Egész nap csak rajtad kattogom.
Hogy milyenek is lennénk? Vajon jók lennénk egymásnak? Miket csinálnánk együtt?
Szeretnék mondjuk hajnalig bulizni veled, hogy aztán reggelig szeretkezhessünk.
Kikelnénk délben az ágyból és sütnék neked finom reggelit, amíg te az asztaltól vizslatnál engem és az élet nagy dolgairól vitáznánk.
Megbeszélnénk az álom utazásunkat, a félelmeinket és a vágyainkat.
Végig egymás szemébe néznénk és elvesznék a csodás szemeidben.
Visszabújnánk a jó meleg paplanjaink közé, te videójátékozni tanítanál én meg kibuknék, hogy milyen béna vagyok, de a következő körben hagynál nyerni.
Elindítanánk egy filmet de egyikünk sem emlékezne a tartalmára.
Egészen ránk sötétedne már és csinálnál magunknak egy jó forró fürdőt, amíg én már köntösben ácsorogva várnám, hogy újra együtt legyünk. Elmerengenék rajtad, hogy hogyan is jelenthet valaki ennyi mindent egyszerre.
A barátot. A szerelmet. A társat. A partnert. Az embert, akivel örökké csak lennék.
Te időközben magadhoz húznál és csak annyit mondanál, hogy szeretsz. Nagyon szeretsz.
Nem is csinálnánk különösképpen semmi extrát de mindkettőnknek full extrás lenne az egész.
