IOV folytatás - Hanna & Kornél ¦ SZÜNETEL ¦

¦ 11 ¦

~Hanna~

Másnap 4 fele kelhettem a sok alvás miatt, viszont Kornél még mindig egyenletesen szuszogott, így óvatosan hogy ne ébredjen fel, lehámoztam magamról karjait. Hirtelen motyogást hallottam, így megdermedtem majd gyorsan kicsusszantam. A fürdőben lekezeltem az arcom, kifésültem a hajam majd egy lófarokba kötöttem. Visszaindultam a szobába, amiben szinte vaksötét volt, így a szememmel ami már megszokta az erős fényt, szinte semmit nem láttam. Óvatosan kitapogattam az ágyat majd körübelül belőttem a koordinátákat ahol a ruhás szekrényem található. Elég régóta lakunk itt, úgyhogy nem okozott akkora problémát, viszont amikor boldogan megkaparintottam a fogantyút és kitártam az ajtókat rájöttem hogy úgy sem fogok semmit sem látni, így félbe hagytam a dolgot. A szekrény pont úgy helyezkedett el hogy a telefonom elemlápa funkciója is éppen elég erős legyen ahhoz, hogy elérjen vakító fényével egészen Kornélig, és nem akartam felébreszteni.

-Mhhghmmm- hallottam hirtelen egy morgást mögülem, így egy enyhe szívroham után lágy puszit adtam Kornél homlokára. Mivel továbbra sem ült fel, szorosan mellé húzódtam majd telefonom ujjlenyomat érzékelőjével bekapcsoltam a készüléket, és ügyeskedve 3 pillanat alatt a legkisebbre vettem a képernyő világosságát. Reflexből a sudoku alkalmazásra nyomtam, majd egy ideig csak bámultam a készülékem.

A negyedik körnél járhattam, olyan 5 óra körül egy messenger szalag jelent meg az értesítések között, és mivel a hangerőt elfelejtettem lejjebb állítani, hangos pittyegéssel jelezte az üzenetet. Csodálkozva koppintottam rá az értesítésre, majd gyorsan átfutottam az üzenetet. Azonnal elmosolyodtam és rutinos ujjmozgással pötyögtem a billentyűzeten, majd egy sóhajtással magam mellé dobtam a telefonom és az oldalamra fordultam.

-Kornél- suttogtam, és elmosolyodtam a hangomon amit szinte fel se lehetett ismerni. Nagyjából egyre gondolhattunk, és akaratlanul is elnevettem magam Kornél válaszán, ami valahogy így hangzott.

-Egyáltalán nem ijesztő ahogy valami idegen hang suttogja a nevemet..-motyogta majd ásított egyet és felém fordult, melynek köszönhetően félig rajtam feküdt.

-Ja csak te vagy az.. azt hittem Schrödinger felesége kikelt a sírból..- motyogta majd pár pillanat múlva ő is nevetni kezdett. Reggeli rekedtes hangja pár másodperc múlva el is tűnt, és helyette egy édes Kornél mellett feküdtem.

-Lóri írt. -kezdtem vigyorogva, majd kicsattanva vártam hogy feltegye a kérdést, azonban amikor ez nem történt meg és csak álmosan pislogott mellettem, megelégeltem.

-A főmufti haverja-kezdtem bele azonban már az első két szó után nevetségesen éreztem magam. Hát ragadt rám pár dolog a versenyen az biztos..- szerzett jegyeket egy filmre, és azt mondta mehetnénk mi is.-daráltam és majd kiugrottam a bőrömből. Azonban itt még nem volt vége, és ezt éreztettem is vele, mivel "idegesen" doboltam ujjaimmal a combomon. Kornél érdeklődve nézett, majd dörzsölt egyet szemén így eléggé meglepődött amikor rávetettem magam.

-Rendeznek egy bulit ahol ott lesz minden idei iov-os versenyző- hadartam el egy szuszra majd nyakába fúrtam a fejem és szorosan átöleltem.

-Komolyan?? De jó hogy valaki gondolt erre- vigyorgott ő is, és most már egyáltalán nem volt álmos, csakis a vidámság látszott arcán.

- 10:28 -

Az ebédlő asztalhoz lehuppanva, elrendezgettem az előre kipakolt tányérokat és evőeszközöket, majd mikor apa és Kornél is helyet foglalt enni kezdtem.

-Miért is eszünk ilyen korán?-kérdezte furcsa ábrázattal apu én pedig ugyanolyan lelkesen mondtam el a nap 20-jára a "hogyan hívott meg minket Lóri főmufti haverja a moziba" storyt.