A Pokol Urai

24. rész

You will forever by my

Always...

Chris pontosan tudta hogy mi vár rá a mai nap folyamán, és amikor reggel felkelt a szeretett nő mellől, teljesen úgy érezte hogy még nem áll készen. ,,Vissza foglak szerezni. Ígérem."Endi fel alá járkált a szobában és azon gondolkodott hogyan kéne kijutni. Christian baszott sok mindent eltitkolt ... hogy van egy testvére, hogy a szobája tele van a lánytól származó dolgokkal és még ki tudja miket. Ugyebár az ablakot már számításba vettük és esélytelen ... ezért csak az ajtó maradt. Már épp készült feladni amikor a zár zörögni kezdett. Gyorsan az ajtó mögé surrant, amennyire csak tudta összehúzta magát és várt. Egy kétségekbe esett fiú lépett be aki a sírás szélén állt. Könnyes szemmel vizsgálta a szobát és szomorúan tudomásul vette hogy üres. Endi előlépett a rejtekéből úgy hogy meg ne ijessze őt.

- Mond mi a baj kis pajtás?! - az 5 év körüli gyerek fénysebességgel fordult 180 fokot és a lány karjaiba omlott.

- Mindenki eltűnt. - szipogta bánatosan - Aludnunk kellene ... de megpiszkáltam a zárat mert pisilnem kellett. Azt hittem ez az ajtó a WC, mert megtévesztett ez a sok rémisztő hang kavalkádja. - és valóban, most már Endi is hallotta a lövéseket, a vérfagyasztó sikolyokat, és az ostorként csapkodó elüvöltött parancsokat. A kisfiú elsírta magát és szorosan bújt Endihez. Minden bizonnyal az összes szoba hangszigetelt és ezért tudnak a gyerekek aludni és legfőképp ezért nem hallott a lány ebből semmit.

- Gyere kicsi ... menjünk vissza aludni. - elkísérte a mosdóig majd vissza a szobába ahol hasonlóan pici gyerekek szunnyadtak. Az ajtót kívülről zárta vissza hogy csak onnan lehessen kinyitni és ezzel biztosította hogy ezek az ártatlanok ne hallják a buta felnőttek lövöldözését. Elindult a folyosón, ki kellett derítenie hogy mi folyik itt.

- VISSZAVONULÁS - hallatszott lentről. Aztán újra és újra elhangzott. Endi megállt a lépcső kanyarulatába és hallgatta hogy miért borult csendbe minden, de tényleg minden. Egyedül a saját levegő vételét hallotta és már azt is hangosnak vélte ... Lassan lépett le mindig csak egy lépcsőfokot. Leérve, csak a kihalt földszint fogadta. Jobbra a kihalt ebédlő, balra a szakácsok zsivaja mentes konyha. Elég lehangoló volt. Endi csak ott állt a két helyiség között, amikor a semmiből mindenhonnan fegyveresek vették körbe. Rá szegezték a pisztolyokat és fekete maszkba borított fejüket nem is mozdították a célpontról. Vártak, a parancsra vártak, hogy most ez a lány ártalmatlan vagy le kell lőni. Endi előtt lepergett az élete, a másodperc töredéke alatt leesett neki hogy akár itt és most meg is halhat. Mozgás. Egy ismerős testalkatú férfi tör magának utat felé. Elé érve leveszi a maszkot mire a lány kettőt hátra lép. Chris. Látja a férfi szemében a vágyat amit nem tud hová tenni, a fájdalom és a kétségbe esés villanását akkor amikor elhátrált tőle. Nem kockáztatott hogy elérhető távolságba álljon mert a végén megfogja és vissza rángatja a szobája fogságába.

- Mi történik? - kérdezte a lány és próbált figyelni hogy a hangja meg ne remegjen.

- Elakarják pusztítani a tábort. - mondja semlegességet tükröző arccal Christian, valójában pedig a felszín alatt megannyi érzelem kavargott.

- Kész pokol ami odakint folyik - tette hozzá Lilien aki az imént húzta le a maszkját Kaijal együtt.

- Mi? Nem tehetik - emelte meg akaratlanul is a hangját Endi ahogy a harag nőttön nőtt benne.

- Pedig azon vannak - válaszolta vissza Chris ugyanazzal a hisztérikus hanghordozással.

- KI? KI TESZI EZT? - folytak le a könnyek a lány arcán ahogy arra gondolt hogy az a sok gyerek az emeleten és a többi ártatlan is élet veszélyben vannak.

- ZAC! Zac támadja a birtokot. - ordít vissza Chris. Kész. Endi nem bírta tovább magát tartani. A térdére esve zokogott. Ez a rohadék másodjára teszi tönkre az életét. De nem, ő nem ilyen ... nem gyengülhet el. Jess eltűnése után nagyon összetört és utána meg kellett erősítenie magát. Tehát most már erős és nem sír. Zacknek adott még egy esélyt és máshogy viselkedett, kedves volt, de akkor mi ez az egész?! Megjátszotta volna? Felnézett Chrisre akinek a gonoszság csak úgy sütött a tekintetéből. Mielőtt még bárki bármit tehetett volna ... Az összes ablak berobbant és füst bombák ezrei repültek be rajtuk amik aztán a földre esve édes,erőteljes és fullasztó szagukkal elkábítottak mindenkit. Az altató gáz hatására Endi körül eltompultak a hangok. A szemhéja nagyon elnehezedett. Az utolsó amire emlékszik hogy fulladoznak körülötte és mindenhonnan katonák özönlenek be. Pokoli érzés kerítette hatalmába és tényleg azt hitte hogy most meg fog halni, de nem félt. Még ha az ördög birodalmába is jut ő nem fog többé rettegni.

꧁꧁Vége꧂꧂

De no para. Folyt.köv a következő könyvbe😘