Az új kezdet

Az utazás elkezdődik.

,,Két embernek lehetőségei, esélyei vannak együtt.                                                                                          Két különböző személyiség csap össze, pattognak a szikrák...                                                                Nincs elrendelt kapcsolat, esélyek vannak, jók és kevésbé jók,                                                        összefonódó szálak vannak, érzelmi egyensúly, egymásra hangolódás,                                      megértés, együtt rezgés..."

Elvesztem a sötétségben. A lelkemben éreztem, hogy a mélység magába fogad. Csak zuhantam és zuhantam a semmibe. Lassan és erőtlenül. Megállt körülöttem az idő. Nem volt fájdalom nem volt nyomás rajtam, nem éreztem se kétséget se megbánást. Csak egy mindent átható, nagyon ősinek tűnő erő vett körbe. Egy, amit mindennél régebbinek éreztem. Ami körül vett és szinte simogatta a testem. Ezen a rideg és sötét helyen csak ebbe az egy erőbe kapaszkodtam. Kapaszkodtam, mert tudtam az vezet át a sötétségen. Egyszer csak megálltam és vízszintesen kezdtem lebegni. Majd lassan a testem átfordult függőleges pozícióba és a lábam végre földet ért! A szemem csukva tartottam de éreztem fel kell ébrednem.

Egy hang szólítani kezdet a semmiből. Először csak halkan halottam suttogni a fülembe. A nevemet ismételte. Aztán a hang egyre hangosabb lett és a végén egy hatalmas nagyot ordítva szólított.

Ekkor kinyitottam a szemem és az öreg szerzetes asszony állt előttem, akit a Tawazun bolygón láttam. A kezében a mécsest tartotta a gyertyával, amit átadott nekem és a bolygó pontos helyét jelöli a galaxisban. Mosolygot rám. Éreztem az erőt rajta. A fény járta át.

- Ne hagyd ifjú Rey hogy a múlt megismétlődjön. Ne hagyd, hogy az erő sötét oldala elvegye az eszed és hatalom éhesé tegyen. Ne enged, hogy a szívedet megmérgezzék! Tanulja múlt hibáiból!

Szinte megbánóan és aggódva intézte a szavakat felém. Szemeiben félelmet láttam. Oly erős félelmet, hogy átitta az egész kisugárzását a szerzetesnek. Kérdés próbáltam intézni hozzá, de ekkor megragadta a jobb kezem és magához húzott. Az üvegmécses ekkor kieset a nő kezéből és a földön ezer darabra eset szét hangtalanul. Éreztem, hogy félt és nagyon fontos hogy találkozzak vele. Magához húzzot és lehajolva a fülembe kezdet sútogni.

- Lehullnak a láncaid, ha győzelmet aratsz azok felet akik ellened fordulnak!

- Micsoda? – értetlenül és zavarodottan néztem az öreg szerzetes asszonyra.

Nem értettem mit akar mondani nekem a szerzetes, de megrémített teljesen. Ahogy fogta a kezeimet mélyen egymás szemébe néztük és mint egy látomás a nő szemében egy tűzet láttam égni. A tűzben megannyi ember szenvedet és ekkor már magam előtt láttam az eseményeket. Egy gyönyörű hosszú szőke hajú nő egy egész alakját eltakaró hosszú fekete palástban, kezében egy zöld fénykardot tartott és szenvedet a lelkében égő fájdalomtól. Könnyek szaladtak le az arcán, ahogy a haldokló emberek testét bámulta miközben haladt egy teremben egy férfi elé, aki egy hatalmas vöröses árnyalatban pompázó trónon ült. Lassan haladt a nő a férfi felé, aki lehajtott fejel zihált és bámulta a kezeit ami vérfoltokkal volt teli. A férfi arca nem volt látható, mivel azt egy vörös jedi jelekkel díszített fém maszkkal elfedte. A nő elborzadva állt meg a trón előtt ahol a férfi ült. Éreztem ahogy a nő teste remeg a félelemtől és a dühtől. Éreztem mindent, amit ő érzet ahogy a testekre nézet. Gyermekek, nők férfiak vérző nyöszörgő teste hevert mindenhol. A rengeteg vér és a szag, ami az éget hús szaga elborzasztotta még jobban a nőt. Hatalmas erőt éreztem a nőben. Az erő átjárta teljesen de mintha valami megváltozna benne, ahogy a férfira nézz. Csalódás és az össze tört érzés amikor kitépnek a lelkedből egy hatalmas darabot majd pusztítást és a harag magját ültetik a helyébe, olyan érzés árasztotta szépen lassan el a nőt.