Beépített érzések

2.rész

|Hannah szemszöge|
 *Vasárnap*

Az első hetemnek végre vége lett. Reggel kipihenten ébredtem. Lementem reggelizni. A kémházunk (vagy minek is nevezhetném ezt) olyan volt mint egy normális családi ház. Csakhogy ez nem normális és inkább nevezném bázisnak, mint családi háznak. A szüleim is kémek voltak. Egy autóbalesetben vesztették életüket. Én is bent ültem, de valahogy megúsztam...fogjuk rá. Három éves korom óta vagyok itt. Mr. Peterson a társulatunk igazgatója hozott ide és lányaként nevelt. A reggeli után felkerestem őt.
- Uram! -Tisztelegtem.
- Gyere be Hannah!
Bementem és leültem a vele szemben lévő székre.
- Hogy ment a beilleszkedés? - kérdezte.
- Egész jól Chloe már a legelső pillanatban a barátjaként kezelt.
- Chloe?! Nem vele kéne barátkoznod hanem Noahval.
- Tudom de....-félbeszakított.
- Nincs de! Nekünk Noah Schnappre van szükségünk, nem Chloera!
Feltettem a kezem és elkezdtem lengetni, mint egy elsős aki várja, hogy a tanár felszólítsa.
- Miért olyan fontos, hogy Noahval barátkoztak? Chloe is egy Schnapp! Nem mindegy?
- De Noahnak van..... - félbeszakította a mondatot - Nem. Nem mindegy. Azt a parancsot kaptad, hogy Noah bizalmába kell férkőznöd. Nem azt hogy Chloe örcsibarcsija legyél.
Úgy viselkedtem, mint aki meg sem hallotta a mondat második felét.
- Milye van Noahnak?
- Az még egyenlőre nem fontos.
- MILYE VAN NEKI?! Miért ilyen fontos ez az egész? Miért kell megölnöm egy ártatlan sztár családot? MIÉRT?
- Csak annyit kell tudnod, hogy ha nem csinálod amit mondtam, akkor mind elpusztulhatunk.
- Ezt meg hogy érted?
- Úgy hogy az emberiség sorsa a te kezedben van.
- Jézusom ezt meg melyik filmből idézted? Na mindegy. Azt mond meg, hogy miért veszélyesek? És miért kell Noah bizalmát megszereznem? Miért nem elég az, hogy például ma este tíz után elmegyek és megölöm őket?
- Mert! És legyen ennyi elég!
- Jó... Tudod mit. Vége! Ennyi! Kampec! Befejeztem! Kilépek!
- Nem teheted. Mégis hova mennél?
- Akárhova csak el innen! Ha nem mondasz el minimum egy dolgot csak egyetlen egyet, hogy miért kell ezt tennem akkor léptem.
- Jó. Várj. De csak egy dolgot. - Ezek szerint fontos vagyok. - Ugye neked is vannak képességeid.
- Iiiigen...? És?
- Ha jól tudjuk ,akkor Noahnak is. Kész. Ennyi. Megvolt az egy dolog. Most menj és csináld meg a házid! És ezt a feladatot pedig tőlem kapod.
A kezembe nyújtott egy üres lapot.
- Az a feladat, hogy meg kell figyelnem a lapot? Vagy az hogy meg kell várnom míg el nem kezd énekelni?
- Nem. A telekinesis gyakorlásához kell. De előbb a házidat csináld csak aztán gyakorolj!
- Megértettem.
Felálltam és a kilincsért nyúltam mikor megszólalt.
- Hannah! Tudtad, hogy a makacsságod anyádra emlékeztet? Ezt szerettem benne a legjobban.
Szomorú mosolyra húztam a szám. Nem szóltam semmit majd kimentem.

 |Noah szemszöge|

*Vasárnap délután*
Chloeval épp az új csajról beszéltünk mikor valaki csengetett. Anyáék a házassági évfordulójuk alkalmából elmentek kikapcsolódni ezért csak én a hugom meg persze Spagetti a kutyánk volt otthon. Kimentem, hogy ajtótnyissak. A kukucskálon keresztül láttam, hogy Amy White az. Cifra káromkodás közepette visszamentem és szóltam Chloenak, hogy nyisson ajtót és fedezzen. Chloe lement és ajtót nyitott az őrült rajongómnak aki azt hitte, hogy a barátnőm. Tudom...őrület. próbáltam minél halkabb lenni és halgatózni.
- Sziaaaaa Chloe! A pasimhoz jöttem.
- Szia Amy. Szerintem eltévesztetted a házszámot.
- Nem, mivel te itt laksz, ezért Noahbaba is itt lakik.
- Baba? Na jó mindegy Noah nincs itthon.
- De itt van. Érzem az illatát.
- Öhmmm...talán mert itt lakik?!
- Nem hiszek neked!! Engedj be!
- Dehogy engedlek! Menj szépen haza!
- Álj férre!
Hallottam, hogy valaki elesik. A hangja alapján a húgom.
- Noah itt vagyok! Hoztam neked sütit!
Jobbnak találtam lemenni és ezredjére is elmondani neki, hogy nem jártunk nem is járunk és nem is fogunk. Így tettem. Végül felhívtam a szüleit, hogy vigyék haza.
- Fuuu ez a csaj tök flúgos.- mondta a húgom.
- Az.
A nap hátralevő részében megírtuk a házit és beszélgettünk, többek közt az új csajról.
Másra sem tudtam gondolni. A végén megőrülök. Beleszerettem pedig még egy épkézláb mondatot sem tudok megfogalmazni anélkül, hogy ne izzadnék vagy ne remegne a lábam, mint a kocsonya. Persze Chloenak egy szóval sem mondtam. A végén megint cikizne, hogy:
 ,,Jaaaa a mi kis Noahnknak vannak érzései?
Voltál Óz világában és kaptál érző, dobogó szivet?"

💚Remélem tetszett🙂 és....hát ja....nincs több hozzáfűznivalóm😂 : Katy💚