Shawn vampire

27. rész

| Caroline szemszöge|
Megilletődve ültem az ágyon. Reece odasétált mellém, majd megnyugtatóan megfogta a kezem.
– Shawn egy idióta. – forgatta a szemét. –  Gyere hazaviszlek. – szólt kedvesen, majd óvatosan felsegített az ágyról.
– Mit nem szabad még megtudjak? – kérdeztem félve, mire Reece Manuelre nézett, aki viszont megrázta a fejét.
– Hidd el jobb lesz míg nem tudsz róla. – közölte barátságosan, de ettől sokkal nem lettem nyugodtabb. Reece óvatosan felkapott a karjába, mire ijedten belékapaszkodtam. Még mindig sajgott a fejem, és a lábaimat se éreztem.
Amikor kiértünk a házból meglepődve szembesültem, hogy éjjel van.
– Te jó ég hány óráig voltam kiütve?– kérdeztem a fejem fogva.
– Kilenc. – mondta féloldalas mosollyal.
Óvatosan beültem az autóba, majd elmondtam a házunk címét. A kapu előtt megállva felém fordult.
– Felkísérjelek? – kérdezte aggódva, mire megráztam a fejem.
–Menni fog egyedül is. – mosolyogtam rá, majd kiszálltam és azt hittem, hogy boldogulok, de a lépcsőnél elvesztettem az egyensúlyom. Már felkészültem az esésre, de hirtelen valaki az utolsó pillanatban elkapott.
– Szerintem pedig segítségre szorulsz. – közölte féloldalas mosollyal Reece. Megsimogatta az arcom.
– Tudod hasonlítasz egy lányra. Ő is ugyanilyen gyönyörű volt. -szólt a távolba meredve.
– Hogy hívták? – kérdeztem kiváncsian.
– Elisen. – válaszolta sóhajtva, majd az ajtó fele lépett. Reméltem, hogy a szüleim nem lesznek ébren, így észrevétlenül belopózhatok, de persze ez nem így történt, hisz gondolom a szüleim meghallották a beszélgetésünk, mert az ajtó kinyílt és az anyukám lépett ki.
– Te jó ég kicsim mi történt? – kérdezte felkiáltva és óriási rémület lett úrá rajta.Reece elém lépett, majd megfogta a szülőm vállát.
– Caroline időben érte haza, elfelejted, hogy eltűnt és hogy láttál engem. – nézett mélyen a szemébe. Anyukám az igézes hatására visszament a házba.
– Köszönöm, hogy hazakisértél. – néztem fel rá, é s hálás voltam, hogy anyukámat megigézte, így nem fog vallatni, hogy mi történt.
Azért kicsit csalódott voltam, hogy Shawn elviharzott, de próbáltam ezt nem kimutatni.
– Igazán nincs mit, ne segítsek felmenni a lépcsőn? – kérdezte vizslatva, mire bólintottam.( folytatás👇🏻)
Elindultam a konyha felé, de ekkor visszafordultam, mert Reece nem jött be a házba.
– Tudod cica be kell hívnod ahoz, hogy betudjak jönni. – nézett karbatett kézzel.
– Oh.. gyere be.. – mondtam zavartan, majd észrevettem, hogy nincs nállam a táskám. – A táskám a kocsiba maradt, kérlek behozod? Addig megpróbálok a lépcsőn valahogy felmenni. – néztem rá könyörögve, mire eltűnt. A lépcső felé indultam, de egy alakot láttam a nappaliba. Mire felismerhettem volna eltűnt, majd valaki megérintette a vállam. Felsikoltva hátrafordultam. Reece azonnal ott termett.
– Még találkozunk virágszál. – suttogta a fülembe Victor majd az ablak üveget kitörve távozott. Ijedten a srácra kaptam a fejem.
– Én azt hittem vámpírok csak akkor léphetik át a küszöböt ha behívják. – dadogtam.
– A szüleid valószínűleg behívhatták így ezentúl bármikor bejöhet. – fogta a fejét idegesen Reece. – Csomagolj! – parancsolt rám, mire lefagytam.
– Hogy mi? – kérdeztem felvonva a szemöldököm.
– Pakold össze a fontosabb dolgaidat. Itt nem vagy biztonságban. – sürgetett, de én a fejemet ráztam.
– Na és a szüleim na meg a nővérem? – kérdeztem remegő hangon.
– Megigérem, hogy nem esik bántódásuk, de míg ki nem találunk valamit addig elkell innen tűnnöd...

Sziasztok!❤️ Hamasan hozom a következő részt💖