A révész lánya

7. Bemutatás

- De teljesen biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet Cassy? Mi lesz, ha nem fogok nekik tetszeni? - Kérdezi Des ahogy éppen arra várunk, hogy Med és Rakné megérkezzen a megbeszélt találka helyünkre.

- Teljes mértékig biztos vagyok benne, ne aggódj. A lányok nem olyanok, mint hiszed. Nem lesz semmi baj. - Kuncogom.

- Cassy! - Sikít a két jól ismert női hang a hátam mögül, mire sarkon fordulok és kitárom a karjaimat.

- Lányok! - Vigyorgom, ahogy egy hatalmas ölelést váltunk.

- Na, gyerünk Cassy! Mutass be minket a szépfiúnak! - Mondja Rakné szája sarkában egy gonosz mosollyal, ami sokkal ijesztőbbé teszi, mint amilyen igazából.

- Jól van, nyugi! Mutatom már! - Nevetem hangosan, ahogy kiállok Des elől, hogy a lányok láthassák. - Rakné, Med, ő itt Hadész a párom! - Mutatok a férfire, aki arcán egy bugyuta vigyorral integet a barátaimnak. - Des, ők pedig Arakné és Medusa a legjobb barátnőim! - Mutatok először a pók lányra, majd a kígyó hajúra.

- Helló Cassy már sokat mesélt rólad! Alig vártam, hogy megismerjelek végre. Az utazó köpenyeden van még mit változtatni, de egész jó darab. Talán csinálhatnék neked egy rendeset... Mi lenne, ha csinálnék neked egy rendeset? - Lép közel Deshez az alacsonyabb lány.

- Ranké! Nyugodj már meg! Halálra ijeszted szegényt. - Mondja Med csípőre tett kézzel, majd megforgatja a szemét. - Ne is foglalkozz vele, kicsit hiperaktív a csaj! Főleg, ha szövésről van szó! Mellesleg meg ne parázz ilyen feltűnően, a légynek se ártunk. - Kuncogja.

- Én igen, ha beleszáll a hálómba! - Morog a másik lány.

- Te legszívesebben mindenkinek ártanál, aki a hálóid közelébe megy és Nyx néninek is csak azért nem panaszkodsz feltűnően nehogy kidobjon az Éjpalotából és kereshess magadnak valami más lakhelyet. - Mondom csípőre tett kézzel.

- Bocsássátok meg a viselkedésemet, de nem vagyok teljesen tisztában azzal, hogy mikre képesek a birodalmam lakói. - Szólal meg Des is.

- Van, akik többet, van akik kevesebbet, mint amit gondolsz! - Kuncogja Med.

- Apropó birodalom lakók. Cassy a nagybácsid elintézve. Elküldtük, hogy boldogítsa Charon bácsit, úgyhogy jobb ha elindulunk a nagynénéidhez. - Vigyorog Rakné.

- Ugye nem megyünk megint hozzájuk? - Néz rám ijedt tekintettel Des, mire elnevetem magam.

- Te Cassy, miért ilyen ijedt a párod? - Pislog Rakné, én meg még mindig hangosan röhögve válaszolok.

- Azt hiszi... Azt hiszi, hogy... Hogy ezek azok a nagynénéim. - Próbálok levegőhöz jutni a kacagások között.

- De ezek a normális nagynénéid, nem a szörnyen ijesztő nagynénéid! - Rázza ki a hideg Medet.

- Hány nagynénéd van neked? - Néz rám gyanakodva Des.

- Hat, meg két nagybátyám, de az egyiket nagyon ritkán látom. - Legyintek egyet. - Ráadásul elég féltékenyek a nagynénéim, ha az egyik csapathoz megyek, akkor hamarosan mennem kell a másikhoz is. Folyton próbálják egymást felül múlni. - Nevetem. - De tényleg jobb, ha megyünk, mert valami kincskereső partit akartak rendezni. Nem lenne jó késni róla, mert a végén, még felforgatják Hekaté földjét, unalmukban és senki se akar egy mérges Hekaté elé állni. - Ahogy ezt kimondom mindannyiunkat kirázza a hideg.

- Még Hadész is fél a mérges Hekatétól. - Neveti el magát Med.

- Ki ne félne tőle? Egyszer láttam kiakadva, hát nem életem legboldogabb emléke! - Mosolyodik el Des, ahogy átkarolja a derekam. - Akkor megyünk? - Kérdezi, mi pedig bólogatni kezdünk.

- Akkor emberek a csónakba! - Adom ki a parancsot, mire a többiek kuncogva szállnak be a csónakba, amit én a folyón lassan elvezetek ahhoz a parthoz, ahol már messziről lehet látni, hogy ott állnak a nagynénéim. A három tizenéves lányt azonnal letámadja a két barátnőm. Mikor pedig kiszabadulnak a nagynénéim letámadnak engem.

- Cassy! Cassy! - Csiripelik.

- Sziasztok! - Mondom boldogan, mikor is a legvilágosabb hajú nagynéném észreveszi a páromat.

- Charon ki fogja nyírni! - Vigyorodik el, mire a testvérei is mellé állnak.

- Határozottan! - Biccent a lila hajú nagynéni.

- A párunk előtt titokban tartjuk, mi? - Kérdezi a másik kettőt a kék hajú, a többiek csak biccentenek egyet.

- Meg se lepődöm, hogy a fúriák a nagynénéid. - Mosolyodik el Des. - Alecto! - Ad egy csókot a világoskék hajú lány kézfejére. - Megaera! - A lila hajú nagynénimnek az arca két oldalára nyom egy egy csókot. - Tisiphone! - A kék hajú nagynénémmel pacsizik egyet. - Ha tudom, hogy ide hoz nem vagyok ilyen ideges. - Kuncogja Des, de erre a nagynénémék szélesen elvigyorodnak.

- Pedig jobban teszed! Kincsvadászatot tartunk ma! Ami egy veszélyes játék. - Kezd bele Alecto.

- De ez így csalás! Eggyel többen vagyunk! - Morog Rakné.

- Majd Cassy meg Hadész egy csapat lesz én meg beállok hozzátok. - Vigyorog Tisiphone, a lányra.

- Így nagyjából egálban leszünk. - Biccent Alecto. - Akkor én, meg Medusa. Tis, Meg, és Rakné. Végül pedig Cassy és Hadész. Las reggel eldugott egy nagy gyümölcsös kosarat. Aki megtalálja nyer. Med, Rakné, Cassy, nálatok vannak a pikkelyek? - Néz rajtunk végig.

- Megvan! - Emeli magasra a pikkelyt Rakne vigyorogva.

- Fura lenne, ha nem! - Kuncog Med, ahogy felemelkednek a kígyók a fején.

- De még mennyire meg van! - Húzom ki a zsebemből a tárgyat.

- Jó! Akkor Meg olvasd fel Las honnan indítja melyik csapatot? - Fordul testvéréhez a nagynéném, aki megköszörüli a torkát, majd kihúz egy kicsire összehajtott papírlapot a zsebéből, amit lassan kibont és végül elkezd olvasni.

- Alecto és csapata Elysium felől induljon. Tisiphone és a csapata. - Itt felnéz rám. - Ezek most ti lesztek. - Mosolyodik el. - A hármas bronz fal felől kezd. - Mi pedig a Styx felől. - Itt elfintorodik és megint összehajtja a papírt. - A fenébe, utálok a folyó felől kezdeni, annál még az Elysium is sokkal jobb. - Morogja a lány az ég felé nézve.

- Tudjuk! - Szólalunk meg egyszerre Des kivételével, aki nem nagyon érti, hogy ez mit akar jelenteni.

- Akkor egy óra múlva indulhat a játék, addig mindenki érjen a kezdő pontjára! - Vigyorog Tis, ahogy elkapja Meg és Rakné kezét és elkezdi húzni őket a Styx felé. Alecto kuncog egyet, majd Meddel beszélgetve ők pedig az Elysium felé indulnak.

- Mi is megyünk? - Kérdezi Des, én meg biccentek egyet. - Szóval mi is ez a kincskeresős játék?

- A nagynénéim mániája, egyszer úgy jöttek vissza fentről, hogy láttak egy ilyen játékot és ők is akartak ilyet játszani. Aztán addig rágták a nagybátyám fülét, hogy ő beleegyezett, hogy néha rendez nekik, ahogy ő mondja "valami kincsvadászatot". A nagynénéim imádják és minket is belevontak ebbe az őrületbe, úgyhogy azóta mi is szinte mindig játszunk, mikor ők is. - Magyarázom, ahogy lassan közeledünk a bronz fal felé, ami körbe veszi Hádészt.

- És hogy megy ez a vadászat? - Tudakolja, mire én csak elmosolyodok.

- Majd megtudod! - Kacsintok rá.