytó, azúrkék villámcsóvák köveket repesztettek szét, sziklákat mozgattak meg. A barlangba sietve markomban tartottam a galaxis kulcsát, és ennek tudatában mintha az bizsergette volna tenyeremet.

- Ben! - kiabáltam, amint belépve az üresség fogadott. Semmi válasz. - Ben, merre vagy?

Percek, majd órák telhettek el, mire mennydörgést követően a barlang hiányzó tetőszerkezetén át esett be eszméletlen teste. A hatalmas zuhanás csak ronthatott jelenlegi állapotán. Apró vértócsa szivárgott a kövek közé, felrepedt ajkai közül. Oda akartam hozzá rohanni, de az Erő még most is utamat állta.

Ösztönösen cselekedve kaptam elő a tartályt, amiből kiszórtam az ezüstösen ragyogó csillaghomokot, így az karikát formált a levegőben, amin belépve végre megérinthettem a férfit.

Ilyen könnyű volna?

Ölembe véve fejét simogattam gyönyörű, fekete haját, amely vértől és mocsoktól összetapadva hullott homlokába. Lehunytam szemeimet, így koncentrálva az Erőátadásra.

Ben szemhéjai megrebbentek. Ahogy őzikebarna íriszei szinte kipattantak helyükről, hörögve próbált szavakat kiejteni. 

- Menj vissza - utasított alig hallhatóan.

A portálra pillantottam. Időközben a homokszemcsék apró csillagokká nőtték ki magukat, valamint egyesével hullottak alá, ezzel gyengítve a másik galaxisba való átjutást. Bent magammal húzva igyekeztem a kapu felé, mire a csillaghullás folyamata felgyorsult. Fülemben lüktetett a vér, és a kintről jövő sikolyok sem segítettek a helyzeten.

Méretes entitás kapkodta lábait felénk, a köveket szétrúgva csúszkált patáin. Hegyes fogait ránk vicsorítva szemezett a padlóra folyt vérrel, majd kettősünkre villant ibolyaszín szempárja. Ahogy Bent átdobtam a portálon, kihúztam övemből fénykardomat, aminek kékes fénye átfúrta a lény beleit. Az nyekkenve csuklott össze, én pedig deaktiválva a pengét siettem oda, ahová való vagyok. Az én galaxisomba.