Singularity •Vkook•

17.rész♥️

/- Értem - mondta, majd odalépett az ételhez, ami szerintem már lassan készen állt hogy elfogyasszuk.

Meglepett hogy csak ennyit reagált, mindarra amit elmeséltem neki. Azt hittem azért ő is picit átérzi ami velem történt. Vagy legalább mondd valamit rá.

- Nem szeretném ha kapcsolatba lépnél velük - hangzott el Jungkook szájából egy mondat, ami annyira meglepett hogy hirtelen köpni nyelni se tudtam.

Nem kérhet ilyet tőlem. Hiszen ők neveltek fel. És miért ne kereshetném fel volt nevelőim, ha már ők nem keresnek? /

Jungkook Pov.

Szerencsére nem kellett Taehyunggal a gyógyszeren veszekednem. Tetszett hogy ilyen hamar megérti mit szeretnék tőle és nem ellenkezik. Ebből is látszik hogy igazi Omega és az alfa szavával soha nem szállna szembe.

Mikor a gyerekkorom felől érdeklődött a vacsora készítése közben, picit elgondolkodtam hogy mondjam-e el neki vagy inkább ne. Ismerte a mostohatestvérem, akit soha nem tartottam családtagomnak. Bár ő erről nem tudott. Ha elmondtam volna hogy Chanyeol - aki az ő kedves nevelője volt- keserítette meg az életem. Biztosan csalódott volna a férfiben és még nem éreztem úgy, hogy itt lenne az ideje annak, hogy tudjon róla a másik alfa mennyire mocskos dolgokban volt benne és miket művelt velem régen.

Végül úgy meséltem el neki hogy nem adtam nevet a mostohatestvéremnek, így nem tudhatta meg, ki is volt valójában. Chanyeol értett az alvilági dolgokhoz, amit soha nem tagadtam volna. Ügyesen kezelte a maffiáját, és pont ezért is volt számunkra nehéz dolog elbánni vele és az embereivel. Sokan voltak és erősek. Apám jól megalapozta neki a jövőjét. Ez volt valójában a fő ok, amiért bosszút akartam állni, hogy apám nem engem tartott a saját fiának, hanem azt a szemétládát, aki elbánt velem még akkor mikor nem is lettem volna képes magam megvédeni.

Időkérdése és a karma visszacsap a "testvéremre".

Taehyung is elmesélte a történetét, amiben természetesen ott volt az a szemét. A párjával még nem találkoztam egyszer sem. Jól titkolja hogy van valakije. De így hogy ezt megtudtam, lehet hogy végre tudunk fogást találni a drága kis maffiavezéren. Nem véletlen dugdosta úgy az elméletleges alfa szerelmét. Jól tudta hogyha ezt megtudná a mi klánunk, biztosan kihasználnánk ezt a jó kis lehetőséget hogy a fiúval megtudjuk zsarolni.

Végig ez járt a fejemben, így Taehyungnak se reagáltam túl sokat a mesélésére. Gondolom nem eshetett jól neki, de egyszerűen a tudat hogy végre annyi év után kitudnánk valahogy iktatni Chanyeolt, folyamatosan a szemem elé kúszott. Most már tényleg megérdemli az a rohadék.

Egyértelmű volt hogy nem szerettem volna ha Taehyung tartja vele a kapcsolatot, hiszen ha Chanyeol valamilyen úton -módon megtudná, hogy az Omega nálam van egészen biztos elvenné tőlem, ezzel egy óriási sebet okozva nekem, ami mindig is a célja volt csak túl erős voltam és nem jött össze neki. Ha megtudná hogy mellém került a fiú, azonnal leesne neki hogy mik a terveim vele. Hogy magamhoz szeretném láncolni. Hiszen Omega és nekem szükségem van rá, ahogy neki is rám.

- Nem teheted ezt Jungkook. Hiszen ők neveltek fel. Miattuk lettem az aki - mondta Taehyung mire csak rosszallóan ráztam a fejem. Ha jót akartak volna neki, akkor engedték volna hogy szocializálódjon és iskolába járhasson. Chanyeol megtaníthatta volna hogy hogyan védje meg magát, ha már tudta hogy egyszer úgyis ott hagyja a szegény, védtelen fiút. Taehyung agyán nagy homály ült, és csak arra gondolt hogy neki jó nevelői voltak. Pedig ha tudná Chanyeol mennyire nem volt az. Önző volt. Taehyung Chanyeol miatt nem járhatott iskolába, mert beiratkozásnál egészen biztos megkellett volna jelennie nevelőjének, aki ugyancsak egy körözött bűnöző volt.

Nem is értem hogy Taehyung hogy -hogy nem látta soha a Tv-ben a hírekben a férfi megjelenő igazán helyes arcát. Igen, Chanyeol nem volt a csúnyák sorában. Ezt be kell vallanom, bár soha nem gondoltam hogy a férfiak vonzzák. Mindig nőket hozott haza addig még otthon élt. Otthon. Ez nevetséges. Az az ocsmány hely soha nem volt az otthonom. Inkább volt számomra egy börtön, ahonnan szabadulni akartam amint lehetett.

- Taehyung ha annyira fontos lennél nekik akkor már kerestek volna - néztem egy pillanatra az Omegára. Mikor ma megláttam a képen a mostohatestvérem Taehyung volt lakhelyén, egyszerűen nem hittem a szememnek. Nem gondoltam hogy ilyen kicsi lehet a világ. Azért kérdezősködtem Taehyungtól azonnal annyira érdeklődve a két férfiről. Tudnom kellett mit kerestek a gyönyörű Omega mellett.

- De lehet elfoglaltak. Nekem kéne hívnom őket, hiszen annyi jó dolgot tettek értem és ezt megérdemelnék - elzártam a tűzhelyet és a fiú felé fordultam.

- Ha én azt akarom, hogy ne keresd őket akkor ne vitatkozz velem - léptem elé szigorúan, és a pultnak támaszkodtam, így a már remegő fiút teljesen körbe öleltem izmos karjaimmal. 

Szemei lassan bekönnyesedtek, de ezzel most nem hatott meg. Ezen múlott hogy velem maradhat, vagy elveszik tőlem. És sajnos nem mondhattam még el neki a dolgokat. Elég friss még ez az egész köztünk. És még csak együtt se vagyunk. Ki tudja hogy elhinné-e azt amit mondok.

- D..de nekem ők az egyetlen ... -kezdett bele, mire mérgesen húztam össze a szemöldököm, és megis akadt a mondatában mert érezhette nem akarom ezt tovább hallgatni tőle.

- Nem keresheted őket Taehyung. Nem mondom többszőr. Ha kell, elveszem a telefonod - simítottam derekára a kezem, majd megszorítottam picit a testrészété hogy tudja hol is a helye. A fiú még jobban elkezdett remegni. Félelem illata lengte körbe a helyiséget és lila csillogó szemei is ezt mutatták. Nem engedhettem, hogy megtörjön a gyönyörű tekintetével. Nem akartam hogy Chanyeol elvegye tőlem. Mellette tényleg nem lett volna biztonságban. Eddig se volt. Főleg hogy mostmár abban a korban van Taehyung, hogy a Heatje is bármikor érkezhet.

- J..jó - mondta Taehyung akadozva és lehajtotta a fejét. Sajnáltam hiszen nem ezt érdemelte. Semmi rosszat nem tett, de nem hagyhattam hogy bele keveredjen a mi háborúnkba Channal.

- Gyere együnk - engedtem el Taet és elkezdtem kiszedni tányérra az ételt, majd az asztalra helyeztem ahová a fiúval le is ültünk.

Ő nem igazán akart enni ahogy láttam. Letört volt és erről én tehetek. Én nem szerettem volna őt bántani, de egyszerűen nem akartam elengedni. Csak így tudtam megóvni.

- Taehyung - szólítottam meg a lila szeműt, aki lassan rám emelte csillogó színes íriszeit. - Ha megígéred hogy betartod amit kértem, elfogom mondani majd hogy miért kérek ilyet tőled. Még nem, de idővel mindent megosztok veled. Rendben? - sóhajtottam fel. Nem az volt a célom, hogy eltávolodjon tőlem, hanem hogy közel érezzem magamhoz gyönyörű lényét.

Egy darabig csak nézett rám, alsó ajkát picit beharapva, könnyes szemekkel. Tudtam hogy nem akarta ezt amit teljes mértékben megértettem. Csak ők maradtak neki.

- Megígérem - mondta halkan miközben könnyei végig folytak arcán.

Na itt is lenne a válasz a nagy kérdésre, hogy Chanyeol ki is valójában :D 

Remélem tetszett nektek:))

Bye Kimi