Shena vagyok, egy átlagos lány, átlagos élettel... Vagy mégsem?
Tudniillik, nekem az állatok a legjobb barátaim, értek a nyelvükön, ezért egy barátom sincs, és hamarosan megváltozik az életem is a képességem miatt...
A sulim kapuja felé tartok, ábrándozva az otthoni állatom után, amikor valaki megszólít:
-Shena! Sheeeenaaaa! -Igen, mi a baj?
Linda volt, a nagy macska rajongó.
-Volt mára házi feladat? -Szerintem nem. Miért?! -Tegnap állatkertben voltam a családommal, aztán nem tudtam tanulni. -Ja, értem. Jó lehetett. -Most mit mondott neked a kutyád? Vagy még megvan a képességed? (Csak neki mondtam el a képességemet, mert egyszer megijedt, mert az állatkertben vele szembe állt egy tigris, de elmondtam neki, hogy csak üdvözölte. Akkor elsősök voltunk, most vagyunk tizedikesek.) -Igen, meg... Azt mondta, hogy vigyázzak magamra, és siessek haza. -A szüleid állatgyűlölők nem? -Engem is gyűlölnek, mert én szeretem őket. Egyedül élek már 1 éve. -Nagyon menő! Uhh. Tényleg! Beszélnél a macskámmal? Valami baja van... -Oh! Persze... Nagyon szívesen... -Okés! Suli után az iskola előtt! -Rendben.
5 órám van : Angol, Matek, Tesi, Pszichológia, Ének. Mikor vége lett a sulinak, találkoztam Lindával, most pedig sétáltunk át hozzá.
-Aggódom a macskám miatt. -Ne aggódj, beszélek vele és minden kiderül... -Köszönöm!
Mondhattam volna, hogy a barátom, de nem, mert a stílusa nem igazán tetszik nekem... Amikor bértünk Linda szobájába, akkor egy fehér Maine Coon-al néztem farkas szemet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ő itt Snowpaw. Hagylak is titeket beszélgetni. -Rendben...
Ezzel kiment és kettesben hagyott minket a szobában.
-Helló! Én Shena vagyok! Akkor gondolom te vagy S... -Amenadiel vagyok. -Őőő... Oké... Mi?! -A. M. E. N. A. D. I. E. L! -Ezt értettem, és mostmár tudom, hogy mi a bajod... Agyi problémád van! Akkor megyek és szólok Linának... -Nincs semmi agyi problémám! Angyal vagyok!
Hirtelen megmutatta két fehér szárnyát és el is tűntette őket...
-Azta! -Te különleges ember vagy. Szólok annak, aki elvezet téged Wonder Magic Place-re. -Kinek?! Hova?! -Majd megtudod... Már szóltam is neki telepatikusan... -Na jó, akkor megmondom neki, hogy semmi bajod. -Pedig van! -Mi?! -Nyau! Nagyon keveset vagyunk együtt!
Hirtelen megsajnáltam, és megsimítva selymes szőrét, kimentem Lindához.
-Na?! -Az a baja, hogy keveset vagytok együtt... -Értem... Kérni fogok engedélyt, hogy ne csak csivavákat, hanem macskákat is vigyünk a suliba, csak őket ne táskába, hanem hordozókába... -Remek ötlet! Na megyek, mert Hero már gondolom, aggódik értem... -Okés! Kár volt K9-re kiképezned!
Nekiállt nevetni... Ez nem tetszett benne, hogy mindenkinek megmondja, hogy mi a helyes...
-Okés... Szia! -Szia, és köszönöm mégegyszer! -Nincs mit!
Kimentem, és az erdőből egy sutoggást halottam, majd egy királykobra jött ki a fák közül. Sikítani akartam, de megszólalt:
-Nyugi, én is olyan vagyok, mint Amenadiel! -Mostmár tudom, hogy párszaszájú is vagyok! Remek! Nice! Mi jöhet még?! -Elvezetlek Wonder Magic Place-re ott a királyunk az oroszlán mindent el fog mondani... -Rendben... Remélem megbízhatok benned! Mutasd az utat!
Elindultunk az erdő mélyére, nem tudva, hogy hova megyek, de a kobra megbízhatónak tűnik...
