Singularity •Vkook•

16.rész💜

Sziasztok ARMY_k! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a sok kommentet, megtekintést és csillagot. Annyira boldog vagyok :)) 

Picit előbb hoztam a részt mint ahogy ígértem, de remélem nem probléma :D 

Jó olvasást! 


/Mikor megfordult, azonnal magamhoz tértem és segítettem neki abban amit mondott, hogy együtt elkészítsük a vacsorát.

Hosszú volt ez a nap és eseménydús. Végre picit jobban megismertem Jungkookot, de úgy éreztem ez nekem nem elég ahhoz, hogy bizalmat szavazzak neki.

Többet szerettem volna róla tudni.

- Mesélsz magadról? - néztem a férfire, miközben ő éppen az ételt kevergette a tűzhelyen. /

Taehyung Pov.

Várakozóan néztem Jungkookra, aki csak kémlelt engem, majd visszafordította a fejét a marhahús felé, ami éppen főtt hogy vacsorára elfogyaszthassuk.

- Mit szeretnél tudni? - sóhajtott fel, és mikor a fedőt rátette a lábosra újra rám nézett.

- Mindent. Ami csak te vagy és hozzád kapcsolódik. A munkád már tudom úgy ahogy. De a szüleidről, családodról nem tudok semmit. Ahogy arról sem hogy a festészeten kívűl mi vonzz még. Vagy bármi. Engem minden érdekel. Csak így ismerhetlek meg, ha te mesélsz magadról - harapdáltam alsó ajkam az alfát nézve, aki láttam hogy azt nézi ahogy párnáim kínzom, és tekintete szép lassan kezdett el vörösbe váltani. Ez tetszene neki?

Reszketegen vett egy kis levegő és fejét picit megrázva nyitotta szóra formás ajkait.

- Kiskorom óta a maffia közeghez vagyok hozzászokva - kezdett bele, amin éreztem hogy nem lesz egy vidám történet. - Két éves lehettem, mikor anyám meghalt így őt mindig csak képeken láttam. Apám miután anya elhunyt, rá egy évre összeismerkedett egy nővel, akinek ugyan úgy volt egy alfa fia, aki hét évvel volt nálam idősebb. Apám a fiút beszerette volna tanítani bérgyilkosnak, hogy ő vegye át a helyét. Engem soha nem tekintett igazán fiának. Azt a másik alfát istenítette, engem meg teljesen alábecsült. A fiú olyan szintre emelkedett tizenöt éves korára, amikor én még csak nyolc éves voltam, hogy amikor apám meghalt rá három évre, a nem vérszerinti fogadott fia vette át tőle a helyet. Én akkor voltam tizenegy éves - gondolkozott el egy picit majd egy sóhaj után újra folytatta. Én meg csak ittam Jungkook szavait.

- A mai napig nem tudom ő miben volt több nálam hogy apámtól kiérdemelt ennyi  figyelmet, és még örökölt is. Még én semmit sem kaptam. - hunyta le szemeit, majd kis idő után kinyitotta.

- Az idegen nővel töltöttem a mindennapjaim, apám halála után, aki soha se szeretet. A kötelező köröket lefutotta velem, de mindig úgy éreztem magam a házban mintha csak egy szellem lennék. A fia meg a nő is levegőnek néztek. A fogadott bátyám, akit soha se tekintettem annak, miután átvette apám maffiáját, teljesen elszállt magától és ott alázott meg ahol csak tudott, és természetesen az anyja soha se segített nekem vagy szólt volna rá - hallgatott el újra egy picit. Mély pont lehetett ez nála. Szinte láttam meggyötört valóját Jungkooknak.

- Többször megvert, és napokig rám zárta az ajtót, hogy egy semmire kellő vagyok. Volt hogy két napig, egy szelet kenyeret adott és pont annyi vizet hogy ne halljak szomjan. Úgy tekintett rám mint egy utolsó senkire. Nem engedte az anyjának hogy iskolába járhassak, így mindig csak otthon tanultam ezt meg azt ami épp rám ragadt a könyvekből, amit úgy loptam mikor kitudtam szökni a szobámból - fejezte be egy kis időre a mesélést, majd hajába túrt és leült a székre. Volt egy olyan érzésem, nem sokan tudják ezt a történetet.

- Amikor tizenhat éves lettem akkor határoztam el, hogy elmegyek otthonról. Tudtam, hogy az egyik ismerősöm benne van egy maffiában, és az pont a riválisa volt apám volt bűnszövetkezetének, amit már az a szemét birtokolt. Fel is kerestem a főnököt, aki akkor még Yoongi apja volt - nézett fel rám, és innentől kezdett összeállni a kép előttem.

- És gondolom innen már sejted mi következett - mosolyodott el annak ellenére, hogy semmi oka nem lett volna egy ilyen történet után.

- Bosszút akartál állni, és ezért kezdtél bele abba a munkába amit most végzel - bólintottam egyet, mire mosolya kiszélesedett.

- Tetszik hogy így vág az eszed Tae - mondta elismerően mire halkan elkuncogtam magam.

- És sikerült? Visszafizetni mindazt a megaláztatást, amit a mostoha bátyádtól kaptál. - kérdeztem érdeklődve.

- Még nem teljesen. Egy két emberét már kiiktattuk, akik eléggé fontosak voltak számára, de még közel sem tartunk ott, hogy érezze a törődést - vigyorodott el, majd újra hajába túrt, ami eszméletlenül szexi volt. Ezt bekell valljam.

- Picit visszafogottabban tevékenykedik most a szemétláda, így nem igazán tudunk rajta fogást találni, de talán idővel sikerülni fog - kelt fel a székből, majd mellém sétált és a pultnak támaszkodva kémlelt vörös íriszeivel.

- Most te jössz szépségem - mosolygott rám kacéran, mire éreztem, hogy arcom azonnal elpirul. Joga volt ezek után ahhoz, hogy megtudja milyen volt az én életem. Ő is megosztotta velem, annak ellenére hogy sejtésem szerint, ezt nem sokan tudhatják.

- Hát, nekem se volt annyira fényes a gyerekkorom, de nem is volt ennyire nehéz mint a tiéd - néztem rá együtt érzően, mire picit megrázta a fejét mintha ez egy kis semmiség lenne csak számára.

- Nekem az igazi szüleim már születésemkor meghaltak, így egy másik családhoz kerültem, akik valószínűleg az árvaházból fogadtak örökbe. Viszont, mikor megtudták hogy Omega vagyok azonnal elvittek Chanyeolhoz, akit láthattál is a képen, mikor elmentünk a cuccaimért a házba. Ő volt a magasabbik - kezdtem bele a mesélésbe, mire bólintott egyet, hogy emlékszik az illetőre akiről most beszélek.

- Ő nevelt fel engem, és a párja akivel akkor jött össze mikor én tizenhat éves voltam. Nagyon jó nevelők voltak, bár engem se járattak soha iskolába, amit nem is értettem miért de így alakult. Az illatokat akkor kezdtem el érezni, mikor Baekhyun, aki az alacsonyabbik volt a képen, - utaltam megint vissza a fotóra, hogy tudja kapcsolni a dolgokat - eljött hozzánk, és oda is költözött. Tizennyolc évesen vagyis, három hónappal ezelőtt mertem rákérdezni náluk, hogy mi is ez az egész. Miután szembesitettek a dologgal magamra hagytak. Azt mondták Alfa létük miatt, nem lehetnek a közelembe. Féltek attól, hogy a jó kapcsolatukat tönkretehetné az, hogy bármelyikük is kisajátítana magának. Három hónapja vagyok egyedül, és egy hónappal ezelőtt álltam munkába, ami azért volt kedvező számomra, mert nem kellett iskolai végzettség hozzá - fejeztem be a történetet, még Jungkook arcát kémleltem.

Nem lehetett róla leolvasni semmit, ami zavart egy picit. Mit gondolhat vajon?

- Értem - mondta, majd odalépett az ételhez, ami szerintem már lassan készen állt hogy elfogyasszuk.

Meglepett hogy csak ennyit reagált, mindarra amit elmeséltem neki. Azt hittem azért ő is picit átérzi ami velem történt. Vagy legalább mondd valamit rá.

- Nem szeretném ha kapcsolatba lépnél velük - hangzott el Jungkook szájából egy mondat, ami annyira meglepett, hogy hirtelen köpni nyelni se tudtam.

Nem kérhet ilyet tőlem. Hiszen ők neveltek fel. És miért ne kereshetném fel volt nevelőim, ha már ők nem keresnek?

Na vajon szerintetek Kook miért tiltja neki hogy felkeresse őket ?:D A következő részben kiderül :D 

Bye Kimi :)