A Pokol Urai

22. rész

If you're scared,

Just be scarier than

Whatever is scaring

you

Endi szemei kipattantak amikor 1et ütött az óra. Hajnali egyet ... sötét volt a szobában és a falnak háttal felhúzott térdel feküdt. Chris ugyanebben a test helyzetben, csak vele szemben. A hold fénye beszűrődött az ablakon át, így megvilágította a férfi kimerült arcát. Fáradt volt, ezért ő rögtön el aludt, Endi meg nem emlékszik, hogy mikor hozott megváltó alvást az éj, a gondolatok elől. A szobaajtó kulcsát a farmerja elülső zsebébe csúsztatta, a formája ki is rajzolódott. ,, Biztos mélyen alszik" Legalábbis Endi ezért imádkozott, amikor a kezét a zsebébe süllyeszttette. Már a markában érezte a hideg fémet, amikor hirtelen rá szorítanak a csuklójára. Ijedtében összerándult a teste és gyorsan a fiú arcára kapta a tekintetét, akinek éppen akkor pattantak ki a szemei és szinte világítottak a bennük izzó dühtől. Egy férfias nyöszörgő morgást követően a hátára lökte a lányt és fölé hajolt. A lány apró termetéhez képest Chrisé robusztusnak tűnt ahogy felette támaszkodott.

- Mit művelsz? - suttogta a lány füle mellett, teljesen kómás hangon. ,, Hogy lehet még álmában is ilyen éber?" gondolta Endi, majd mozdulni akart, de ennek csak az lett az eredménye hogy a két csuklóját össze téve a feje fölé szorította a fiú, aki elhelyezkedését kihasználva legeltette a szemét a látványba amit Endi nyújtott.

- Eresz már te ökör - sziszegte és a testével próbálta arrébb lökni Christ magáról, erre a srác a csípöjére ült. Christian elhajolt az ágy melletti éjjeli szekrényhez, így már nem tartotta annyira satuban Endit. Ezt kihasználva a lány alkalmazott egy lágyék rúgást amit a térdével kivitelezett és a kulcsot erősen markolva szaladt az ajtóhoz. A szoba apró zajai eltompulnak és meg is szédül a hirtelen talpra állástól de mind ez csak mellékes. Nem foglalkozik Chris fájdalmas nyögéseivel, hanem az ajtóra koncentrál. Azt hitte elég időt nyert egy nyamvadt ajtó kinyitásához, de sajnos nem. Remegő kezével alig talált bele a kulcslyukba, és amikor a kulcs már csak az elfordításra várt. Chris megfogta a derekát és olyan lendülettel dobta vissza a lányt az ágyra hogy az pattant egyet ültében. Endi annyira megilletődött hogy a férfi könnyedén a hátára lökhette és ismét a csípőjére ült, ezzel oda szegezve az ágyhoz teljes mivoltját.

- Valami kötél szerűséget kerestem a szekrénybe, de ... - forgatja a fejét a szobát pásztázva, hátha megtalálja amit keres. - Megvan - néz le Endire és gonoszul elvigyorodik. Elkezd kibújni a pólójából. Endi szemei kikerekednek a látványra, még ilyen kidolgozott testet életébe nem látott. Mintha maga Isten angyalai faragták volna az izmok formáját. Chris önelégült mosolyt villantott ahogy lepillantott a lányra és meglátta az arckifejezését és ahogyan bámult rá. Ismét összetette Endi két csuklóját, amit aztán összecsomózott a pólóval és így hozzá kötötte a fejük felett lévő ágyrácshoz. 

- Jaj ha tudnád hogy szívem szerint most mit tennék veled - sóhajtotta a fiú. Endit a pánik kerülgette és imádkozott hogy semmi olyan ne következzen - De nem teszek - hajolt a nyakához, majd megnyalta azt - Arra ott van az életünk hátra lévő része.

- Beteg vagy! Tudtad!? - hangzott el a költői kérdés ahogy a lány vére egyre csak forrni kezdett.

- Kedvesem, én a helyedben nagyon csöndbe maradnék. Ugyanis elég kiszolgáltatott helyzetben vagy ami ... hát mondjuk úgy számodra nem előnyös dolgok is megtörténhetnek - Endi nyelt egy nagyot. Chris csak felkacagott és lefordult mellé az ágyra. Lábát összeakasztotta a lány lábaival, kényelmesen. Meg persze azért hogyha a lánynak maradt ereje és bátorsága ellenkezni akkor ne rugdosódjon. A fiú karjai gyengéden körbe ölelték a lány derekát. - Egyáltalán nem foglak bántani. Vigyázni akarok rád - suttogta álmosan - A te érdekedben kötöttelek meg, mert ha nem hagysz aludni ... nem fogom tudni türtőztetni magam és a vágyaim. - nyalta meg a száját már csukott szemmel. Endi nagyon megijedt mert sose látta még Christ ilyennek. Viszont nem szeretett volna rá haragudni, plusz most nem látta hova rejti az ajtókulcsot.

- Légy szíves azért kötsd ki a kezem - próbálta rá megkérni, de sikertelenül, mert a fiú már vissza is aludt. Megkísérelhette volna kirángatni a kezet vagy a lábát, de már Chris virgácsának súlyát is megérezte nem hogy felemelni. Tehát az alvás mellett döntött, miután végig elemezte hogy a szabadulási módok nem működhetnek. Ezután Chris eloldozta a kezét, mert nem akarta hogy a vér teljesen kifusson belőle. A lába szorításán is engedett, és az elhidegült kezeket a fedetlen mellkasára tette melegedni. Azért merészkedte megmozdítani az alvó lányt mert tudta róla hogy mély alvó, ezért maga felé fordította és szorosan ölelve aludt el.