Latyak szemszöge:
Hallod Rec? Besz*pta a sz*pó fantom! Én nyertem a kártya paryt... A k*rva anyádat Latyak! A köviben leverlek.
A győztes másodperceim kiélvezése után egy szintel feljebb mentünk.
Elkezdtük b*szkodni az ajtókat. Rec addig ráncigálta az eggyiket, ameddig le nem szakadt, majd elkezdte magaután vonszolni. Odament az ablakhoz és kidobta, gondolván hátha vissza jön. Akkorát csattant a betonon mint a két hónapos vajas kenyér.
Már az összes ajtócskát megsimiztük, mikor a nap pofátlanul köszönt nekünk. Igaz még csak épp keztük látni kicsi sugarait, da már az is elég volt arra hogy meginduljunk visssza felé.
A három démon és a Sz. Fantom már a világ másik felén járhattak. Mikor alhagytuk a tett helyszínt és haza sétáltunk, jobban mondva "haza ugráltunk".
Nem tűntünk fogyatékosnak, mert átláttak rajtunk.
Visszaértünk a kis asztalszéli zsemlemorzsa nyughelyünk kapujához. Nem láttunk egy árva lelket sem, nappal nem éberek az eper falatkáink. Olyankor alszunk vagy valami ijesmi.
Ki a f*sz nyitja ki a temető ajtaját mikor áttudsz menni rajta!?
- Kérdeztem Rec-től aki vissza is csukta, majd átbaktatott rajta.
A lelkem megnyugodott, és én is bementem. Aztán támadt egy olyan ötletem hogy keressük meg Saske-éket.
Egy jó 4 óra bolyongás után rájöttünk hogy eltévedtünk.
Segítséget akartunk kérni egy szellemtől de mikor közelebb mentünk hozzá elkezdett brümmögni és mintha megfogott volna egy láthatatlan kormányt, majd elrobogott. Valami nagyon jót érezhetett.
Feladtuk a cuki zacskós csipsz sírhejünk megtalálását, lefeküdtünk az út kellős közepére és a brümmögős szellem után gurultunk.
---------------------------------------------------------
Ez a rész is csodállatos lett. Próbálok hosszabb részeket írni. Hamarosan jön a 3. Rész. Рака!
---------------------------------------------------------
