Rei élete egy fiú iskolában

3.fejezet

Rei szemszög:

A tanár azt mondta bárhova leülhetek, még is olyan érzésem van hogy nem szabadott volna leülnöm ide, mindenki olyan furcsán nézett rám, amit persze próbáltam figyelmen kívül hagyni. A tanár morgolódott mikor is kinyílt az ajtó. Mindenki arra nézett még én is. 4 srác jött be az egyik pedig pont a padomhoz igyekezett de mikor észre vett kis meglepetség tükröződött az arcán ami hamar eltűnt. Oda állt mellém tenyerét megtámasztva a padon.
- Hé, kölyök. Ez az én helyem. - jelenti ki hűvösen.
- És? A tanár azt mondta bárhová ülhetek. Aki késik az ne pattogjon. - nézek szemébe ami dühtől csillog, látszólag feldühítettem. A teremben feszült csend van, mindenki csendben, döbbenten vagy épp idegesen figyel. Ez a srác valami nagy kutya lehet itt ha ennyire még van mindenki lepve hogy vissza szóltak neki.
- Na, csússz odébb a helyemrő vagy odébb raklak - sziszegi, kezd fogyni a türelme.
- És mond csak hová is üljek át? . Én az ablak mellett szeretek ülni - mondom felállva ingerülten hogy ne kelljen annyira felnéznem rá.2 srác feláll a helyéről mert le akarnak állítani de Dimitri megállítása őket egy intéssel.. Egy kicsit elgondolkodik majd az egyik haverjára pillant aki elfoglalta a helyét, ami szintén az ablaknál van csak kettő paddal előrébb.
- Buch add át a helyed neki - utasítja, ő pedig engedelmeskedik és átül máshova *
- Kösz, köcsög - morgom majd lehuppanok az új helyemre. Már most nem bírom ezt a srácot. Mikor ki csengetnek megyek sétálni a folyosóra mikor észre veszem hogy követ valaki így megállok.
- Bocsi.. Csak mondani akartam hogy olyan vagány vagy. Bár csak én is ilyen lennék. Eddig senki sem szájalt így vele. Mindenkit megleptél. - áradozik mellettem haladva
- Ja, milyen buta vagyok. Be se mutatkoztam. Natsu vagyok. - húzza széles mosolyra száját. Elég energikus srác. Be mutat pár barátjának akik úgy mint ő nem tartoznak a nagymenők közé. De nekem ez így megfelel, nem akarok én azok a marhák közé tartozni. Épp beszélgetünk mikor is Dimitri direkt nekem jön vállal
- Hé, muszály löködnöd? - kérdem ingerülten mert látom a gúnyos mosolyát ami nem sokáig tart.
- Igen. Ha az utamban vagy ellöklek. - mondja jegesen és kimérten majd elmegy, a bandája pedig nevetve követi őt.