Illegal * Luke Hemmings *[Magyar fordítás] JAVÍTÁS ALATT!

16. fejezet - Sajnálom apuci.

Egyszer a szemembe nézett mielőtt átfordított minket így dominánsan felettem volt. Bár még mindig pólóban volt melyet inge alatt viselt. A keze boxere derékpántjáig nyúlt, készen állva arra, hogy levegye míg én rájöttem, mi is következik. 

A fejemben lévő gondolatok voltak a katalizátorok, melyek megállították cselekedetemet. 

Én 17 éves voltam.

Ő 23 éves volt.

Ez kiskorúvá tett.

És ő bűnöző volt. 

Szóval technikailag illegális lenne.... de amire gondolok, valószínűleg nem törődne vele. És nem beszélve arról, hogy nem voltam felkészülve arra a kis.... dologra. 

- Várj. - mondtam gyorsan még mielőtt tett volna valamit. Sötét szemei találkoztak az én bizonytalanjaimmal. - Én nem, umm, azt akarom mondani, hogy hmm, nem lehet... -  Folytattam félig és nem voltam biztos abban mit kell mondanom. Nem tudtam kinyögni és azt mondani, hogy "bocsánat de nem akarok szexelni veled. Te olyan valaki vagy akitől félnék, és nem állok készen arra, hogy megbassz."

Hmm, nem tudom hogyan fog játszani.

- Te nem mi? - mondta, pontosan az ellenkező választ adva mint amire gondoltam. Kényelmetlenné tette a helyzetet. Arcára mosoly ült tudva, hogy sikerrel járt. 

- Kényelmetlenné teszel engem Luke. - motyogtam, és bárhová néztem csak ő volt ott. Nagyon nehéz volt, mert ő volt minden amit láttam. 

Szó szerint.

Bosszantó arca akadályozta látásomat. 

- Hogy hívtál engem? - kérdezte szemöldökét összevonva. Én pedig megráztam a fejem mert ő csak azt vette észre, ahogy név szerint hívtam őt, szemben azzal amit igazán akart. 

- Bocsi apuci. - Válaszoltam ügyelve arra, hogy nyilvánvalóan megforgassam a szemem. 

Mielőtt még valamit vissza válaszolt volna, egy csipogó hang hallatszott. Luke felvonta szemöldökét és valamilyen okból idegesnek tűnt. Elhúzódott tőlem, felhúzta farmerjét és áthajolt a fiókján. Én is felültem majd találtam egy véletlenszerű ruhadarabot amelyet a földre fektetve fedeztem fel. Meghúztam az anyagot majd rájöttem, hogy az a flanel ami Lukeon volt. Olyan volt mint egy túlságosan nagy rönkből készült ruha. Az én 5 lábnyi keretem elsüllyedt Luke 6 lábnyi 100-as ruhájában. Felhajtottam a flanel ujját, miközben kényelmetlenül Luke mellett haladtam le a lépcsőn. Egy rejtett tárgyat tartott a kezében amit nem sikerült megpillantanom. Megpróbáltam követni, de megállított.

- Maradj itt. - motyogta csendben és vonakodva, amit én betartottam. Lopakodva odalopóztam a legközelebbi falhoz és nekitámaszkodtam majd kissé előrehajtottam a fejem. 

- Mit csinálsz? - Tíz méterre ugrottam a levegőbe, amikor Ashton keze hátulról megragadta a vállamat, és a hangja megijesztett amikor megszabadultam a ninja beállásomtól. 

- Én... - a szavakat veszteségként kezdtem el mondani. A szemem a krém színű szőnyegre esett amely hirtelen olyan érdekesnek tűnt. 

- Basszus. - mondta saját magának majd hátranéztem látva, hogy a szeme rászegeződik valamire mögöttem. 

Megfordultam, hogy kövessem tekintetét amikor láttam, hogy két kapucnis figura jelenik meg a kinti sötétségből és belép a megvilágított házba. Ashton lerohant a lépcsőn én pedig követtem. A szemem látszólag a két idegen egyikével találkozott, akit ezekben a hetekben először láttam.

- Calum, Michael, kezdtem azt gondolni, hogy leléptetek. - Ashton félbeszakította a Luke és Calum közötti beszélgetést miközben Michael még nem fedte fel arcát. 

- Igen haver, ki kell törni újra. - Luke nevetett, keze megkönnyebbülten csúszott át haján. 

- Csak akkor tedd ezt amikor már egy hónap eltelt. - válaszolta Calum, és egy pillanatra rám nézett. 

- Az is lehet. - válaszolt Luke motyogva, én pedig összezavarodtam. 

Elvisz? 

Egy hónap, miért?

Ezek a kérdések halmozódtak fel a fejemben amit kétségbeesetten ki akartam engedni. De mielőtt lehetőségem nyílt volna kérdéseim megfogalmazására zihálni kezdtem amikor Michael felfedte arcát a kapucnis póló alól amely védtelenül hagyta őt amikor a szemébe meredtem, vagy is inkább a szemére mivel úgy nézett ki mintha egy autónak csapódott volna. Lila zúzódások mutattak rá sápadt arcára, és a vörös bíbor vér csöpögött ajkából amely a hófehér ingét vérvörösre festette. 

- Átkozott, ezúttal kitörte a haragját ahogy látom. - a szobában lévő csenden Ashton hangja hatolt át. 

Oké... Ő? 

Kiről beszéltek? 

- Igen, én voltam a szerencsés. - Michael végre beszélt, nevetve szárazon és humor nélkül, ahol fizikailag úgy nézett ki, hogy fájdalmat okozott neki még a hamis mosoly is. 

Nem számít milyen seggfej volt velem. Rossz dolog, hogy én mindig bántalmaztam őt? Közelebb sétáltam majd kinyújtottam a kezem amikor elég közel voltam ahhoz, hogy megérintsem az arcát és megvizsgáljam a sérüléseket és, hogy fel ajánljam a segítségemet. De elfordult, mintha kezemmel áramütést okoztam volna neki. Felkerekedett a lépcsőn, miközben én visszahúztam a kezem, és az előttem lévő üres helyre bámultam, egy kérdéssel fordultam a többiekhez. Calum kilépett a helységből és zavartan Ashtont követte. Csak az egyik kérdésemet tudtam feltenni; 'mi történt?' és csak annyit kaptam válaszul, hogy 'nem akarod tudni'. Észrevettem  hogy kínosan állok a nappali közepén ezért feltettem Luke-nak az egyetlen kérdést ami lyukat ütött a fejemben. 

- Miért gyűlöl engem ennyire? -kérdeztem hüvelyujjammal mutatva abba az irányba amerre a zöld hajú goblin eltűnt. 

- Emlékezteted valakire. -válaszolt.

- Felvilágosítanál? -megforgattam a szemeimet és vártam a rejtélyes válaszra majd leültem a szőnyegpadlóra. Luke lemásolta tetteimet miközben felkészítettem magam a történet idejére. 

- Tehát ott volt ez a lány...