A Pokol Urai

23. rész

I wanna be...

Chris kelt fel előbb reggel. Sok dolga lett volna, de egyáltalán nem volt kedve hozzájuk. A lánnyal akarta tölteni minden percét. Még ha a szíve is szakad belé, muszáj bezárva tartania. Az ellenség nem kaparinthatja meg, legalább is őt biztos nem. Hisz a tábor megmenekülésére nem sok esély maradt. Ennek ellenére a végsőkig küzdeni fognak. Endi halkan szuszogott mellette, bár Christian nem tudta, de már ő is ébren volt és az esze hasonlókon járt ... Például hogy mi a túróért van bezárva?! Chris óvatosan felkelt és kiült az ágyszélére, arcát tenyerébe temetve. Endi is felült, észrevétlenül közel csúszott a fiú hátához. Végig simított a meztelen hátán, követve a gerincének vonalát. Chris, libabőrös lett az érintéstől és lassan hátra fordult hozzá. Amint a két szempár megtalálta egymást . . . onnantól az íriszeik nem tudtak másfele nézni. Várakozó csönd telepedett a hangszigetelt szobára . . . arra várt hogy kiszólal meg előbb.

- Jó. . . - akart valamit mondani Endi, de aztán elpirult, mert eszébe jutott hogy ezzel visszautalna az estére.

- Öhm. . . hozzak reggelit?! - dörzsölte tarkóját a fiú, neki is eszébe jutott az este. Valójába ott már nagyon nehezen bírta visszafogni magát és ebből a szempontból kín a lány mellett aludni. Másrészről pedig semmi másért nem adná a tegnap estét. Amikor átkarolva őt érezheti selymes bőrét, hallja halk nyugodt levegő vételeit és tudja hogy azért alszik békésen, mert ő mellette van. NEM fogja engedni hogy elvigyék tőle. Nagyon el kalandozott a gondolataiba, amitől ismét kínos csönd lett. Endi. inkább addig nem válaszolt amíg Chris a falat bámulta és nem rá figyelt.

- Igen, légyszíves. - azzal hogy a lány megszólalt elérte hogy újra összeragadjon a tekintetük - Az jó lenne.

- Rendben - állt fel Chris

- Kérdezhetek valamit?

- Mond - fordult vissza.

- Ha ez az én szobám mása akkor ... vannak itt ruháim is? - buta kérdés, de itt már ezen sem lepődne meg. Christian számított arra hogy kitér a szobára, de hálás volt hogy ilyen kérdést tett fel és nem olyat hogy miért meg hogy;

- Igen. A bal oldalon találsz ruhákat - nevet fel a kínos helyzet adtán.

- Ha már itt tartunk ... a szoba ... 

- Már biztos rég kész a reggeli. Hozom mielőtt kihűlne. - szakította félbe és amilyen gyorsan csak tudta elhagyta a helységet. Endi az ajtóhoz ugrott, de az már zárva is volt. Sóhajtva leült az ágyra ... amikor megszólal az ismerős harang ...  a baljósabbik fajtából. Olyan hangos hogy hiába a vastag falak, tompán de hallani. Őrült módon verik azt a fémet, ezért kinéz az ablakon. Először az tűnt fel neki hogy milyen magasan van, és hogyha meg is próbálna leugrani, lehet nem ússza meg épp lábakkal. Ráadásul abból a szempontból is vérzik a terv hogy az ablak zárva és az üveg is betörhetetlenül vastag. A másik dolog pedig, nem messze a szállástól, a kertek mellett egy raktár szerűségből emberek rohannak ki ... állig felfegyverezve, szénfekete szerkóba. Jobban megnézte őket és felismerte az élen rohanó Kait és Liliant. Lil kezébe annyira idegen látvány volt a gépfegyver, ennek dacára ott éktelenkedett. Azt nem volt elmondható hogy nem tartotta biztosan, tehát a jellemzésben írtak nem hazudnak, miszerint tehetséges harcos. Endinek nagyon rossz előérzete van.