Eljegyezve /befejezett/

Anglia tanítás /2

-Nem bízol bennem. Majd akkor út közben elmondom. Melyik szám alatt vagy?

-123.

-Gyere, mutatom, merre van.

Menjek, ne menjek? Mindenkiben egyszer megfordul a fejében. De most nincs nagy kedven ismételten eltévedni ebben a labirintusban.

A szoknyámat megragadva elindulok az idegen után.

-Kérlek, ne nehezítsed meg a dolgomat. Ha valami bajod lesz, a fejemet veszi, akármilyen kicsi teremtés is.-mondja részben magának részben nekem

Mégis milyen dolga van velem? Én ismétlem még soha az életben nem láttam még őt.

-Nem érted igaz?-fordul felém

-Hallom mit mond.

-Elismétlem. Ha veled bármi történni fog nekem végem van.

-De mégis közöm van önhöz?

-Mondhatjuk úgy engem bíztak, meg hogy őrizzelek.

-Ki? Ki bízott meg?

-William. William Johnson.

A név hallátam meg rezzenek.

-William?-ejtem, ki a szavakat mintha most először mondanám ki

-Igen. Aggódik érted, és mivel én itt vagyok tehát engem bízott meg a védelmeddel.

-Fejedet veszi, ha bajod lesz?-kérdezem mosolyogva

-Igen. Szóval ne kerülj bajba.

Tehát félt engemet. Nem szeretné, hogy bármi bajom történjen velem. Ez nagyon kedves tőle valahogy megdobogatja a szívemet.

A nyakláncomat a kezembe vettem és így olyan volt mintha ő is itt lenne, hiszen benne van az ékszerben szíve és lelke.

December 21.

Tegnap Henry mentett, meg amit nagyon köszönök. Miután vissza kisért a szobámba leültünk beszélgetni, még le nem kellet menni vacsorához.

Korra reggel felébredve a félelem érzése futott át rajtam. Eszembe jutott az a férfi, aki meg akart becsteleníteni.

A térdeimet felhúzva szorosan magamhoz öleltem, hogy remegő kezeimet megtudjam nyugtatni.

Kislánynak hívott semmibe vett, megsértett, és még bántani akart. Minden férfi ilyen lenne? A másik nemnek, a nőknek csak ez maradt? Az hogy, csak egy játékszer legyen a férfinak, aki kedve szerint bánik vele.

A testvéreim azt mondják boldogok a házasságba, de vajon tényleg és nem csak álcát húzzák magukra, mint mindenki más?

„kopp" „kopp"

-Kisasszony ébren van?-szól a dadám, akinek hangját mindenki közül felismerem

-Ébren. Bejöhet.

Ajtón belépve rögötön a bőröndöm felé igyekezet.

-Még nem pakolt ki? Talán valami felé férfi elbolondította?

-Oh..-erőltetve felnevetek-Ne butáskodjon már.

-Amikkor a napnyugtakor kezdődik az ünnepség ahol sok fontos ember lesz. Lehet, még férjet is talál magának, hiszen már csak pár év van hátra. Addig is össze kell kapni magát, hogy csinosan fessen.

-Igen.

Mintha lenne, választássom úgy mondja? De nekem nincsen, ahogy neki sem volt.

-----