☆sebek a szívben 💚 jongsang☆

☆하나☆

Choi Jongho egy olyan ember volt, aki legbelül tudott érzékeny is lenni, de ezt kifelé egyáltalán nem mutatta. Az arca általában érzelemmentes volt. Ehhez jött még hozzá, hogy ki volt gyúrva, mint állat, szórakozásból almákat tört ketté, de több példa volt rá, hogy egy égesz dinnyét is kettétört. Az iskolában ő volt a "menő srác", hisz nem csak erős volt, de igencsak  jóképű is - viszont a korábban felsorolt okok miatt szinte senkinek nem volt mersze megszólítani. Ő maga amúgy sem szólt soha senkihez, kivétel három barátját, akik szintén elég népszerűek voltak, de ők talán nem voltak olyan ridegek, mint Jongho.

Kang Yeosang egy nagyon kedves, aranyos, pozitív szemléletű fiú volt. Ahova ment, mindenhol hamar megszerettette magát az emberekkel. Mindig udvarias volt, általában senkinek nem volt baja vele. Viszont ha valaki bántani akarta volna, mert túl csendes volt, és azt gondolta róla, hogy egy lúzer, Yeosang olyat szólt be neki, hogy az az ember utána legalább egy hónapig messziről elkerülte. De hát ez tényleg csak nagyon ritkán fordult elő, hisz mint olvashattátok, majdnem mindenki kedvelte őt.

...

A Kang család immár harmadjára költözött az év kezdete óta, és még csak augusztus volt. Most legalább olyan helyre mentek, ami Yeosang-ot is izgalommal töltötte el. Végre újra találkozhatott a legjobb barátjával. Wooyoung-gal két évvel ezelőtt ismerték meg egymást egy nyári táborban, ahol táncolni tanultak. Mióta Yeosang elmondta a másiknak, hogy Seoul-ba költöznek, szinte folyamatosan videóhívásban voltak és izgatottan kiabáltak egymással, ugyanis Yeosang Wooyoung iskolájába iratkozott be, Mindketten már alig várták, hogy szeptemberben láthassák a másikat.

Wooyoung ragaszkodott hozzá, hogy első nap együtt menjenek suliba, úgyhogy Yeosang már előző este kirakta a ruháit, amit reggel fel akart venni, és elrakta a táskájába azokat a cuccait, amit másnap magával tervezett vinni. Éjjel az általánossal ellentétben viszonylag hamar sikerült elaludnia, úgyhogy mikor megszólalt az ébresztője, frissen, kipihenten pattant ki az ágyból. Gyorsan lezuhanyzott, majd felöltözött. Halvány natúr sminket vitt fel az arcára, ami kissé jobban kiemelte a szemeit és az ajkát, de szinte egyáltalán nem lehetett észrevenni. Felkapta a táskáját, és leviharzott a lépcsőn.

- Jó reggelt, szívem! - köszönt neki az anyukája, aki épp reggelit készített.

- Jó reggelt, anya! - köszönt Yeosang is, majd pittyogott egyet a telefonja, jelezve, hogy jött egy üzenete.

Wooyoung írt neki, miszerint két perc múlva odaér Yeosang-ék házához. Yeosang erre sebtében a szájába tömte a reggelijét, miközben felhúzta a cipőjét.

- Na de kincsem! - szólt rá az anyukája.

- Bofánat, fak fietek...! - mondta a fiú teli szájjal, majd miután lenyelte a falatot, megtörölte a száját, és egy puszit nyomott a nő arcára.

- Legyen szép napod, fiam! - szólt utána mosolyogva.

- Neked is! - kiáltott vissza Yeosang, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Ahogy kifordult az utcájukból, és meglátta Wooyoung-ot, odafutott hozzá. Mindketten szinte visítottak örömükben, hogy két év után újra együtt lehettek. Wooyoung szó szerint ráugrott az idősebbre, mire elterültek a földön.

- Annyira hiányoztál! - mondta Wooyoung, még mindig Yeosang-on feküdve.

- Te is nekem! - nevetett fel Yeosang, majd megcsapta a másik vállát. - Na de kelj fel rólam, mert nem kapok levegőt!

- Oké-oké! - vigyorodott el Wooyoung, majd felállva mindketten leporolták magukat. - Úristen, de jól nézel ki! - dícsérte meg az idősebbet leesett állal, majd körbejárta. - Tetszik a hajad, így szőkén!

- Köszönöm! - nevetett Yeosang. - Te sem panaszkodhatsz!

Egész úton az iskola felé beszélgettek. Mindig, amikor elhaladtak valamilyen fontosabb épület mellett, a fiatalabb felhívta rá Yeosang figyelmét. Ilyen volt például egy bevásárlóközpont, a környék legolcsóbb boltja, a kávézó, ahol a fiatalbb szerint Seoul legjobb kávéját lehet kapni, illetve egy pékség. Mikor megérkeztek, együtt léptek be az ajtón. Még volt idejük az órák kezdete előtt, úgyhogy Yeosang elkérte a kulcsot a szekrényéhez, ami szerencséjére közel volt Wooyoung szekrényéhez. Mindketten belerakták a felesleges dolgaikat.

Ezután visszamentek a hallba, ahol szembejött velük két másik srác. Az egyikük nagyon magas volt, barna hajjal, a másikuk viszont alacsony volt, fehér hajjal. Wooyoung megragadta Yeosang csuklóját, és magával húzva a másikat odafutott hozzájuk.

- Hongjoong, Yunho, ez itt Yeosang, tudjátok, akiről olyan sokat meséltem! - hadarta.

Yeosang barátságosan mosolyogva hajolt meg, a többiek pedig követték a példáját.

- Örülünk, hogy megismerhetünk, Yeosang - vigyorgott rá a magasabb, majd bemutatkozott. - Én Yunho vagyok...

- Én pedig Hongjoong - vágta rá a másik.

- Részemről a szerencse, srácok! - válaszolta Yeosang csillogó szemekkel.

Az egész nap viszonylag eseménytelenül telt, attól a ténytől eltekintve, hogy olyan sok idő után megint Wooyoung-gal tölthette idejének nagy részét. És ez most nem csak két hétre vonatkozott. Ezen kívül nem volt elég, hogy a legjobb barátjával egy osztályba került, máris szert tett másik két barátra is.

Hi there