Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

A test aminek egyszer lelke volt

Vivi boldogtalanul lapozgatta a helyi újság feketén szedett kép nélküli oldalait. Semmi érdekeset nem említett és látszólag unott arckifejezéssel fürkészte. Pusztán azért tartotta magánál, hogy ne Daisuke módjára üres tekintettel bámulja a falakat. Meggondolatlan összeköltözésük végett a fiú kénytelen volt elhagyni végleg a gimnáziumot és a rendőrségnél állást vállalni, megkérdőjelezhetetlen ügynökségi dokumentumai segítségével. Persze többé nem került a hírhedt drog osztályra, hogy továbbra üldözhesse esküdtellenségét, egyszerű közlekedésire került.

- Megjelent Hayara Yoshimoto új könyve a Sötét erdők sorozatból. - mondta érdektelenül Vivi.
- Soha sem néztem. - felelte rá monoton Daisuke.
- Kár pedig igen érdekes műfaj, úgy hallottam nagyban tartalmaz szichológiai utalásokat. - folytatta unottan Vivi.
- Az pszichológia, drágám. - javította ki Daisuke.
- Bánom is én! Egykutya! - csapta le az újságot maga elé Vivi, majd felállt a székről, mert úgy hallotta, hogy kopogtattak az ajtóból.

" Jövök már!" - szólt ki menet közben.

A nyitott ajtó mögül előlépett a jellegzetesen magassarkút viselő Karura, Daisuke úgy nevezett huga. Arcán félmosoly húzódott, de szeméből sugárzott a Vivi felé irányuló ellenszenv.

- Jó napot, kit keres? - kérdezte unottan Vivi.
- A fivéremhez jöttem. Most úgy veszem, hogy betessékeltél. - mondta gúnyosan Karura, majd Daisukéhoz sietett. Ez a némber azt sem tudja ki vagyok? - vetette oda sértődötten, mialatt öntött magának egy pohár vizet.
- Már megbocsáss.. ! - háborodott fel a modorán Vivi.
- Az ügynökségről jöhet. - vette oda Daisuke egyhangúan.
- Fivérem, tőled azért többet vártam, elvégre gyerekkorunk óta egy levegőt szívunk! Karura vagyok, Gonzálesz küldött. - magyarázta fennhangon a lány.
- Az a latin - amerikai férfi, aki állandóan kiabál? - kérdezte Daisuke.
- Bizony ő, és szüksége van rátok. Megmondom őszintén fogalmam sincs mit művelt veled, Naoya, viszont egyet tudok biztosan, jó nagy veszélybe kavartad Hiromit, ahhoz, hogy cserben hagyd. - torkolta le Karura.
- Miért mit tettem? - kérdezte tudatlan hangzással Daisuke.
Karura felnevetett, majd csipkelődően kifigurázta érte.
- Csalinak használtad, hogy kézre kerítsd az ellenségünk. - mondta végül nevetve.
- Nem tudok erről. - rázta a fejét Daisuke.
- Tényleg? A kis füzeted láttad már? Hiromi fotója be van karikázva a te írásoddal el látva. Gyere velem az őrsre, megmutatom neked szívesen. - mondta Karura.

Vivi értetlenül tágra nyílt szemekkel meredt feléjük, szeretett volna bele kérdezni, hogy mégis miről beszélnek, de végül úgy döntött talán jobban jár, ha kimarad a rendőrségi ügyekből.

- Én a közlekedési osztályon vagyok, Karura. Nincs közöm ehhez. - reagált egykedvűen Daisuke.
- Már hogyne volna?! A te kéz írásod áll a papíron! Innentől kezdve esélytelen, hogy kimaradj belőle! - pirított rá Karura.
- Ez a Hiromi nevű lány biztosan jól megvan nélkülünk is. - zárta le a témát végül kelletlenül Vivi.

- Kimmel a biztonságiak parancsnokával tanyázik, de Gonzálesz aggódik érte. Még nem láttam a jelentését. Naoya mellett.. A " jól megvan "kifejezést én kizárnám a szótáramból. - mondta megvető tekintettel Vivi felé fordulva Karura.
- Ez az általad emlegetett személy, valami terrorista? - kérdezte ijedten Vivi.
- Te jó ég! Néha elgondolkozom azon, hogy melyik világban éltek ti ketten! Naoya a város legnagyobb drog dílerje. - válaszolta sokatmondóan Karura, azzal hátat fordított neki.

A lány hangos kopogással a nyomában Daisuke felé vette az irányt. Megállt előtte és egészen sokáig mereven a szemébe nézett.

- Azt ne mondd, hogy még mindig nem emlékszel ránk. - súgta halkan, viszont határozottan.