Az élet béklyója

Bonyodalom

Lesokkoltan hallgatom a történetét. A fejemben csak úgy pörögnek a képsorok. Mi lett volna ha? Ha megerőszakolja? Ha elrabolja? Ha....? Egyre jobban pörögnek a gondolataim és a rosszabbnál rosszabb lehetőségek tárháza nyílik meg előttem, amitől a fejem is megfádul. Komor tekintettel figyelem. Egy idő után észreveszem, hogy mozog a szája. Ahhhhhh megint elkalandoztam és egy szót sem értettem abból amit közölni próbált velem. Figyelmesebbnek kellene lennem vele, hisz ezek után biztosan nem hiányzik neki, hogy itt értetlenkedjek.

-Tessék?- Kérdezek rá gyorsan. Annyira kellemetlen ez nekem mintha egysebtapaszt tépnék le magamról. Gyors, de fájdalmas.

Halványan elmosolyodik, de a tekintete homályos marad. Utálom így látni. Hiányzik az élénk pörgönc énje, ami képes pár órányi alvás után is megélénkíteni. Most csak egy kupac koszos zokninak érzem magamat az ágy mögé becsúszva. Hasztalannak, hidegnek és elfeledettnek.

-Megint merre kalandoztál Vani? Repíts engem is oda kérlek hátha jobb ott mint itt.

Megrázom a fejemet. -Nem fontos és nem, nem igazán lenne jobb a valóságtól. A lényeg. Mi a fenét képzeltél???? Egy random emberrel iszogatsz aztán felelőtlenül belemész egy hármasba úgy hogy azt még én is tudom hogy Levi nem menne bele. A lényével ellenkezik ez a cselekedet de érted mégis belement. Én ezt nem néztem ki belőled. Judit. Nagyot csalódtam benned. Ezt nagyon elcseszted.-komoran nézem.

Szemei lassan könnyekkel telnek meg. Zokogva borul a nyakamba.- Istenem Vanessza. Ezt elcsesztem. Nagyon. Hogy tehettem ilyet Levivel?

Csendben simogatom a hátát. Lehet, hogy elszúrta és meggondolatlan volt, de nem teljesen az ő hibája ugye bár. Ezért nem járok sehova se. A végén egy kád jégben kötök ki, ha nem figyelek a bontott üvegekre. Csendben vigasztalom amíg meg nem nyugszik. Hirtelen megragadja az arcomat maga felé fordítja és megcsókol. Kipattan a szemem és megdermedek. Ez mi a halál??? Mozdulatlanul ülök. Nem akarom ellökni magamtól. Nem akarom, hogy sírjon megint vagy elkezdje hülyézni és sértegeti magát amiért meggondolatlan így csak türelmesen várok. Lehet a szer utó hatása lenne? Lassan elveszi puha ajkait az enyéimtől.

-Sajnálom-suttogja

-Nincs semmi baj.

-É-én nem tudom mi ütött belém.- Lehajtja a fejét.

Fogalmam sincs miért nem akaszt ki. Sőt. El is ment. Ácsi. Ez volt életem első csókja. Érzem, ahogy lesápadok, amit Judit is észrevesz.

-Akkor mégis csak baj van. Én annyira sajnálom, nem tudom miért tettem és hogy miért...-gyorsan bezárja a száját és leszegett tekintettel elnéz. A könnyeivel küzd megint.

-Judit. Nincsenek titkok közöttünk igaz? Kérlek mond el mi a mondatod vége. Bármi is legyen az tudod hogy én mindig a legjobb barátod leszek akinek bármit elmondhatsz.-suttogom. -Ha a csók nem rettent el semmi sem fog.

-Biztos?- kérdezi lassan felém fordulva de haja takarja a tekintetét.

-Igen. Ha megölsz valakit én segítek és hozom az ásót. Bármi történjék is és mindig itt leszek neked és segítek. Ha össze is veszünk bármi bajod esik azonnal ott leszek és elfelejtek mindent. Mi értelme legjobb barátoknak nevezni egymást, ha nem tudom minden döntésedet elfogadni és megérteni. Persze kivéve azt, hogy ittál és egy idegennel akartál összefeküdni. Azt sose engedném neked. Szóval azt elfogadom ami nem veszélyes és káros rád úr isten olyan vagyok mint egy anyuka.

Halkan kuncog és hozzám bújik. Végre nevet egykicsit ami sokat könnyít az én szívemen is. Imádom a nevetését. Ha lenne szuper erőnk neki ez lenne az! A nevetése mindenkire ráragad és egyszerűen csak boldoggá teszi őket.

-Vani. Valamit el kell neked mondanom.

-Mond nyugodtan.

Lassan a szemembe néz. Kisepri a haját a szeme elől és próbálja összeszedni a gondolatait.

-Vani én..... én nem is tudom hol kezdjem. Öhmm. Még régebben mikor általános iskolába jártunk.... én... hát...nagyon tetszettél nekem. Egy ideig próbáltam elnyomni magamban. Amikor megöleltél azért fintorogtam meg hisztiztem, mert valahol belül tetszett és én ezt nem akartam. Nem hittem el hogy ez igaz. Próbáltam elnyomni magamban, de nem ment. Mindenhol ott voltál. Kedves okos és csinos.-Halkan kuncog és elpirul- A szülinapomon amikor a fürdőben voltunk és öltöztünk át lefotóztalak párszor. Olyan cukin elmerültél közben hogy észre se vetted.

Tágra nyílt szemekkel hallgatom. Hát... Erre nem számítottam. Mi? Mikor fotózott le közben? De nem szeretem ha fotóznak. Főlg nem titokban. Mintha egy állat lennék az állatkertben aki épp csak a magán dolgait akarná elvégezni, de az emberek mindenhol ott vannak és nem létezik számára az, hogy magán. A fantasztikus gondolatmenetem közben a valóságban csupán csendben ülünk és a percek csak úgy repülnek szóval végül én töröm meg a csendet.

-Judit. Én nagyon szeretlek téged, de sosem gondoltam volna, hogy te valahogy máshogy éreznél irántam főleg úgy, hogy van valakid. Igazából nekem ezzel nincs bajom. Nem érzek semmi világrengetőt Gondolom másokkal is megesik az ilyesmi, nem? De az, hogy életem első csókját a legjobb barátnőmének tudhatom, kicsit hirtelen sok. Nem haragszom, nem gondolom úgy, hogy nem akarok tovább itt lenni csak szimplán egy picit sok. Kérlek ne érezd magad kellemetlenül, én sem érzem. Csak nyugodtan nyíltan. Viszont azt tudni szeretném, hogy ha tetszettem neked Levi hogyan is jött a képbe?

-Az elején bevallom vele akartam elnyomni az érzéseimet aztán nagyon megkedveltem, de mindig bennem volt, hogy vajon te szeretnél-e? Hogy nem lenne-e semmi bajod velem azután, hogy megtudod ezeket és mindig tompította az iránta való szeretetem az, hogy nálad sosem próbáltam meg. A legjobb barátom vagy és nem akartalak elveszíteni, de már mindegy volt a csók után szóval nem titkolózom és kiterítek neked mindent. Ééés még mindig itt vagy.

Bólintok.- Igen még mindig itt vagyok.

Aprót bólint. - Ha ezek után nem akarsz többé látni csak szólj. Én megértem.

Megrázom a fejemet.-Nem hagylak magadra és kérlek fejezd már ezt be. Itt vagyok, nem haragszom, ugyanúgy szeretlek, kell ennél több? Megesküdtem magamnak, hogy segíteni fogok rajtad, amikor csak kell. Aztán majd pont azután, hogy elmondod nekem a titkodat itt hagylak. Egy fenét. Csak még sok ez egy kicsit. Ha alszom rá lehet jobb lesz nem tudom. Lehet a kialvatlanág miatt nem fogom fel igazából mi van itt most, de nem is baj szerintem.

-Lehet.

Bíztatóan rámosolygok.- Nekem sajnos mennem kell és nem nem azért mert én itt akarlak hagyni csak anya lassan hazaért és szeretnék összefutni vele.

Aprót bólint. Szorosan magamhoz ölelem és nyomok egy puszit a fejére.

-Vigyázz magadra. Holnap beszélünk. Ablakot majd nyisd ki jobban azért és pihenj sokat mg igyál kérlek.

Csendben bólogat az utasításaimra.

-Sziasztok.-Megsimogatja Szmörét.

Felállunk és lemegyünk a lépcsőn. Felveszem a cipőm, Ráadom a hámot vörös kis pajtásomra és kilépünk az ajtón. Megfogom a kis mancsát és integetek vele Juditnak. Mosolyogva visszainteget. Leteszem Szmörét és hazasétálunk. Út közben természetesen a gondolataim megállás nélkül pörögnek és nem hagynak egy percre sem magamra.