MinRee sóhajtott még néhányat, majd úrrá lévén a vörösségén, bólintott egy egészen parányit. WonShik ellökte magát a faltól, felkanyarintotta a táskáját a vállára, aztán a lány kezéből is kivette a batyut, és a legközelebbi fához bandukoltak.
WonShik gondolkodás nélkül szabadult meg a zakójától, és terítette le a fűre, hogy a lány azon foglalja el a helyét. MinRee vonakodva ugyan, de leült, majd nem sokkal később WonShik is csatlakozott mellé. Törökülésbe tették a lábaikat; míg MinRee összekulcsolta az ujjait az ölében, addig a fiú jobb tenyerét a lány térdére csúsztatta, és gyengéden megszorította.
MinRee felsóhajtott, WonShik pedig elmosolyodott. Ellenkezésre számított a lány részéről, de ez elmaradt. Bár szoknyája alján pihent a fiú két ujja, és három érintette MinRee fedetlen bőrét. Azonban a lányt kivételesen nem zavarta ez a hozzá nem méltó ülőpóz. Sóhajtott egy nagyot, majd WonShikre nézett.
- Én nagyon türelmes típus vagyok, Minnie – szólalt meg mosolyogva a szobatárs.
- Értem – biccentett.
- Elmondod, hogy mivel borított ki a lakótársam?
- Előtte te is válaszolsz nekem?
- Ugyan mire lehet kíváncsi egy ilyen okos és csinos lány? – kuncogta, majd hüvelykujjával gyengéden megcirógatta MinRee csupasz térdkalácsát.
- Öhm – belepirult a fiú bókjába és közvetlenségébe, nyelt egy nagyot, végül sikerült hangokat átpréselnie ajkai között. – Baromi különböző a személyiségetek, és mégis nagyon jóban vagytok. Hogy' van ez? Mégis milyen közös dolog van bennetek? Miért vagytok ennyire jóban? Mi az oka?
- Arról nem volt szó, hogy ennyit kérdezel egyszerre – felnevetett.
- Bocsánat – morogta sértődötten.
- Semmi baj. De akkor tedd fel inkább egyesével, hogy legyen időm meg esélyem válaszolni neked. Aztán pedig én kérdezgetek, és te válaszolsz nekem. Rendben?
- Oké! – bólintott mosolyogva.
- Na, akkor faggatózz bátran! – kuncogta, gyengéden rászorított MinRee térdére.
MinRee fészkelődött még egy picit, majd laza mozdulattal hátradobta fekete hajzuhatagát, megköszörülte a torkát, és megpróbált a kérdéseire koncentrálni. WonShik puha ujjbegyei ugyanis alkalomadtán elfeledtették a lánnyal gondolatait, és egészen másfelé kezdett kalandozni képzeletben. Végezetül nyelt egy nagyot, aztán sóhajtott egy mélyet, és összerendezte kusza kérdéseit.
- Hogyhogy ilyen jóban vagytok azzal az idiótával? – tört fel belőle az első téma.
- Annak az idiótának neve is van, tudtad? – mosolygott. – TaeMinnek hívják, és egy nagyon rendes kölyök.
- Rendes? Pff. Mi benne a rendes?
- Minnie... – felsóhajtott, a beszélgetés kezdete óta először. – TaeMin-ah nem annyira bunkó, mint ahogy azt te érzékeled. Udvarias és figyelmes kölyök, akit akarata ellenére kényszerítettek erre a szakra. Arra, hogy dobos legyen.
- Heh? Mi? – pillázott nagyokat MinRee.
- Azt hiszed, hogy mindenki azért jár erre az Akadémiára, mert annyira zenészek szeretnénk lenni?
- Nem tudom – némi csalódott sóhajjal egybekötve vállat vont a kérdést hallva.
- Te miért jelentkeztél ebbe a suliba?
KAMU SEDANG MEMBACA
✔ Selfish love (SHINee ff) ✔
Fiksi PenggemarBármikor, bármelyik pillanatban elhagyhat minket a szerencse. Elég egyetlen, máshogyan hozott döntés, és mindent átírunk az Élet Nagykönyvében. Nem kivétel ez alól a Woo Zeneakadémia sem. Diákjai kimagasló tehetséggel bírnak, és az ott végzetteknek...
