A szétválasztott ikrek (PUF)

7. Rész

-Ani. Nem -ment oda a lányhoz Boka és kikapta a kezéből a kést-elmentek otthonról?! Tilos késsel játszadozni.

-Miért? Semmi baja nem lesz tőle az embernek.

-Mi bajod van? Mióta ismerlek mindig valami baj van veled.

-Talán az, hogy elvetted az eszét a hugomnak. És most csak veled foglalkozik.

-Ani. Annával járunk, és boldogok vagyunk.

-Ühüm -bólintott a lány, majd felállva Boka elé állt lábujjhegyre és megcsókolta, majd vöröslő arcát hajával eltakarva elrohant.

Boka egy helyben állva a száját fogta. Nem értette, hogy mi történt, túl gyors volt.

-János -futott oda Anna és kifulladva a fiú karjai közé esett.

-Baj van Anna? -nézett rá aggódva.

-Nem, dehogy. Csak... idáig kerestelek.

-Bocsánat csak kijöttem, mert az iker..-akarta folytatni, de Anna közbevàgott

-Mindjárt vége a reggelinek, kérlek legalább edd meg. -ölelte át, majd megcsókolta. Boka bólintva elindult befelé vele.

Anna eközben megkereste Anit, majd a kapuhoz vitte.

-Hang vagy elfutni a tóhoz, beleülni, úgy hogy csak derékig, majd visszajönni és azt mondani, hogy csak bepisiltél -nézett Anna, Anira.

-Anna. Hagyj a gyerekes hülyeségeiddel...

-Szóval hang vagy? -nevetett fel. -a nagy "Anastasia" majd mindent megcsinál, mindenben ügyes. Jaa, nem. Szánalmas vagy.

-Nem vagyok! És tudod jól, hogy meg van tíltva, hogy atlépjük a kaput.

-És? Te úgyis rendíthetetlen vagy.

-De én betartom a szabályokat!

-Nem. Csak félsz -vigyorgott gonoszan Anna.- Egy senki vagy.

-Nem vagyok az!

-Akkor csináld meg. Gyerünk!

-Jóó!! -lökte el Annát és nagyon gyorsan átmászott a kerítésen, majd rohanni kezdett. Csak annyit hallott, ahogyan az őr kiabál utána.

Anasztázia ment az utcák között, hol balra, hol jobbra, de eltévedt, telefonja pedig a házban maradt. Kétségbeesetten ment tovább, majd egy idegen megszólította.

-Héj! Minden rendben? Nem nagyon tűnsz úgy, hogy tudnád hol vagy..

-Ühm.. jó napot uram.. kérem én a...-nézett az árnyékban lévő kapucnis fiúra, de semmit nem látott belőle -szóval.. a strandot keresem...

-Rossz felé mész. Menj lefelé, majd a főúton jobbra kell fordulnod és onnan a 2. Zebrán át kell menned. Ott már látni fogod, hiszen a táblára ki lesz írva.

-Köszönöm szépen... -már indult volna el, amikor a fiú megragadta a karját.

-Héjj...

-Igen?

-Eltévedtél? A csoportodtól?

-Nem... csak... An... szóval az ikertestvéremmel.. öhm.. játszottunk...

-Hazudsz. -jelentette ki a fiú, mire a lány zavarba jött

-Honnan veszed..?

-Látom. A szemedből, a hangodból és abból, hogy tördeled az ujjadat. -felelte, mire Ani a kezére nézett, majd bólintott és maga mellé rakta.

-Lehet...

-Elmondod az igazat?

-Az ikrem az mondta, hogy hang vagyok elmenni a tóhoz, derékig bemenni, majd visszamenni a táborba és azt mondani, hogy bepisiltem...

-Ez nem valami kedves... figyelj. Ilyenkor mondj nemet. Az is bátorság, hogy nemet tudsz mondani. És amúgy... miért csó...-akadt meg

-Hm? -nézett rá a lány, mert nem értette

-Semmi. Szerintem menj vissza a táborba. Elkisérjelek?

-Igen köszönöm...

Az úton Ani próbálta az arcát nézni a fiúnak, de sehogy se látta. Egy idő múlva feladta, majd meg is érkeztek.

-Köszönöm -mosolygott rá a lány, majd belépett és az őr szidni kezdte őt, ám ezt Anasztáziát nem érdekelte. Hírtelen eszébe jutott valami, és már fordult is volna meg, hogy megkérdezze, de a fiú már nem volt ott.

-Mégis mit gondolt? Tudja, hogy mi merre van? És ha elütik?? Az a mi felelősségünk!

-Uram, kérem. Higyje el, hogy nem érdekel -rohant el a házba.

Elővett egy lapot, majd lerajzolta azt a fiút, aki ma segített neki visszatalálni. De vajon ki ő? És honnan tudta, hogy ezen a táborhelyre kell jönni, ha Ani el se mondta?

-Anasztázia!! -hallatszott egy kiabálás kintről. Rácz tanárúr volt. Idegesnek tűnt. A lány félve a tanárúr felé ment, aki dühösen nézte őt.

Bocsánat, hogy mostanában nem nagyon rakok ki új részeket. Ennek oka az is, hogy rengeteg óráim vannak, van olyan nap, amikor szabadidőm sincs. Próbálok minnél többet írni nektek.❤️ remélem tetszik nektek. Kérjetek írjátok meg, hogy min kéne változtatnom, mit kéne beraknom. Nagyon sokat segítenétek vele.
Előre is köszönöm.