Shawn vampire

21. rész

| Caroline szemszöge|
Nagyot nyelve mégjobban Shawnhoz húzodtam, aki nyugtatóan simogatta a karom. Mondjuk megijesztett, hogy ez a szörnyeteg honnan ismeri őt, de jelen pillanatban Victortól jobban féltem, mint bárki mástól.
– Mit akarsz itt Victor? – kérdezte Shawn köpködve felé a szavakat.
– Megszomjaztam és hoppá elém sétált ez a nő. – nevetett, miközben a földön fekvő hölgyre pillantott, aki valószínűleg az eszméletét vesztette hacsak nem halt meg.
– Miért jöttettek Torontóba Nathanievel? New York nem elég nagy? – tette fel a kérdést a fiú és felpillantva láttam, hogy az arcán mennyi mérhetetlen düh van.
– Túl sokat kérdezel Mendes, nem ártana meghúznod magad ha nem akarod, hogy kitépjem a szíved. – vigyorgott, majd rám emelte a tekintetét. – Milyen kis aranyosak vagytok, kár lenne ha megsérülnél virágszál. – vonta fel a szemöldökét, engem meg kirázott a hideg.
– Őt hagyd ki ebből! – mondta a védelmemre, de az a szörnyegeteg csak legyintett.
– Úgy nem lenne érdekes. – mondta tapsikolva. Erre Shawn ellépett tőlem és neki esett Victornak. Ijedten a szám elé kaptam a kezem, amikor Shawn maradt alul.
– Olyan szívesen megölnélek, kár hogy Nathanie nem engedné. – mondta tetetett sajnálattal, de erre Shawn behúzott neki egyet, mire Victor kicsit megtántoródott, ő az idő alatt meg újra előttem állt , félig eltakarva engem.
– Ezt az ügyet megbeszéljük négyszemközt. – tette karba a kezét Victor, majd felém intett. – Mit csináljunk vele? Azért nem hagyhatjuk, hogy bárkinek elmondja. – intett felém , mire ijedten Shawnra néztem aki tanácstalanul nézett le rám.
– Az igézést el is felejtheted, verbéna van a szervezetében.
–  Bezárjuk valahová és megvárjuk míg ki nem megy a szervezetéből a verbéna. – ajánlotta Victor, de Shawn a fejét rázta. –Akkor talán kitörhetjük a nyakát, az gyorsabb folyamat. – vonta meg a vállát röhögve, mire Shawnnak ökölbe szorult a keze.
– Egyiket se kell. Senkinek nem mondaná el. – mondta azonnal Shawn, majd megerősítve rám nézett. – Ugye? – kérdezte mire egy aprót bólintottam.
– Ha bárkinek szól mindkettőtőket megölöm. – kacsintott, majd eltűnt a fák között.
Zihálva a tenyerembe temettem a fejem.
Nem tudtam mit csinálni, akkora pánik és félelem volt urá rajtam, hogy csak Shawn tartott, hogy ne rogyjak össze és ájoljak el. Beférkőzött a gondolataim közé az, hogy Ő, végre az akiben megbíznék, jó kedvem van miatta, talán egy vámpír aki valószínűleg a véremre szomjazik.
– Te is vámpír vagy? – kérdeztem, de kicsit reménykedtem, hátha tévedek, de nem. Shawn bólintott. Hirtelen félelem suhant át rám. Hiába, hogy bíznék benne, de ő is egy vámpír. Megakart ölelni, de én kitértem az ölelése alól.
– Ne érj hozzám. Vámpír vagy és ezért kiakarod szívni a vérem. – ráztam a fejem, de Shawn odalépett hozzám és megfogta a kezem.
– Caroline én téged soha nem bántanálak! – mondta majd megsimította az arcom. – Azért nem mert érthetlen okból kifolyólag, érzek irántad valamit és nem akarnálak elveszíteni. – suttogta, miközben elmosolyodott. Egy pillanat alatt elmúlt a félelmem és melegséggel töltötte el a testem Shawn közelsége. Közelebb hajolt az ajkaimhoz. Azt hittem megcsókol de gyorsan hátrább lépett.
– Még nem tudom ennyire uralni magam, ne haragudj. – nézett rám kicsit bűnbánóan.