| IT |Would you be my spaghetti? [Reddie ff.]

Hatodik Fejezet

Richie

-Eddie-Rá mutattam a fiúra.-Spagetti.-Utána a szatyromra amiben kedvenc tésztás ételem várta hogy este elkészüljön.

-Te hülye vagy.-nevetett fel önfeledten.

Még csak most ismertük meg egymást, de nekem körülbelül olyan mintha évek óta barátok lennék.  Nagyon kellemes Eddie társasága. Nem tudom mi ütött belém... nem szoktam ennyire közvetlen lenni az emberekkel....habár, ha így vissza gondolok de... de akkor is ez valahogy más. Egy kéz rántott ki a gondolatmenetemből ,ami ide-oda integetett az arcom előtt. 

-Hé Richie,jól vagy? -Két barna szempár nézett aggódva rám, ami eléggé meglepett,mivel még csak most ismertük meg egymást, mellesleg egy kezem megtudom számolni hány embernél láttam ezt a tekintetett életem során. Anyámnál és Eddienél.

-P-persze-Megráztam a fejemet.-Csak kissé elbambultam.Bocs Eds hogy aggódnod kellet értem.-Vigyorodtam el.

-Ne hívj így, utálom.-Sóhajtott.

-Pedig szerintem illik hozzád.-rántottam meg vállaimat és dőltem neki a pad háttámlájának.

-Amúgy honnan költöztetek ide?-tűrt el egy hajtincset barna szemeiből.

-Japánból.- Oda fordultam hozzá, és válaszoltam mire felcsillantak szemei.

-Úristen! És milyen volt ott élni? Egy álmom válna valóra, ha  egyszer eltudnék oda utazni.-nézett fel az égre, amit én megmosolyogtam.

-Hát neked milyen szerencséd van Eddie spagetti,hogy így össze hozott minket a sors.-Dőltem hátra újból, és kezeim összekulcsoltam a tarkómnál mire csak Eddie megforgatta szemeit,és várakozóan pillantott rám, hogy meséljek már.

-Huh...hát hol is kezdjem-gondolkodtam el egy pillanatra.-Igazándiból én már ott születtem..-Mindent elmeséltem neki ami érdekelhette, persze a szar múltamról inkább nem számoltam be neki. Nem akartam elijeszteni magamtól, és persze azt se akartam, hogy csak egy szánalomra méltó drogos szart lásson bennem.Miközben meséltem neki, ő csak csillogó szemekkel figyelt, és hallgatta történetem amibe néha bele kérdezett néhol pedig csak nevetett.

-De hé Eds, ne csak rólam beszéljünk már.-Lassan kezdtem kifogyni a témából, és szerettem volna ha ő is mesél kicsit magáról.-Milyen itt Derryben élni? Mióta laksz itt?-zúdítottam rá kérdéseimet.

-Hát én itt születtem szóval mióta élek itt lakom. Amúgy szeretem ezt a helyet,mert nyugis meg hát itt vannak a barátaim is.A suli se rossz itt...néha szoktak csesztetni de nem vészes.-tördelte ujjait. Láttam rajta hogy nagyon zavarja valami.-De amúgy szeretek bejárni azt hiszem.-A mondat végére teljesen elhalkult a hangja. 

-Hé Eddie, ha nem akarsz róla mesélni nem muszáj.

-Utálom azt a helyett.-Suttogta.

-De nem azt mondtad hogy szereted? Vagy ennyire sokan baszogatnak ott téged?-Most rajtam volt sor,hogy aggódva nézzek rá.

Elmorzsolt pár könnycseppet,én pedig gyorsan elővettem a zsebemből egy papírzsepit, amit a kezébe nyomtam.

-Köszönöm.

-De ha ilyen szar mért nem mész el onnan? Vagy miért nem szólsz a szüleidnek?-Nagyon sajnáltam szegényt. Tudom milyen érzés ez...

Richie, ebbe a városba csak ez az egy iskola van.-Szipogott.-H-ha meg szólok valakinek, akkor meg csak még jobban rám szállnak.-Ki fújta az orrát,és könnyes szemeit rám emelte.

Figyi...tudom nem ide tartozik de hány éves vagy?-Szerettem volna jobb kedvre deríten, így inkább megpróbáltam ezt a témát kissé hanyagolni.