A hős macskája [ Aizawa x Androméda(OC)]

XVI. Muszály! (Androméda)

- Srácok! -ébredeztem. -Hol a zene? -utaltam a tegnapi kísérletre. Semmi válasz. - És miért fáj mindenem... -mozgattam meg a karom. Kipattant a szemem és hatalmas sötétség vett körül. Nagy nehezen felültem a fájdalomtol és egy ágyban keltem gondosan betakarva.

- Ezek leitattak engem, mert én erre nem emlékszem hogy ágyba fekt... -akadt el a szavam. Megláttam a szétgyűrt lepedőt, ami ráadásul néhol véres is volt és az a bűz...

- Itt mi a fene történt? -bámultam értetlenül a szobára.

Nagy nehezen feláltam és kibicegtem Hizashi szobájábol. Reggel volt, mert a nap erős fénye konkrétan égette a szemgolyómat. Hirtelen a szemem elé kaptam a kezem, de rögtön el is vettem onnan, mert észrevettem rajta valami nem odavalót.

- Úristen... mi ez a lánc, meg bilincs? -álltam lesokkolva.

Ketté van szakítva... -figeltem.

-Fúj basszus! Miért véres a kezem? Miért van a körmöm alatt húscafat?! -kérdeztem magamtol már félve, ahogy néztem a feltünően nagy karmaimat. -Szentséges ég! Mi ez a nyavaja a köldökömnél? -néztem a kővé száradt spermát. Ahogy hozzákezdtem a leszedéshez, jobbnak tartottam otthagyni, mert tépte a bundámat. Kiszedtem a körmöm alol a darabkákat és megkóstoltam mindegyiket. Megállapítottam hogy felváltva Shouta és Hizashi íze van.

Mi történt tegnap, hogy véres minden? Már megint a Hold művelt valamit... -és keserű rett a szám íze. Hirtelen hatalmas fejfájás vette kezdetét.

NyUGodJ MeG CicUS, neM KeLL féLnED... -kuncogott. -jÓT mUlaTTuNk tEgnAP... -mondta sejtelmesen a másik személyiség.

Ne! Ne ne ne ne, mit csináltál te szörnyeteg! -ordítottam magamba. Semmi válasz.

Hold! Mit csináltál?! Kínoztad őket, megverted őket, esetleg már megölted őket?! -kiabáltam a fejemben. -MOND MÁR TE SÜKETNÉMA! -közbe zokogtam.

NYugI, nYUgI! EszEmBEn sInCS meGÖlNi AZoKaT Az iSTenEkEt... -mondta vággyal teli hangon. -aDOk Egy TiPPeT. TuSOlj lE! AttOl LeJÖn A sPe... KhM... aZ a DOloG A hASaDroL, MeG A véR A kEZedRöl! -mondta okoskodóan.

- Miért, miért történik ez velem! -bőgtem és lassan elcsoszogtam a fürdőszobába.

Hideg vízzel lezuhanyoztam és megtörölköztem. Mindenem megtisztult, kivéve a lelkiismeretem és a bilincsek. Végig arra gondoltam, hogy vajon mit tettem? Mennyire gyűlölhetnek Shoutaék?

- Ez nem mehet így tovább... -töröltem le a könnyeim és megpillantottam egy cetlit az asztalon. A srácok üzenete volt:

Elmentünk hősködni!

Aizawa&Yamada

- Rendben. Ki kell takarítanom! Hátha nem fognak annyira utálni... -mondtam elhaló hangon.

Szépen lassan és fájdalmasan előszedtem a tisztítószereket és hozzákezdtem a munkához. A véres ágynemű kimosása, porolás, ablakpucolás, felmosás, stb. Miután végeztem a nagytakarítással, kimegyek az udvarra. Hiszen Hizashi háza sem kicsi...

(Alkalomhoz illő zene következik :3 )

Átváltoztam fekete perzsa macskává, felmásztam nagy nehezen az udvaron álló Diófa legmagasabb ágára és halk sírásba kezdtem. Gyönyörü szép volt a kilátás. A labirintushoz hasonló kertvárosi utcácskák látványa igazi nosztalgikus érzést keltett bennem. A város mellett omladozó bérház már a szívemhez nőtt.

Vajon a macskák még mindig ott élnek? -merengtem könnyes szemmel az épületet nézve, amikor hallottam hogy hazaértek Shoutáék.

Eszembe jutott hogy valószínűleg mit tehettem velük. Rájuk sem mertem nézni, annyira elszégyeltem magam. Ezért inkább nem is zavartam őket. Tovább üldögéltem a faágon, ami épphogy elbírt engem. Ahogy lengette a szél az ágat, úgy sírtam álomba magam a napsütés alatt.

Álom

Egy gyönyörű virágos réten térek magamhoz. Közel s távol senki, csak én, a gyönyörű tulipánok és pipacsok végtelenje. Emberi alakban vagyok. A virágok csábító illata. A vad, tavaszi színek egyszerűen megbabonáznak.

Elkezdek futni. Futni az ismeretlenbe fájdalommentesen. Néhányszor megállok megnézni pár virágot, vagy egyszerűen csak megpihenni.

Felfutok egy domb tetejére. Úgy nézett ki mint egy szabályos kör alakú stadion. Nagyon gyorsan rohanok le a völgybe. Amikor a közepébe érek, egy nemvárt dolog történik.

Hatalmas sebességgel nekicsapódok egy láthatatlan falnak. Nagy nehezen felállok és meglátok valakit a fal túloldalán...

Az a valaki én voltam. Ugyanolyan távolságra mint én, ugyanúgy néz ki, mindene ugyanolyan. Végigsimítom az ujjaimat az üvegfalon és ugyanazt teszi. Úgy viselkedik mint a tükörképem.

Amíg szórakoztam a másik énemmel a falnál, addig szépen lassan besötétedett.

Mivel mi ketten tükörképek voltunk, ezért mindent amit én csináltam azt ő is és sajnos ez fordítva is igaz...

Először csak a teste válltozott meg. Nagyobb és élesebb lett a karma. Megnéztem és nekem is ugyanígy megválltozott. A fogai is ilyesztőbb lett, így nekem is félelmetes fogak költöztek a számba. Utoljára a szemei válltoztak meg. Hófehér egybefüggő szemek...

Már nem én irányítok. Teljesen korom éjszaka lett közben. Csak egy fényforrás van. Madnem Telihold. Én vagyok a tükörkép, ő pedig a vezér.

Balra néztünk és megjelenik Hizashi a hősruhájában mindkét oldalon. Egymásra pillantunk a hasonmásommal és egy démoni vigyor kerül az arcára, így hát nekem is muszály 'mosolyogni'. Elindulunk lassan a saját térfelünkön.

- Mit akarsz Hizashival? -suttogom, mert tudom hogy halja.

- MiT NEm... - kuncog és nézzünk egymás fehér szemeit.

Hirtelen megiramodunk Hizashi felé. Nem akarom, de muszály...

- Tünj el innen! -ordítom neki. -MOST! -folyik a könnyem, de nem mozdul.

Hirtelen egy erős valami szorul a hasamra és visszaránt. Hátranézünk és Shouta áll hősruhában a domb másik részén. Belőle is kettő van. Mind a kettőnket lefogja és eldőlünk, mint egy zsák krumpli. Hálát adok az istennek hogy itt van, de a másik énemet elönti a méreg. A szabadulás reményében elkezdünk vergődni, de nem sikerül megszabadulnunk a sáltol.

Hizashi elindult a domb tetejéröl egyenesen hozzám és fölémhajol.

- ÉBREDJ FEEEEEEEEEEEEL! -ordítja a képességét használva és végig mosolygott az iskolai stílusában.

Valóság

Ordítottam egyet és megugrottam a faágon. Döbbenten néztem a nagy fekete foltra, ami előttem lebegett.

- Jóreggelt! -szólalt meg a folt. -Azt ajánlom gyere le a fárol.

Nem mondtam semmit, csak néztem hogy ki ő. Shouta lebegett előttem úgy mint pókember. Fejjel lefelé...

Komment ha van valami építőjellegű kritikád ! :3