Shawn vampire

19. rész

|Caroline szemszöge|
– Vámpírok nem léteznek, nem? – kérdeztem a fejem ingatva, hisz ezt kimondva is hülyeség. Csak ostoba mesék amikkel a kisgyerekeket akarják ijesztgetni.
– Tényleg elég zagyvaság. – értett velem egyet, mire elmosolyodtam. Ő kissé elgondolkodva hozzátette. – Mondjuk olvastam az apám könyvtárában róluk érdekes dolgokat. – mondta ő is elmosolyodva. Ahogy ránéztem észrevettem a szemében valami titokzatosságot.
– Van egy könyvtára apukádnak? – lepődtem meg.
– Persze, ha gondolod egyszer megmutatom. – kacsintott egyet, mire zavartan lesütöttem a szemem. – Amúgy feltételezzük azt, hogy vannak vámpírok. Szerinted az egész gonosz szörnyeteg? – tette fel a kérdést kissé vonakodva. Elgondolkodtam ezen.
– Szerintem ahogy az emberek között, biztos nálluk is lenne kivétel, hisz ők is vámpírrá válásuk előtt emberek voltak, akkor remélni tudom, hogy vannak jószívűek is, akikben van emberség , emberi érzések, mint a törődés, szeretet stb. De eddig nem tudok rájuk jó szemmel tekinteni, hisz csak annyi van bennem, hogy vért isznak és embereket ölnek, ez pedig elég, hogy ne kedveljem őket. Hiába van bennük némi emberség, ha abból élnek, hogy másnak elveszik azt.  – válaszoltam sóhajtva. Shawn végig érdeklődve  figyelt. – De ez mindegy, hisz nem léteznek. – ráztam a fejem, egy halvány mosolyt erőltetve, de Shawnnak megváltozott az arckifejezése. – Shawn valami rosszat mondtam? – kérdeztem, mire ő rámemelte a tekintetét.
– Nem dehogy, értékelem, hogy őszinte vagy és elmondod a véleményed. – mosolyodott el féloldasan de a szeme nem mosolygott. Mégjobban összezavarodtam. Miért érzem, hogy megbántottam? – Amúgy olvastam, hogy valaki kifosztotta a korház vérkészletét, szerinted mi történhetett? – kérdezte, miközben beletúrt a göndör hajába.
– Anyum ott dolgozik a kórházba, szerinte valaki keresztbe akar tenni nekik. – mondtam széttárva a karom, majd a szememet forgatva hozzátettem. – A nagyim szerint visszatértek a vámpírok. Már az agyamra megy ezzel a hülye feltételezéseivel, és igazából sokan így gondolják a városban. – húztam el a szám. – Rose pl megállás nélkül gyanítgat embereket a.. – kezdtem , de akkor inkább abbahagytam. Mivel azért mégsem mondhatom el, hogy pont őt illeti ezekkel a szavakkal. Hülyének nézne Shawn és többet felém se bagózna.
– Pl? – kérdezte és valami átsuhant az arcán. Kicsit illetődve magam elé néztem.
– Azt mondja, hogy Noah, aki az egyik osztálytársam természetfeletti lény csakmert nem bírja az ezüstöt és minden hónapban, ahogy észrevettük teliholdkor elvonul valahová, szerintem ez csak valami különleges fóbia. – mondtam a fejem fogva, tudva hogy milyen hülyén hangzik ezt kimondva, de Shawn mégis felvonta a szemöldökét.
– Úgy viselkedik mint egy vérfarkas. – nevetett, mire sóhajtva meredtem rá.
– Ugye te is nem kezded? – nevettem el magam, mire mosolyogva megrázta a fejét.
– Amúgy mi a családneve? – kérdezte engem fürkészve.
– Holmes. Miért? – értetlenkedtem. Shawn mindent értve bólogatni kezdett.
– Talán a barátnőd nem mond hülyeségeket. – mondta sejtelmesen.