Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Hazatért lélek

Hiromi körül szakadt az eső, teljesen elázott, de nem érdekelte iszonyatos bűntudat kínozta Yuu halála miatt. Most értette meg, hogy mekkorát hibázott, a beteg macska, voltaképpen ember volt, ráadásul jó barátja. Már értette milyen sokat köszönhetett neki, de ezt ő honnan tudta volna akkor? Nem emlékezett rá, pusztán háziállatként látta halála előtt.

- Sajnálom, bocsáss meg! - rimánkodott a halottnak, mintha azt remélte volna, hogy válaszol neki még egyszer utoljára. Azonban körülötte néma csend uralkodott mindössze az eső cseppek zaját hallhatta. Yuu többé nem szólalt meg és a beszélő macska, amit 32 oldalon keresztül tárgyalt régen, pusztán a napló emléke maradt.

Sötét, beborult volt az ég a Napot elnyelték a gömbölyded szürke felhők, mégis lábai alatt Yuu sírján egy hófehér lótusz virág nyílt ki. Szirmaiból apró fénysugarak szállingóztak ki Hiromi felé. Vakítóan ragyogtak, majd körbe ölelték a sírdogáló lányt.

Meleg, rendkívül jó érzés járta át a testét már észre sem vette a szakadó esőt. A fény belé költözött, mintha a tűző Napon ült volna. Ragyogó virág alakot vett fel és szíve helyén nyílt ki újra. Ismét a hátában érzett bizsergést, most azonban az eszméletlen fájdalom helyett, ahogy ketté vált régen, tűk mozgását érezte magán. A fény akár a ragyogó cérnaszálak össze varrták sérült hátát.

A másik világban ragadtak láthatatlan láncai elszakadtak. Újra szabadok voltak a feudalizmusban. Mindössze Hiromi és Samui ott ragadt lelkét fogták körbe a fények, majd magukhoz kötve a modern kori testébe rántották fiát pedig mellé dobták.

- Mi a fene volt ez?! - sokkolta Yoshiki - t a fények mutatványa.
- A csarnok kiszabadított minket. - vonta le a következtetést Hazel.
- Hova vitte a feleségem és a fiam? - kérdezte Yoshiki értetlenül meredve utánuk.
- Majd vissza hozzuk neked őket, de előbb állítsuk vissza a királyságot! Bele se merek gondolni mekkora káosz lehet ott! - ajánlotta Hazel.

Yoshiki kissé vonakodva ugyan, viszont kénytelen volt rá bólintani és maga mögött hagyni családja hirtelen elvesztésének gondolatát. A csapat két embert leszámítva egyenesen a császári palotába ment helyre állítani a Naoya által káoszba taszított birodalmat.

Oda át Hiromi, aki még mindig tinédzser alakban volt meglepődötten látta viszont a kisfiút, aki baba helyett már egészen nagynak tűnt korban. Idegen szemmel nézve anyja - gyermeke kapcsolat helyett inkább nővér - öccs kapcsolatnak gondolták volna őket.

- Samui! - örvendezett kisírt arccal Hiromi azzal szorosan átölelte.
- Hol vagyunk? - kérdezte a fiú miközben igyekezett kikecmeregni anyja szorításából.
- A jövőben, én innen származom. - magyarázta neki Hiromi.
- Értem, a szülővárosod. Apa hátul maradt. - tájékoztatta Samui.

Hiromi boldogan tapasztalta, hogy ismét emlékszik régi életére. Természetesen Yuu halála megviselte, mégis örült, hogy Samui vele van láncok nélkül. Yoshiki jelenleg kevésbé izgatta Gregorián szemében is a fiát kereste nem a férjét.

A második gondolata a körül forgott, hogyan tudná visszahozni Daisuke - t. Viszont abban sem volt teljesen biztos amennyiben a fiú életben van még a másik világban Masashi - val együtt ellenben egy próbát mindenképpen megért.

- Vissza kell mennünk! - erősködött Samui az apja társaságához.
- Még nem! Ide át van dolgunk! - beszélte le róla Samui - t anyja.
- De hát apa.. - szólt közbe a fia sértődötten.
- Yoshiki várhat! - jegyezte meg szigorú pillantással Hiromi, amivel rögtön elhallgattatta fiát.

Fogalma sem volt, hogy mivel fogja magyarázni Samui jelenlétét a munkából haza érkező mit sem sejtő szüleinek, ezért felkereste Gonzáleszt, hogy szállásolja el mondván, hogy közeli rokona és segítség a Naoya elleni ügyben.