Way to Your Heart 《BNHA fanfic》

Spin off

Idegesen toporogtam a magas, sötétbarna ajtó előtt, fekete ingem alját lefelé húzogatva. Másik kezemmel a gallért megigazítva nyeltem nagyot, habár magam sem tudtam, miért vagyok ideges. Kicsivel ebéd után kaptam az üzenetet. Tömör volt és lényegretörő. 'Hétre legyél nálam'.

Nem tudtam, mit szeretne, habár a dátumot megnézve volt egy sanda gyanúm, hogy mivel készülhetett, így időben el kezdtem készülni. Vállig érő hajamat megmostam, majd lenőtt frufrumat két oldalt egy-egy csattal összefogtam. Sokáig álltam a szekrény előtt magamban azt latolgatva, vajon mennyire kéne kiöltöznöm, végül egy köztes verzióban állapodtam meg, ami egy fekete, hosszúujjú ingből állt alatta egy szintén fekete trikóval és fekete, kicsit elegánsabb nadrággal. Aki rám nézett inkább mondta volna, hogy temetésre megyek, mintsem egy randira. De nagyjából félóra után úgy döntöttem ez van, úgy sincs más ruhám a feketén kívül és így is majdnem harminc perccel többet foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mint általában szoktam. Arcomra viszont kivételesen kentem némi korrektort, pontosabban a szemem alá, hogy elrejtsem a tegnap éjszaka nyomait, vagyis hogy egy szemhunyásnyit sem aludtam.

Ekkor Mihoko nyitotta ki az ajtót, majd széles mosollyal az arcán köszöntött. Szép arcát a halványkék tincsek keresztezték, szeme kissé fáradtan, ám annál izgatottabban pillantottak le rám. Mert igen, Ő is magasabb nálam, ám ennek nem kéne túl nagy meglepetésnek lennie. Habár Hitoshi így is túlnőtte már egy éve.

- Szervusz, Kedves, de örülök, hogy látlak! Jaj, hagyd a cipőd- engedett beljebb és szólt rám, mikor lehajoltam, hogy levegyem a lábamról a bakancsomat, ám nem figyelve a második felére a mondatának tettem le az ajtó melletti tárolóra. Halkat sóhajtva ölelt meg, amit viszonoztam. Éreztem, hogy a szíve kicsit hevesebben ver a normálisnál.

- Fent vár- suttogta a fülembe, mire izgatott mosoly kúszott az arcomra. Aprót bólintva engedtem el, majd indultam felfelé. A lépcsőn felérve balra fordulva majdnem beleütköztem a fehér ajtóba, ami be volt csukva. Óvatosan mély levegőt vettem, a gyomrom enyhén összeszorult, ahogy kezemet megemelve halkan kopogtattam kettőt. Alsó ajkamba harapva próbáltam elfojtani vigyoromat.

- Szabad- hallom tompán a hangját, mire benyitok. A látványtól pedig a szám is tátva maradt. Ott ült az ágyán, egy egyszerű szürke pólóban és sötétkék rövidnadrágban, haját nem zselézte fel, így az elöl lévő tincsek szinte teljesen eltakarták homlokát. Alóla kíváncsi, ám boldog pillantásokkal illetett, ami szinte azonnal átcsapott döbbenetbe, mikor meglátott. Kicsit jobban körülnézve vettem észre a nem túl nagy tévét, bekötve valami videójátékkal, mellette két konzolt gondosan előkészítve. Az íróasztalán egy nagy dobozban pizza gőzölgött, két tányérral és gyerekpezsgővel. Tekintetem döbbenten cikázott a szoba egyik pontjából a másikig, útközben megejtve barátomat, majd kinyögtem az első épeszű gondolatomat.

- Szerintem túlöltöztem.

Ekkor megtört a kettőnk között megtelepedett döbbent csend, egyszerre robbant ki belőlünk a nevetés. A térdeimre támaszkodva nevettem, szinte már magam sem tudtam, miért. Talán a megkönnyebbüléstől. Mert akármennyire is úgy készültem, nem szerettem volna egy puccos étteremben tölteni az estét. Csak vele szerettem volna lenni, mint bármelyik másik nap. Ő pedig pontosan belelátva elmémben megalkotta Nekem. Én pedig, mint egy bohóc, itt virítok kiöltözve egy temetésre. Jesszusom, még sminket is tettem magamra, pedig soha nem szoktam!

- Biztos jó helyre tetszett jönni, hölgyem? Ez nem a Grand Hotel- szólalt meg Hitoshi továbbra is nevetve, mire leguggolva próbáltam nem megfulladni a nevetéstől, ahogy az egész délután felgyűlt feszültséget és idegességet kiengedtem magamból.

Pár perccel később megnyugodva szuszogtam halkan mellette ülve az ágyon. A térdeimet nézve próbáltam összeszedni magam, ám szemem sarkából így is láttam, hogy le sem tudja venni a tekintetét rólam.

- Jesszus, hasizomlázam lesz- nevettem fel újra önkéntelenül, mire egy halk kuncogást kaptam válaszul.

- Mégis mire készültél? Valami elegáns vacsorára egy olyan helyen, ahol mindketten kényelmetlenül éreznénk magunkat?- kérdezte somolyogva, mire pirosló fejemet kezeimbe temettem- amúgy azt kell hogy mondjam, nagyon csinos vagy.

- Kö-köszi- makogtam.

- Habár biztos randira készültél?

- Inkább adj valami normális ruhát- motyogtam zavartan.

Felállt, majd odabattyogott a szekrényéhez, hogy kikapva egy gyűrött tréning nadrágot és egy (talán) tiszta felsőt hozzám vágja.

- Öltözz át gyorsan, még a végén lekésünk a szaunáról és az arcpakolásról- váltott át kislányos hangra, mire felpattanva hozzá inkább elcsendesítettem egy hosszú csókkal. Éreztem, ahogy a hirtelen jött lendülettől elveszti az egyensúlyát és mivel nem volt a közelében semmi, amibe meg bírt volna kapaszkodni, hanyatt vágódott, én pedig ráestem. Ajkáról leszakadva kiáltottunk fel mindketten a fájdalomtól, amit az esés okozott, majd apró puszit nyomva arcára bújtam hozzá.

- Köszönöm- suttogtam, mire éreztem, hogy teste a megfeszített állapotból leereszt, majd gyengéden átölel.

- Boldog Valentin napot- suttogja vissza, majd testemet egy kicsit eltolva magától egy újabb csókba invitál.

Sziasztok!

Valentin Nap alkalmából megcsapott az ihlet, így egy kis spin off-al készültem Nektek. A következő résszel ott fogom folytatni a történetet, ahol abbahagytam, de úgy gondoltam, néha napján bejöhet egy-egy special epizód is, nem?

Boldog Valentin Napot mindenkinek! (már amennyi maradt belőle (a fenti videót meg csak úgy, mert nagyon aranyos))

Plus Ultra!