Ebben a városban ölnöd kell!

Tantestület

-Nem értem miért nem tudnak maguk végre valahára előrukkolni egy tervel, ami még működhet is!- Mondta felháborodottan az igazgató, a tanárok résnyire se merték nyitni a szájukat, ugyanis itt ők nem csak az állásukat, hanem egyben az életüket is kockára tehetik azzal, hogy egy olyan szót küldenek az igazgató felé, ami nem esik a jobb fülére. Közben az említett fél megszikráztatta az öngyújtóját ami begyulladt így sikeresen meg tudta gyújtani a cigarettáját. Igazából tudta, hogy a tantestületben senkinek sincs ínyére, hogy pöfékel a szobában, de mivel tudja, hogy senki sem mer szembeszállni vele ezért csak folytatta.
-Újfiú! Maga milyen információkat tudott meg az ellenfeleinkről?- Kérdezte rekedtes hangján amibe az említett személy beleremegett.
-Tudja uram, annyit sikerült megtudnunk, hogy az egyiknek Alexis a neve.-Mondta szemével a padlót pásztázva, mintha valamiféle kihallgatáson lenne, bár a szituáció nem sokkal különbözik.
-Nem is tudom mire számítottam maguktól.. Maga komolyan azt hiszi, hogy a valódi neve Alexis? Na ne nevettessen.-Nevetett az újfiú arcába, aki láthatóan nem díjjazta a megtiszteltetést. Az újfiú úgylátszik nem tűri ha ellene mondanak sértő megjegyzéseket, ugyanis felcsattant majd mondta a magáét.
-Mondja meg! Mégis honnét tudhatnánk akármit is?-Mondta felháborodottan, a többi tanár fülüket-farkukat behúzva figyeltek.
-Remélem tudja, hogy ami magának van posztja az semmit sem ér?-Kérdezte az igazgató. Mire a fiú válaszolt.
-Na már, hogy lenne értéktelen? Keményen megdolgoztam érte!-Mondta továbbra is a fiú, ki látszólag még mindig nem tudta kivel folytatja a vitáját.
-Őszintén, azzal a posztal szépen kitörölheti szarás után a seggét..-Nevetett fel. Mindenki tudta, hogy a Tanfelügyelőknek ténylegesen semmi értékük nincsen ugyanis sorra halnak meg, és mindig jön egy másik aki szórakoztathatja a népet. Míg a civilek nincsenek ebbe beavatva úgy nem tudhatják milyen kockázata van az egész dolognak. Tulajdonképpen az életüket mintha csak úgy eldobnák, viszont tudatlanul, mint egy meggyulladt pitypang. Hamar leég viszont jelentéktelen, mert sok van belőle.
-Rendben van, most nem tudtunk akkor többre jutni.. Amit persze sajnálattal hallok.-Mondta majd az ajtóhoz sétált, a tanárok csak figyelték, ugyanis nem nagyon tudtak mást csinálni.
-A gyűlést berekesztem!- Majd ezzel a kijelentéssel az igazgató kilépett a terem ajtaján és irodája felé indult meg. A többi tanár is ment a saját dolgára, kinek mi volt..

/Ez egy kis bevezető lett volna, köszönöm a figyelmet. 😊/