Angyali katona (Befejezett)

21.rész: Hercegnősdi

A komornyikom kopogott az ajtón, hogy igyekezzek a királynéhoz. Felvettem valami kis lenge öltözetet, ami a hercegnőkhöz illik, de persze nem szoknyával.

Elvégeztem a dolgaimat. Kinéztem az ablakon és láttam ahogy Sebastian herceg megeteti a lovakat, köztük az enyémet is.
Sebastian felnézett a szobám ablakához, én meg elkezdtem neki integetni, ő is viszonozta.

Elmentem az ablaktól, majd kinyitottam az ajtómat a komornyikom egyből meghajolt.

- Ma a királynéval kell tanulnod. Jelentette ki, kissé mély hangon az úr.
- Rendben, köszönöm.

Amint elindultam pár lépés után, eszembe jutott valami, így a komornyikom felé pillantottam.

- Ne haragudj, modortalan vagyok, meg se kérdeztem a neved.
- Ugyan. Egyik hercegnő se tudja, a komornyikja nevét.
- De, én szeretném tudni, hisz te vagy az állandó konornyikom!
- Így van. Nos a nevem George.
- Örvendek, Én Nita vagyok. Nyújtottam felé a kezem, hogy megrázhassam azt.

A komornyik, vagyis George félve, de ő is odanyújtotta.

- Mehetünk? Kérdezte George.
- Igen.

Elvezetett a királynéhoz. Könyvek, teák, sütemények, kanapé és sok sok kép volt a falon is.

- Gyere csak nyugodtan. Szólt hozzám lágy hangon.
Ülj le kérlek.

Leültem ahogy kérte.

- Kicsim, a lábadat így tedd mindig ha leülsz.
Mutatta meg nekem. Kissé furcsa ülés, de majd megszokom.
- Így jó? Kérdeztem félve
- Igen, nagyszerű. Nézzük meg, hogy eszel és iszol teázás közben.
Önts kérlek teát, szólt a komornyiknak aki mellette állt.

A királyné megvárta, hogy én kezdeményezzek a tea ivásban. Láttam filmekben, hogy hogy szokták. A csészét óvatosan felemeltem, majd a másik kezemet alá tartottam és ott is tartottam, míg belekortyoltam egy keveset, majd leraktam.

- Nagyon ügyes, honnan tudod?
- Hát Tv-ből.

Erre felnevetett Emily és a szolgáló lányok is kuncogtak.

- Akkor valamit legalább tudnak a rendezők, hogy hogy viselkedik egy hercegnő. 
- Igen. Helyeseltem az állítását.
- Most pedig, egyél egy sütit.

Ugyan úgy tettem, kicsit belecsíptem a számmal, kezemet alá tartva, majd mikor elvettem a számtól, leraktam azt a tányéromra.

- Ügyes! Most pedig a járást nézzük meg.

Biccentettem, majd felálltam.

Megmutatta hogy kell járnia egy hercegnőnek. Próbáltam utánozni, de valahogy nem állt rá a lábam. Próbálták könyvekkel is, de azok mindig leestek. Pár órán át, csak ezt gyakoroltam, de mind hiába.

- Jó, mára elég. Ügyes voltál, így is gyorsabban haladtál, mint a többi hercegnő. Menj pihenj le, vagy foglald el magad.
- Rendben köszönöm.
- Várj csak! Szólt hozzám miután indulni készültem.
- Igen?
- Itt van ez a könyv, ebben benne vannak az egykoron élt királyi sarjak és a mostaniak, kérlek olvasd el mikor van rá időd. Holnap, szeretném ha megint jönnél gyakorolni rendben?
- Természetesen!

Elhagytam a termet. A könyvet George hozta. Vissza mentem a szobámba, behívattam George-ot.
Átvettem a könyvet amit kaptam. Nem mondom, volt súlya és eléggé termetes kiadvány volt. Leraktam az asztalomra, majd bementem a gardróbba. Megkerestem a lovagló ruhámat és átöltöztem, persze becsuktam az ajtót, hogy George ne lásson meg, nem mintha leskelődött volna.

Felvettem, majd mondtam George-nek, hogy a lovamhoz menjünk.

Pár perc után ott is voltunk. Sebastian-t nem láttam, se a lovát. Kihoztam Pegasus-t, majd kértem segítséget, hogy a nyerget felszereljék nekem.
Figyelemmel kisértem, ahogy felrakják a lovamra.
Bevittem a karámba, majd egymagam felültem, persze segített a ló is, azzal hogy letérdepelt.

Kicsit megkocogtattam az oldalát, ő erre lassan elkezdett indulni. Kicsit gyorsabbra vette az iramot utánna, majd még gyorsabban. Elég szépen megmaradtam a lovon. Mikor észrevette, hogy bizonytalanul ülök rajta, vissza vett a tempójából. Nem kellett neki mondani, vagy jelezni, hogy mit csináljon, magától tudta.

Az egyik pillanatban félre néztem, láttam Sebastian-t. Kissé kizökkentem a ló ezt észrevette és ledobott magáról. A hátamra estem. A ló még toporzékolt előttem, majd lenyugodott.

Sebastian egyből felém szaladt és felsegített.

- Jól vagy?
- Persze, meg vagyok. Mosolyogtam rá kedvesen.
- Ennek örülök.
- Én katona bázisról jöttem, ez semmiség amit ott kaptam. Nevettem fel.
- Biztos bántottak sokat.
- Dehogy, csak mikor edzés folyt. Nem kíméltek, de nem is baj.
- Egyszer elmennék megnézni, hogy mi folyik ott.
- Rendben, akkor majd elmegyünk valamelyik nap. Oké?
- Rendben!

A lovat a helyére vittem, megetettem meg kapott vizet. Kicsit fésültem a sörényét, hogy ne hogy azt hidje, hogy megharagudtam rá. A ló nyerített miközben fésültem. Boldognak látszott.

Amikor befejeztem, vissza mentem a szobámba ledobtam magamról a ruhákat, meg le fürödtem. Miután végeztem a szoba lányok elvitték a ruhám.

Még fiatal volt az idő, így olvasni kezdtem a könyvet.

Előszőr egy összefoglalót lehetett olvasni, majd egy kisebb történelmet, hogy hogyan lett király Mihály. Majd folytatódott Mihály önéletrajzával. Majd annak a gyerekeiről is szó esett, akik meghaltak egy csatában.

Úgy 10 oldalt átolvastam, majd lefeküdtem aludni. Seperc alatt elaludtam..

--99Pepy99--