A 24 éves szűz

Elátkozott kalózok 2.3

-Na kérem! Pár hét leforgása alatt, kifosztottuk a környéket! Ritkán beszélek ilyen nagy tömeg előtt, de most boldogsággal tölt el, hogy ti, az én embereim vagytok!- Emeli fel a korsó sörét a kalózkapitány, aki a porondon áll, előtte pedig a legénység és a szigeten élő falusiak. -Igyunk hát, a világ uralomra! Heej! Hehee.

Mindenki jól érzi magát, és egy-két kalóz aranyba van öltözve.

Amikor a kalózkapitány jön le a porondról, kalapját megsütni a nap, és amolyan kecses részeg módjára jön le. 

-K-k-k-k-kapitány! V-v-van némi b-baj.

-És ugyan mi? Hökk,! -Csuklik egyet a gazdag kapitány.

-M-m-majd a s-s-s-segédem elmondja.

-Oh. Amúgy is szörnyen irritáló a dadogásod. Még sosem mondtam, de jó lenne kezdeni vele valamit.

-Ezért vagyok most itt! Felkért engem tolmácsnak a dadogós. Ez most fontos ügy, és nem lehet elhalasztani.

-Na, mondjad már izomagy!

-Szóval hiába van meg mindenünk... nekünk kalózoknak. De nem tudjuk úgy élvezni az életet, mert elátkozottak vagyunk. Tehát azt gondoltuk, hogy meg kéne keresni a szűz lányt.

-Oh. És tényleg!- Dobja félre a korsó sörét a kapitány. -Nem is tudok részeg lenni. Mindig csak tetettem. Bláá. A nőket sem gyönyörükért hágom. És finomakat sem eszem mostanság kívánalomból. Szedjünk össze annyi embert a faluból, amennyit csak tudunk! Most egy egész háborúra készülünk!

-Igenis Kapitány!

-I-i-i-igen i-is K-k-k-kapitány!

-Mindig is hű társam voltál dadogós!- Veszi le a kalapját a kapitány. -Izomagy! Ha megölöd, te leszel a zombikalóz kapitány!

A fiú nem gondolkodik sokat. Oldalba szúrja a dadogóst. Aki csak könnyezni tud már, de nem szól egy szót se. Már nem tud. Ahogy a könnycsepp végig fut az arcán, addig egymás szemébe néztek a kapitánnyal. S amikor a könnycsepp lehullott az arcáról, össze esett, és a könnyel együtt zuhant a földre.