HAIKYUU x READER [✔]

🔪Futakuchi x Reader🔪

Alternatív cím: A hideg háború

Torixyufu kérésére💝

*  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  * *  *  *

Az osztályod nos... Nem mondható a legcsendesebbnek a világon. Van pár idióta, és nekik köszönhetően a hülyeség terjed mint a pestis. A tanárok többször is kikészültek, próbáltak valamit csinálni az ülésrenddel, igazgatói irodába küldözgetéssel, de nem nagyon használt. Az egyik töri órán, a sensei brutálisan kiakadt az egyik osztálytársadra, mivel karikatúrát rajzolt az igazgatóról a padtársával az összetolt paduk kellős közepére.
- ELÉG VOLT. FUTAKUCHI-SAN, MOST AZONNAL HELYET CSERÉL-- - kezdte el a hosszas-hosszas variálást, ami teljesen fölösleges lesz a végén. Addig rakosgatott mindenkit ide-oda, míg te a legrosszabb helyen kötöttél ki. A fenn említett osztály bohóc, aki az idősebbek tiszteletéről még sose hallott, Futakuchi Kenji mellett.
Mi a halált fogsz csinálni? Ez a gyerek aktuálisan tudja, hogyan kell szociális interakciót végre hajtani. A pár ember akivel tudsz értelmesen beszélni, úgy tűnt kilométerekre volt tőled. Minden reménytelen volt. Egy kis idő után, rájöttél, hogy nem hagyhatod magad. Ha nem harcolsz a tiszteletért, nem fogod megkapni. Nem akarsz az a félénk lány lenni, akit a népszerű gyerekek tönkre tesznek. Oh, és mennyire nem is fogod hagyni magad.
- Oké, szóval a mai óránk témája a Hideg Háború, azon belül is a vasfüggöny - fejezte be végre a hisztijét a tanár, és aktuálisan belekezdett a tananyagba.
- Ohh, Futakuchi-san az nem a csapatok neve? A Date Vasfüggönye? - próbáltál rá ártatlanul pislogni, de a gonoszság kisütött a szemedből.
- Anyád... - vágta rá újdonsült padtársad reflexből, mire mindketten egyszerre kezdtetek vihogni a markotokba.
Nem is sejtetted... De ez az apró beszólás volt a kezdete, a ti Hideg Háborútoknak. Előre láthatóan, nem lesz fegyverszünet.
- Pss... [T/N]... [T/N]! - suttogott egy föcin neked.
- Mi van? - néztél rá értetlenül.
- Szerintem lapos a föld.
- Anyád!

Soha nem volt egy perc pihenő sem. Hétfő reggel 7-kor, Futakuchi diadalittas röpi győzelme után sem.

- Na, hallottad a meccs eredményét? - vágta le magát melléd vigyorogva.
- Igen, az amatőr asztalitenisz bajnokságon 2-ik helyezetet értél el. Gratulálok, és ne aggódj, hallottam hogy Yamada-san már 52 éve címvédő, hiszen sikerült felépülnie a hatodik színinkfartusából - mosolyogtál rá ártatlanul.
- Honnan tudsz te ennyi szart és... ANYÁD!
Ebédszünetben...
- Mi van ebédre?
- Borsófőzelék fasírttal.
- Miért?
- ANYÁD AZÉRT ;-;
Suli utáni foglalkozásoknál sem volt megállás...
- Csússz arrébb, hogy kiférjen a sakktábla.
- Persze, persze gyere csak közelebb. Van még itt pont hely egy sötét parasztnak.
- a n y á d.
Hajnali háromkor sem igazán tartottatok pihenőt.
Tekintve hogy 3:08-kor megcsörgetett, te pedig félálomban felvetted.
- Mih van?
- Kő' sajtburesz?
- anyád.
Még tesi órán is szivattátok egymást. Egyik játék után, Futakuchi eléggé megizzadt, és a fehér pólója mutatott pár dolgot...
- Hmmm... [T/N]...Tetszik amit látsz~? Mostanában edzek tudod- vetett rád egy sunyi pillantást, te pedig egy pillanatra majdnem orrvérzést kaptál, de uralkodtál magadon.
- Ja, úgy nézel ki mint egy NDK női nehéz atléta.
- Anyádddd!

- Adj egy kockás lapot... Otthon hagytam a füzetem - piszkáltad drága padtársad az egyik ominózus matek órán.
- Bocsi, nekem csak NÉGYZETHÁLÓS lapjaim vannak - pillantott rád ördögien.
- ANYÁÁDDDDDD - és majdnem rávágtad az asztalt. Másnap reggel, természetesen ezért szó szoros, és átvitt értelembe is megfizetetett.
- Hey, Fifike. Ugye tudod, hogy tegnap itt hagytad az OTP Junior Diákszámlád?
- Milyen szarságot vettél a kártyámból?!
- Egy Chu-Chu márkájú 8 dolláros bio avokádót, aminek a csomagolása komposztálható, és rajta van Chu-Chu.
- 8$?! Mi a halál?
- Eredetileg a feladó gyereknek akartam egy fodrász utalványt adni, de pin kódot kért hozzá.
- Mi az a pink hód??!
- Kicsi, rózsaszín négy számjegyből álló állat.
- ANYÁD!

Valamint az az aljas még ál békét is ajánlott.
- Figyu... Szerintem be kéne fejeznünk ezt a háborúskodást. Fegyverszünetem záloga ként, fogadd el ezt - nyújtott feléd egy üdítőt.
- Várjunk... EZ MIRINDA! - kiáltottál fel sokkosan, ő pedig rád spriccelte a sátán italát.
- SIKE!
- Annnnyyyyyyáááááddddddd!!!
Te pedig ezek után, természetesen ott ütöttél ahol fáj.
- Szóval a date zuhanyfüggönye ugye?
- Date VASFALA.
- A zuhany lehet vasból...
- V A S F A L.
- A vasálarcos?
- ANYÁÁÁDDDDD!
A tanárok többször is fenyegettek, miszerint szét csapnak közöttetek, de valamiért nem zavartattátok magatokat kifejezetten.
- Futakuchi... Elültetnek minket egymás mellől... Mit csináljunk? - kérdezted affektálva tőle.
- Szilvás buktát, mert azt szeretem.
- ANYÁDAT!
Te pedig még mindig túlságosan
- Miért a savanyú gumicukor a kedvenc kajád?
- Miért van olyan érzésem, hogy ez egy költői kérdés, és csak szívatni akarsz?
- Mert igaz, és mert nem csak savanyú vagy, de egy gyűrűs féreg is.
- ANYÁD!
Majd elkezdett intenzíven csapkodni. Történem óra közepén.
- ELÉÉÉG! [T/N]-SAN, BAL OLDALON AZ ÖTÖDIK HELY. MOST - jelentette ki a sensei, mire egy pillanatra azt hitted, hogy az egyik legrosszabb rémálmodba csöppentél bele. Kenji is eléggé meghökkent. Csak nézett rád, te pedig néma csendben összeszedted a cuccaid, és helyet cseréltél az illetővel. Mi a fene... Te most... Nem fogsz többé amellett a hülye gyerek mellet ülni? Lehetséges-e ez egyatalán? Oly annyira megszoktad a tényt, hogy egy pisszenésre van mindig tőled... Láttad Kenji arcán, hogy ő is csak ül és pislog mint egy játék baba. Egész nap képtelenek voltatok felfogni, hogy mi is csak történt. Végül pedig amikor vége lett a tanításnak, elhatároztad hogy azzal együtt véget vetsz az ovódának is, és beszélsz vele, reménykedve hogy ő is hajlandó lesz.
- Oi, Fifike - bökted meg a hátát, mire hátrafordult, és nagyot sóhajtott.
- Wow, eskü már az is hiányzott, hogy így hívj - vallotta be kínosan, mire felnevettél.
- Maradj már. Mondjuk igaz, sosem gondoltam volna ennyire fura nem melletted ülni... - ismerted be, mintha mióta világ a világ mellete ültél volna.
- Ki fog megmenteni engem törin - szipogott, mire te hátba veregetted.
- Buksz haver - mondtad együtt érzően, és egyszerre röhögtetek fel.
- De komolyan, mit fogok én nélküled kezdeni? Ez annyira igazságtalanság - durcizott.
- Elküldjük a senseit az anyjába...? - ajánlottad fel, mire csak folytattátok a vihogást.
- Tetszik ez az opció. Amúgy is, jövőre valahogy megint egymás mellé fogunk kerülni - jelentette ki magabiztosan.
- Hát... Nem tudom, hogy én is akarom-e... - húztad az agyát.
- Mintha lenne választásod. Mellém ülsz és kész.
- Oké, de csak azért mert jó a segged.
- Hah! Szóval beismered.
- Anyádat, Futakuchi Kenji - jelentetted ki, mire ő pedig lassan belehúzott, egy mézédes csókba.

És tudtátok... A ti hideg háborútokban, soha nem lesz rendszerváltás.