Singularity •Vkook•

32.rész 💖NamJin💖

Jin Pov.

Namjoon volt mindig is a mindenem. Nagyon sokat jelentett nekem és mikor úgy alakult köztünk három éve, hogy szakítunk azt hittem belehalok a fájdalomba ami akkor átjárt.

Az a négy év még együtt voltunk hihetetlen jó volt. Mindig programoztunk, vagy éppen csak otthon elvoltunk és élveztük a másik társaságát.

Mikor bejelentette hogy ő már nem szeretne tőlem semmit, értetlenül álltam a dologhoz mert nem tudtam felfogni, hogy mi rosszat követtem el ellene hogy ezt érdemlem. Nagyon rosszul esett tőle, tőle akire azt hittem hogy majd később a férjem lesz.

Három éven keresztül nem keresett és mikor még az első pár napban, szakításunkat követően kajtattam utána mindig csak lerázott. Soha nem ért rám és szörnyen esett hogy az egykoron szeretett személy, aki engem is ugyan olyan érzésekkel halmozott el, most utálattal és elutasítással "ajándékoz" meg.

Nagy sóhajjal hajtottam le a fejem. Megint nem megy ez nekem egyedül. Namjoon kellene hozzá. Ő mindig kitudja nyitni.

Szörnyen béna voltam a konzerv dobozok kinyitásában. Namjoon volt az, aki mindig segített nekem ebben és mikor már látta hogy a kezemben van a tárgy, jött is hogy megtegye helyettem a műveletet.

Most hogy három év után újra elkezdtem randizgatni egykori szerelmemmel, minden napom teljes boldogságban telik és úgy érzem ezt semmi sem teheti tönkre. Imádom Namjoont és tudom hogy megbánta az akkori tettét, viselkedéséből ítélve.

Majdnem minden nap találkoztunk és néha néha még egymáshoz is átmentünk. A mai randink is egy nálam töltött este lesz. Éppen barackos sütit csináltam volna, de hát a doboz kinyitása számomra egy lehetetlen feladat. Szép óvatosan kezdtem el a kis konzervnyitó szerkezettel felvágni a fémet, mikor véletlenül félre csúszott a tárgy és a kezem bánta. Abban a pillanatban szólalt meg a csengő, így kétségbeesetten néztem vérző kezemre majd az ajtó felé, ami mögött biztosan szerelmem állt.

Végül a nyílászáró mellett döntöttem és kinyitottam neki.

- Szia hercegnő - tárúlt elém lenyűgözően helyes alakja.

- Namjoon - motyogtam zavartan, a rég nem hallott becenevem hallatán, amit még ő adott nekem a kapcsolatunk során.

- Hercegnő! Neked vérzik a kezed - kapta el eddig magam mellett tartott végtagom, amit próbáltam elrejteni előle hogy ne lássa mennyire béna vagyok. - Mit csináltál? - kérdezte lágy hangon és picit beljebb tolt, hogy betudja csukni maga után az ajtót.

- Én csak.. én csak -makogtam össze vissza, még Namjoon maga után húzva vezetett a fürdőbe hogy bekösse a kezem.

Mindent tudott mi hol van. Csukott szemmel is eltudta volna kalauzolni magát a lakásban. Pici volt, de otthonos és szerintem dizájnosan is rendeztem be.

- Hallgatlak - nézett fel rám, miközben neki állt a fertőtlenítésnek. 

- Elvágtam a konzervdobozzal - mondtam halkan lehajtott fejjel.

Halk kuncogás érkezett válaszul, majd volt párom keze simult az arcomra, mibe bármennyire is nem akartam tartásom miatt belebújni mégis megtettem. Lehunyva szemeim élveztem ki a pillanatot amit már olyan régen élhettem át.

Annyira szerettem még mindig. Ennyi idő után is végletekig szerelmes voltam belé és féltem újra rám ún. Tartottam tőle hogy nem leszek neki elég, vagy valaki másra fog vágyni. Jungkooknak igaza volt, ő mégis csak ember én meg béta, aki hasonló adottságokkal van megáldva mint az átlag emberek. Semmi különleges.

Annyiszor kívántam már, hogy bárcsak Namjoon alfa lenne én meg omega. Boldogan élhetnénk és összeköthetnénk az életünket. Miért nem vagyunk képesek ezt megtenni most is? Az emberek miért vágynak mindig valami jobbra, valami újra, valami másra, ha egyszer ott van előttük valaki aki teljes szívéből szereti őket.

Reménykedtem benne hogy Namjoon innentől kezdve becsülni fog engem és úgy fog szeretni ahogyan én őt. Teljes szívéből.

- Jinie. Még mindig olyan kis ügyetlen vagy ebben - fejezte be kezem ápolását, majd mikor készen lett egy apró puszit nyomott kézfejemre.

Nagy szemekkel és tátott szájjal néztem le az előttem térdelőre, aki halkan elkuncogta magát és felemelkedett, majd egy lágy csók érkezett ajkaimra, amitől még nagyobb ámulatba estem.

Namjoon megcsókolt. Annyi idő után, újra érezhettem puha, cigarettától ízesített ajkait. Imádtam, imádtam minden egyes kis szokását és testrészét ennek az embernek. Még erre a hülye dohány ízre is annyira vágytam, mint már régen bármire.

Teljesen elborult az agyam és csak az lebegett a szemem előtt hogy újra érezni akarom.

Hirtelen lepattanva a kád széléről ereszkedtem Namjoonnal szembe a földre és kaptam ajkait után, ami még őt is meglepte nem hogy engem.

Volt párom jó ideig habozott, de én kitartóan faltam úgy hiányolt párnáit. Könnyeim lassan kezdte el folyni ahogy feljött bennem a sok emlék, amit átéltem életem szerelmével. A csók amit loptam tőle egyre intenzívebb és vággyal telibb volt, főleg mikor ő is beszállt a kis akcióba.

Halkan nyöszörögtem fel már ennyitől is és lágyan túrtam szürkés hajkoronájába, ami hihetetlenül elnyerte a tetszésem. Minden jól állt neki, de ez a szín talán eddig a legjobban.

Sajnos nem élvezhettem ki túlságosan sokáig ezt a momentumot mert Namjoon finoman eltolt magától, hogy szemeimbe tudjon nézni.

- Ha így folytatod hercegnő nem fogom tudni visszafogni magam - rázta rosszallóan a fejét és kedvesen elmosolyodva simogattam meg kipirult arcom.

Alsó ajkam picit beharaptam hiszen legbelül azt szerettem volna ha tovább megyünk és nem tarja magában az érzéseit, de akkor meg nem tartanánk be azt amit megbeszéltünk. Hogy tiszta lappal indulunk.

- B..bocsánat Jonnie - hajtottam le a fejem elszégyellve magam, mert a saját elvemet húztam majdnem át.

- Gyere, menjünk inkább ki innen - mosolygott rám és kezem lágyan megfogva állított fel majd a nappaliba vezetett.

Leültünk a kanapéra, de ő továbbra se engedte el a kezem.

- Jinie, én úgy szeretném ha minden újra rendben menne köztünk. Ha újra egy pár lehetnénk - mondta szemeimet kémlelve.

Egy darabig csak néztem magam elé és elgondolkodtam. Mindennél jobban szerettem volna azt amit kért, de féltem hogy újra összetöri a szívem. Én azt már nem biztos hogy kibírnám ezek után.

Lassan ráemeltem a szemeim és elmosolyodtam picit.

- Namjoon én félek. Félek attól hogy nem fog menni, hogy újra azt kapom mint előtte. Mennyi az esély arra hogy mellettem maradsz? - kérdeztem könnyes szemekkel tőle, még ő végig az én reakcióim figyelte.

Nem akartam újra elveszíteni és nélküle élni, de azt sem hogy megint fájdalmakat éljek át kicsapongó élete miatt.

Szép lassan térdelt le elém, amit összezavarodva figyeltem és mikor előhúzta zsebéből a szépen kidíszített fekete bársony gyűrűs dobozt, ámulattal figyeltem mi fog most következni.

- Ez elég bizonyíték lenne arra hogy veled leszek bármi is történjék? - jelentek meg édes kis gödröcskéi mosolya miatt és mikor meglátta ahogy szép lassan elpityeredek, neki is meglágyultak amúgy erős vonásai.

Szeret. Ő is szeret engem.

- Kim SeokJin, Hercegnőm, összekötöd velem az életed és megbízol bennem mind halálunkig? - kérdezte könnyes szemekkel szerelmem, mire sírásom felerősödött és nyakába ugorva öleltem át.

- Igen Jonnie - suttogtam fülébe.

Na itt is lenne egy lánykérés :DD. Nem ám :D Egy kis különkiadás megint a vissza maradt egy párosról. Szerintetek is aranyos hogy Namjoon megkéri a kezét?

Köszönöm hogy ennyien olvastok :)))

Bye Kimi :)