Hagyd Hogy Szeresselek [Jikook ff.]

아홉

Jimin pov:

Jungkook-kal már egy ideje együtt vagyunk. Ez volt életem legjobb döntése! Nagyon boldog vagyok vele, és megbízok benne. Semmi komolyabb nem történik köztünk, de ez lehet jó, mivel nem tudom, hogy fel vagyok-e készülve rá.

Már egy ideje gondolkodom azon, hogy elmondom anyának, hogy meleg vagyok, és hogy van barátom. De félek. Félek, hogy emiatt kitagad, és nem fog szeretni. Nem tudnám elviselni, ha megutálna. Ha viszont elfogad, megy tovább az élet. Nem tudom, és ez így egy nehéz döntés. Eldöntöttem, hogy tanácsot kérek valakitől, aki az alien barátom lesz. Hobi-ban is teljesen megbízok, viszont Tae egy kicsivel komolyabb az ilyen témáknál. Fel is hívtam, és szinte rögtön fel is vette.

- Szia Tae! - köszöntem a telefonba, ahogy felvette

- Szia Chimchim!

- Át tudnál jönni? Tanácsot szeretnék kérni...

- Persze! Máris indulok.

Ezzel letette a telefont. Én csak ültem az ágyamon, és bámultam a falat. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de arra eszeméltem fel, hogy valaki csenget. Gyorsan lementem, és kinyitottam az ajtót, ahol Tae állt.

- Szia. Gyere be! - félreálltam, hogy be tudjon jönni, ő meg is tette

- Szia. - mosolyogva mondta, miközben beljebb jött

- Oh, szia Taehyung! Hogy vagy? - jött elő anya a konyhából

- Jó napot, Nara. Köszönöm, jól vagyok.

- Taehyung, ezt már megbeszéltük! Nyugodtan tegezz és köszönj sziát.

- Rendben... Te hogy vagy?

- Jól, jól. - miután befejezték, anya visszament a konyhába

- Gyere, Tae! Menjünk fel.

Elindultunk a szobámba, én pedig gyorsan bezártam az ajtóm. Tae érdeklődve nézett rám, de én csak intettem neki, hogy üljön le. Rögtön kényelembe helyezte magát, én pedig mellé ültem, törökülésbe.

- Szóval, miről van szó?

- Ugye tudod hogy meleg vagyok... - bólintott - És azt is, hogy Jungkook a barátom - újra bólintott - És ezt szeretném elmondani anyának...

- Ez csodás ötlet!

- Tényleg? - kérdeztem félve, mire hevesen bólogatni kezdett

- Figyelj Jimin. Anyukád kedves, és elfogadó. A saját fiát, nem fogja elítélni. De ez a te döntésed. Ha úgy érzed készén állsz, akkor gyerünk. De ha még nem, ne erőltesd.

- Köszönöm, Tae...

Közelebb ültem és megöleltem, és ő visszaölelt.

Egy kicsit beszélgettünk, de Tae-nek még volt házija, így elindult kifelé, én pedig kikísértem.

- Anya... - félve szólítottam meg, mire odafordult hozzám és kíváncsian nézett - Beszélnünk kell...

- Történt valami? - rögtön aggódni kezdett, amin én mosolyogtam

- Nincs semmi baj...

- Akkor miről szeretnél beszélni?

Leültünk az asztalhoz, egymással szembe, én pedig belekezdtem, a mondandómba.

- Szóval szeretnék elmondani neked két dolgot... Az első... - itt lehajtottam a fejem, és úgy folytattam - Nem szeretem a lányokat... Meleg vagyok... A második, hogy van egy párom... - a végére elhalkultam. Nem mertem a szemébe nézni. Azon gondolkodtam, hogy biztos most gondolja ki, hogy hogy fog kirakni a házból. Mikor már egy ideje nem szólalt meg, félénken felnéztem, de csak a mosolygó arcával találtam szembe magam. Mondhatom, rendesen meglepődtem. A düh egy csöppnyi jelét sem láttam rajta - Nem vagy dühös? - kérdeztem tőle, miközben felhúztam a szemöldökeim