Singularity •Vkook•

25.rész♥️

/ Chanyeolos dolgot se emlegette azóta, pedig tudja mennyire viszket az ujjam hogy megnyomjam azt a hülye hívás gombot. Mégis húzza az idegeimet.

Nagy sóhajjal hajtottam hátra a fejem a kanapé háttámlájára és éppen hunytam volna le a szemeim, mikor megcsörrent újra a telefon.

Megint Jungkook neve világított rajta, így felvettem.

- Elmondod mi van? Azért keresel? - mondtam morcosan, de arra nem számítottam hogy egy rég nem hallott, mély hang fog beleszólni a készülékbe. /

Jungkook Pov.

Mióta Taehyunggal megtörtént az a bizonyos dolog, még biztosabb vagyok abban hogy ő az akit nekem szánt a sors. Hihetetlenül szeretem és védeni akarom mindentől és mindenkitől. Minden nap mikor nem vagyok otthon felhívom, hogy remélem vigyáz magára és sokszor Jint is figyelmeztetem, hogy nehogy beengedjenek bárkit is a házba.

Tudom, megharaptam Taehyungot, de ez nagyon sok alfát nem tántorít el attól, hogy megszerezzen egy ilyen gyönyörű Omegát. Ahogy az állítólagos mostohabátyámat se.

Nem nagyon hallottunk azóta se róla, pedig Suho a beépített emberünk, állandóan figyeli a maffiavezért. Valamit nagyon tervezhet...

Féltem tőle Taehyungot. Most hogy már felnőtt, egészen biztos hogy nem lenne mellette biztonságban az én szerelmem.

Elhatároztam, hogy ma ha haza megyek elmondok mindent neki. Csak így előzhetem meg azt, hogy Chanyeol megszerezze. Ha Taehyung megtudja az igaszázságot, talán elrettenne a volt nevelőjétől és még véletlenül se szeretne majd vele kapcsolatot létesíteni. Muszáj ma már elmondanom neki.

Yoongi azt ígérte hogy innentől dolgozhatok otthonról, de sajnos ez nem jött most össze bármennyire is szeretném védeni az Omegát. Nagyon sok új embert kellett felvennünk, mert megfogyatkozott a maffia és egy esetleges támadásnál, nem biztos hogy lennénk annyira erősek, hogy például egy Chanyeoléhoz hasonló klánt legyőzzük.

- Eddig hány embernél tartunk? - néztem Yoongira a papírok fölül, amik előttem hevertek. Meghallgatást tartunk, mert szerettük volna személyesen is látni a jövendőbeli tagokat, és csak így tudtuk ezt kivitelezni.

- Tizenhat - sóhajtott fel. - Nem akartam egésznap egyedül hagyni Jimint - túrt a hajába főnököm.

Jimin már lassan egy és fél hónapja terhes volt és Yoongi szeretett volna mindig kedvese mellett lenni, amit teljes mértékben megértettem. Bár Taehyung nem volt az, mégis otthon lettem volna vele. Sokkal inkább, mint itt ebben az óriás épületben.

- Tudjuk már milyen nemű lesz? - kérdeztem mosolyogva, mire Yoongi csak megrázta a fejét.

- Még két hónapot várnunk kell addig sajnos. Pedig már annyira kíváncsi lennék rá - tördelte ujjait izgalmában, amin elnevettem halkan magam.

Nem láttam még Yoongit ennyire gyermekien boldognak. Teljesen más volt most, sőt azóta más mióta Jimin mellette van. Meglágyított a kemény főnök szívét.

- Na és ti? Taehyung nem vár még gyereket tőled? - vigyorodott el, mire én is követtem példáját.

- Nem voltunk még orvosnál az együttlétünk óta, de a baba illatát nem érzem rajta. Mondjuk azt is bekell ismernem hogy a sok munka miatt, nem is tudtam mikor észrevenni ha történt volna bármi változás. - sóhajtottam fel szomorúan, szerelmemre gondolva.

Yoongi tudta, hogy Taehyung és én már lefeküdtünk. Valljuk be, elég részletesen meséltem el a másik alfának, de ő is beavatott egy - két dologba amit Jiminnel műveltek. Hát Yoongi omegája nagyon más mint az én Taehyungom. Jimin olyan perverz, mint Yoongi csak egy kicsit lightosabb verzióban. Ők is összeillenek, ezt már az első alkalommal észrevettem.

- Szerintem akkor mindenképpen lesd meg ma - kacsintott rám, mire halkan elnevettem magam.

- Gondolod azonnal sikerült is a baba? - döntöttem oldalra a fejem érdeklődően.

- Hát ha Jimin indulok ki, és abból hogy azt mondtad Taehyung elég termékeny, lehet még ikrek is lesznek - villantotta ki újra fehér fogait felettesem, mire meglöktem a vállát nevetve.

- Hülye - ráztam a fejem. - Szerintem inkább hívjuk be a következő embert - néztem vissza a lapra és felkeltem az asztaltól, majd az ajtóhoz mentem hogy kinyissam a jelentkezőnek, aki mára az utolsó volt. Viszont kint nem volt senki.

Siricsend volt az egész épületben, ami nem volt jellemző, mert mindig valaki motoszkált odakint, most meg egy árva lélek se lézengett a folyóson.

- Nincs itt senki - néztem Yoongira értetlenül, aki a gépen található kamerára tekintett.

- Az előbb még ott ült - mondta ő is összezavarodva, mire sóhajtottam egyet és vissza zártam az ajtót.

- Lehet meggondolta magát - ültem vissza a helyemre, mikor egy óriási kiabálást hallottunk kintről.

Ismerős volt a hang. Segítségért kiáltott, mire Yoongira kaptam a tekintetem.

- Jimin - suttogta és azonnal felpattantunk, majd már szaladtunk is Yoongiék lakrészére, ahonnan továbbra is jöttek a hangok.

- Yoonghi! Segítség.. engedjenek el - sikította a fiú.

Ahogy beléptünk Yoongi területére, megláttuk ahogy a terhes Omegát a kanapén tartják fogva. Előtte egy férfi állt, mellett ült kettő a két oldalán és egy mögötte állt.

Mi folyik itt?

-Kik maguk? - morrant fel mellettem főnököm. - Azonnal engedjék el - kapta elő fegyverét és én is követtem a példáját.

- Parancsot kaptunk. Elkell vinnünk az Omegát - mondta ridegen, a Jimin előtt álló erős férfi mire Yoongi idegesen szólalt meg.

- Innen nem viszik el. És amúgy is, kitől kaptak ilyen parancsot? - ejtette ki a szavakat szinte vicsorítva.

- Park Chanyeol - hangzott el a név, amit ahogy meghallottam nem gondolkozva lőttem le az összes férfit.

Idejük sem volt hogy visszatámadhassanak. Nem akartam belekeverni Jimint is ebbe a balhéba. Elég hogy szegény Taehyung esett áldozatául a mi harcunknak a másik alfával.

- Bassza meg Chim jól vagy? - rohant oda azonnal Jiminhez Yoongi és magához ölelte a félelemtől remegő Omegát.

- Yoongi - ölelte át párját és könnyei lassan eleredtek. Szegény, nagyon megijedhettek ezektől az óriási emberektől.

Mikor picit megnyugodott, Yoongi elengedte.

-Hogyan jutottak ezek ide be? - emelkedett fel és azonnal telefonjáért nyúlt, hogy felhívja az őröket akik természetesen semmiről sem tudtak.

- Készenlétben kell állni. Ez csak egy jel volt. Chanyeol készül valamire. A ti házatokhoz is muszáj küldenünk embereket - osztotta meg gondolatát Yoongi.

- Haza megyek. Mi van ha Taehyung is bajban van? - fogtam a fejem idegességemben.

Nyúltam volna a telefonomért, de az nem volt a zsebemben. Azonnal az irodába siettem. Féltettem Taehyungot és volt egy rossz előérzetem.

Nem volt Yoongi asztalán. Eltűnt pedig tudom hogy itt hagytam.A támadás csak egy figyelemelterelés volt... 

Idegesen túrtam a hajamba és siettem az autóhoz, hogy haza menjek.

Nagy baj van. Éreztem a zsigereimben, hogy Chanyeol kihasználta a helyzetet még nem figyeltünk oda.

Mivan ha Taehyung nem lesz otthon? Mit fogok csinálni?

Remegtem az idegtől, főleg akkor mikor a házunk elé érkeztem.

Kivágódva az autóból siettem be a házba, de mikor megláttam Taehyung riadt tekintetét és az előtte ülő mostohatestvérem, ráfagyott minden érzelem az arcomra.

Na hát Chanyeol is megérkezett újra a képbe... Vajon miért kereshette fel Taehyungot? Tényleg elakarná vinni a fiút magával vagy csak hiányzott neki? 

Ha tetszett a rész nyomj a csillagra kértek :) Sokat jelent a visszajelzés :) 

Bye Kimi :)