Egy újabb fehér farkas --Javítás alatt--

Fájdalom, rendőrség

Végül az utolsó rendőrautó is elment. De mi még vagy úgy öt percig ott álltunk és próbáltuk feldolgozni a történteket. Majd végül Alice jött oda hozzám.

-Jól vagy?-tette a kezét a vállamra. Én meg csak üreges tekintettemmel aprót bólintottam.

-Ugye nem bántott?-jött elém Jack.

-Szerencsére időben ide értetek.-válaszoltam rekedtes hangon és próbáltam egy halvány mosolyt villantani.

-Mindent... Köszönök.-fordultam a többiek felé. Ők erre elmosolyodtak és mindenki oda jött hozzám és megöleltek. Nagyon jó érzés volt, hogy vannak igaz barátaim.

Később Jessica felhívta apát és röviden, tömören felvázolta neki a helyzetet. Majd jött értem. A lányok nagyon erősködtek, hogy had jöjjenek így ők is beültek mellém a kocsiba. A csapat másik fele is jönni akart, de mondta, „hogy nem kell, nyugodtan menjenek haza pihenni." Persze a mindenki pufogva, de elfogadták. Kivéve Jacket. Őt alig tudtam meggyőzni, hogy nem lesz semmi bajom és, hogy ő is menjen haza.

Majd egy olyan tíz perc veszekedés múlva feladta és elmentek ők és mi is haza. Az úton senki sem szólalt meg. Csak a halk rádió és a motor halk zúgását lehetett hallani.

Mikor haza értünk apa mindenkinek csinált egy meleg teát és úgy ültünk le a nappaliban elhelyezett kanapéra és fotelekre. Egy darabig csak csendben szürcsöltük a forró teánkat, de aztán apu már nem bírta tovább és megkérdezte.

-Akkor pontosan mi is történt?-szegezte rám a fele más szemeit. De amikor Jessica látta, hogy nem tudok válaszolni, a még mindig tartó sokkos állapotom miatt. Akkor be le fogott a mesélésbe. Persze apának ez kevés volt, így hallani akarta az én verziómat is. Mert hát azért, mégis csak én éltem átt. Így hát össze szedtem a megmaradt bátorságomat és megpróbáltam a legpontosabban vissza emlékezni és, úgy elmesélni a történteket. Miközben elkezdtem mindenki csendben figyelt rám és, ahogyan a könnyeimmel küszködve, de elmondom, hogy hogy is volt.

A mesém végéig mindenki csak hallgatott. Ugyanis most mondtam el először, hogy igazából mi is történt.

-De most szeretnék elmenni, lefürödni és lefeküdni. –álltam fel, hogy elinduljak, de azért még vártam a válaszra.

-Persze menj csak nyugodtan, én addig haza viszem a barátnőidet.-felelte apa.

-Rendben. Sziasztok és meg egyszer, köszi.-mentem oda hozzájuk és megöleltem őket búcsúzóul.

-Jól leszel? Ne maradjunk?

-Nem kell, menjetek haza nyugodtan. És jól leszek, csak pihennem kell egy kicsit.-mosolyogtam rájuk. Utána megfogtam magam és fel mentem elvégezni az esti rutinomat.

*

Mire észbe kaptam már az ágyamba feküdtem és a plafont pásztáztam, mintha bármi érdekes is lenne ott.

-Vajon miért történnek velem, ez a sok furcsaság? Miért nem lehet nekem egyszer egy normális életem.

Végül addig forgolódtam, míg el nem nyomott az álom.

Álom
Újra ők. Újra a fehér farkasok. De most egy másik helyen vagyunk... Most egy sötét erdőben megbúvó kis tisztáson, ami pont akkor, hogy minden egyes farkas elférjen. A sötétséget viszont a farkasokból áradó fehér fény törte meg. A felállás meg most is ugyan az. Ugyan azok állanak elöl és hátul is.

-Miért történnek velem ilyen rossz és fura dolgok?- aztán hangom oda vissza verődött egyik helyről a másikra.

-Te másabb vagy. Te erősebb vagy...- és megint ugyan azt a szép és ismerős dalt vonyították.