Singularity •Vkook•

29.rész 🤍BaekYeol💛

Chanyeol Pov.

Miután Baekhyunnal úgy döntöttünk, hogy Taehyungot magára hagyjuk, teljesen felfordult az addig nyugodt életünk.

Hihetetlenül megbántam tettemet, mert szegény Omegát így nagyobb veszélyeknek tettük ki mintha velünk maradt volna. Nyomozni kezdtem utána mikor már egy hónap eltelt. Tudni akartam mit csinál, mit dolgozik és kivel tölti szabad idejét.

Még amikor Taehyunggal együtt laktunk, felszereltem egy kamerát a lakásba így azok után is tudtam figyelni az Omegát hogy eljöttünk.

Mikor megtudtam mi is a munkája, minél jobban szerettem volna az információt Baekhyun elől titkolni. Ha megtudná, azonnal vissza sietne Taehyunghoz hogy újra velünk lehessen az omega és ne kelljen ilyen alvilági, mocsok helyen dolgoznia.

Taehyung nem illet egy ilyen közegbe, és pont ezért lettem elképesztően dühös, mikor kiderült hogy mostohatestvéremben - Jungkookban- találta meg igaz párját.

Jungkook ugyan úgy maffia tag volt mint én. Az évek során megörököltem testvérem apjától klánt, amit most én vezettem. Nagy viták mentek köztem és Jungkook között. Hihetetlenül megaláztam az akkor még törékeny fiút, de végig követtem azt ahogyan felnő és egy erős magabiztos alfa lesz belőle. Az apja is büszke lett volna rá ahogy én is az voltam titkon.

Szörnyű dolgokat műveltem vele régen és a mai napig azon gondolkozom, hogyan lehetne visszatekerni az időt hogy megváltoztassam a múltat. Jungkook mindig kedves volt hozzám, az első találkozásunkkor is, én mégis elutasító és mogorva majd később kegyetlen voltam a fiatallal.

Megértettem Jungkook haragját, de volt bennem annyi önzőség és tartás hogy még véletlenül se kerestem volna fel hogy bocsánatot kérjek tőle.

Úgy gondoltam Taehyung félénk lénye nem illik az alfa mellé. Tervet eszeltem ki, több félét. Csak ezen járt az eszem onnantól kezdve, mikor először megláttam Kookot a kamera felvételen, ami régi lakásunkban készült.

- Chanie miért jó ez neked? Miért akarod tovább szítani a tüzet? - állt az íróasztalom előtt Baek, még én csak morogva egyet néztem a papírokat tudomást sem véve szerelmem szavairól.

Tudtam hogy ő lenne az egyetlen aki megtudna törni, hogy megváltoztassam a véleményem és akaratom. Nem akartam beengedni szavait elmémbe.

- Menj ki Baek - motyogtam neki, még ő dacosan fújtatott egyet és nem az ajtó felé vette az irányt, hanem helyet foglalt az előttem álló széken.

Igaz Baekhyun inkább hasonlított egy Omegára, de ilyenkor ténylegesen alfa módjára viselkedett. Makacs volt és ezt szerettem benne, bár most egyáltalán nem örültem ennek a tulajdonságának.

- Nem mondom többször Baekhyun hogy menj ki - néztem fel rá lángoló tekintettel, mire ő csak morcosan összehúzta szemeit és megrázta a fejét.

- Nem - mondta.

Felkeltem az asztalomtól és a fiú elé állva, kaptam el dús, barna hajkoronáját, mire egy aprót nyekkenve nézett fel rám.

- Mondtam valamit neked - hajoltam közelebb hozzá és suttogtam ajkaira szavaim ridegen, még ő továbbra is dacos tekintettel meredt szemeimbe.

- Először meghallgatsz - hunyorította össze szemeit, de mikor erősebben meghúztam a haját és késem hirtelen előkapva nyakához tartottam, azonnal elhallgatott.

- Szeretnél még élni Baekie? - kérdeztem tőle eszelősen elvigyorodva. Nagy volt rajtam a nyomás a munka miatt és Taehyunggal való dologgal kapcsolatban is. Semmi szükségem nem volt most arra, hogy Baekhyun még nehezítsen a dolgon.

Eddig mindig mindenben segített és nem nyaggatot bármiről is volt szó. Pont ezért szaladt el velem a ló, mert nem voltam hozzászokva az efféle viselkedéséhez.

- Igen szeretnék - nyelt egy nagyot és próbált elhátrálni az éles tárgytól, amit még mindig torkához szorítottam.

- Akkor tünés kifelé - morrantam rá és elvéve a kést rántottam fel az ülőalkalmatosságról hajánál fogva és az ajtó felé löktem.

Vissza nézett még utoljára rám, én meg csak fejem rázva ültem vissza az asztalomhoz mikor kiment.

- Makacs - suttogtam magam elé.

A nap további részében agyaltam és próbáltam összehozni egy értelmes tervet, de végül a legegyszerűbbnél maradtam. Figyelem elterelés, még ellopom Jungkook telefonját, majd Taehyungot felkeresem rajta és meglátogatom az Omegát, majd elhozom.

Ez lesz a megfelelő.

Minden munkám elláttam a mai napra és mikor végeztem elindultam a lakásunkba, ami a birtokon belül volt. A legmesszebb lévő ház volt a miénk és olyan biztonsági rendszer volt alkalmazva, amit eddig csak filmekben láthatott a normál ember aki nem ilyen közegben él és nőtt fel.

Mikor bementem, teljes csend és sötétség volt odabent így nagyot sóhajtottam. Baek valószínűleg megint Luhanhoz ment panaszkodni. Mindig ezt csinálja, ha valami olyat teszek vagy mondok neki.

Az volt a szerencséje hogy a másik omega nem volt egy pletykálós fajta, mert ha valakitől vissza hallottam volna egy rossz szót is magamról, Luhan nem úszta volna meg szárazon, ahogy Baekhyun sem.

Leültem a kanapéra és lábaim felraktam, majd fejem hátra döntve túrtam kusza tincseim közé. Reménykedtem hogy terveim jól fognak alakulni és Taehyung minél hamarabb vissza kerülhet majd hozzánk.

Nagy ajtócsapódás szakította meg gondolat menetem. Baekhyun nagy hévvel szelte át az előszobát, majd az emeletre viharzott egy szó nélkűl. 

Megsértődött ez egyértelmű volt.

- Ahj istenem - keltem fel nehézkesen, majd elindultam utána.

Természetesen a szobánkban volt, ahová amint beléptem egy párna érkezett az arcomba.

- Baek ne legyél már őt éves - mentem oda hozzá, mire ő direkt úgy helyezkedett hogy ne tudjak mellé ülni.

Halkan elnevettem magam, majd lábát arrébb rakva foglaltam még is helyet.

- Nem akarok beszélni veled - mondta lehajtott fejjel.

- Én meg igen - emeltem meg állánál buksiját.

- Szeretném ha megértenél és azt is hogy én csak jót akarok Taehyungnak - simítottam végig álla vonalán, mire ő megpróbálta kirántani fejét kezeim közül, de természetesen ezt nem hagytam neki.

- Baekhyun figyelj rám kérlek és ne nehezítsd meg az így is nehéz életem - hajoltam picit közelebb hozzá ajkaira suttogva szavaim. Tettem miatt azonnal megváltozott arckifejezése és szinte vágyakozóan cikázott tekintete párnáim és szemeim között.

Régen tudtunk egymásra időt szánni akárcsak egy csók erejéig is. Nagyon sok munkám volt és bár Baekhyun sokszor volt mellettem hogy segítsen, akkor nem azon járt az eszünk hogy mi egy pár vagyunk, hanem azon hogy minél előbb kész legyen a határidős munka.

- Csókolj meg - szusszantotta halkan és szemeit résnyire lehunyva várta tettemet.

Megbabonázott gyönyörű valója és az ahogyan esedezik ajkaim kényeztetéséért. Akár csak egy omega Heatkor. Nem volt nekem szükségem semmi féle Omegára, ha egyszer egy ilyen gyönyörű alfa van az életemben és szinte eszét vesztve vágyik rám, minden problémát félre téve.

Szerintetek szereti Chanyeol Baekhyunt? Fura egy kapcsolatuk van de ugye ez nem véletlen mert mind a ketten alfák. Uralkodni akarnak. 

Remélem tetszett a rész :) 

Felraktam a másik történetemhez is a következő részt. Nézzétek meg ha van kedvetek :) 

Bye Kimi :)