Vakáció

Strandon

Strandon

A késő délutáni napfényben Draco és Hermione a strand felé vették az irányt. Mindketten átöltöztek, a boszorkányon most egy lila strandkendő volt, fekete tanga papucs, a haját kusza kontyba rendezte, ami menthetetlenül összegöndörödött a délelőtti kalandjuk után, a varázsló ellenben nem sokat változtatott az öltözékén, a vékony, vászon nadrágját lecserélte egy kék, pálmafamintás fürdőnadrágra, az ingét kigombolta és egy hátitáskával együtt, Hermione mellett araszolva haladtak a part felé. Nagyon jól állt neki a napszemüveg, amit most már úgy hordott, mintha egy sztár lenne.

Most nem fogták meg egymás kezét. Talán nem akartak megint olyan közelségbe kerülni, mint pár órája. Már az ebédnél is megtartották a három lépés távolságot, illedelmesen válaszolgattak egymás kérdéseire, összességében nem volt ezzel semmi probléma. De Hermione nem tudta kiverni a fejéből a férfi csókjait, Draco pedig nem bírt nem gondolni, hogy mennyire gyönyörű volt a boszorkány félig meztelenül a vízpermetben.

– Különös – szólalt meg Hermione. – Nincsenek olyan sokan.

– Elűztem őket – vigyorgott Draco a napszemüvege mögött. Hermione nevetve nézett rá. Rémesen jól állt neki még ez is. Egyszerűen botrányos volt, hogy míg más varázslók egyből kitűntek a tömegből rémes ízlésük miatt, Dracónak meg sem kellett erőltetnie magát, jól nézzen ki.

– Tényleg? – ocsúdott fel Hermione, miután felfogta, hogy a férfi mit mondott. – Ezt nem mondod komolyan?

– Csak vicceltem, de nem örülök, hogy ezt gondolod – vigyorogott elégedetten. – Elárulhatom neked, hogy bármennyire is nagy mágus vagyok, nem én tartom a kezemben a szálakat.

– Rémesen sokszor csinálsz olyasmit, ami miatt ezt gondolhatom – közölte a boszorka. – Mindenesetre megnyugtató, hogy nem kell miattad félnem.

– Érdekes.

– Micsoda?

– Hogy azért téged is rá lehet venni erre-arra néha – közölte, majd finoman hozzáért a boszorkány fedetlen vállához. – És annyira nem is kellett megfeszülnöm, hogy elérjem.

– Túl meleg volt abban az üvegházban. Mást nem tudok elképzelni.

– Én a közös strandolásra gondoltam. De örülök, hogy ennyire mély benyomással voltam rád.

– Hogy te mennyire...

– Gazember vagyok...

– A legnagyobb, aki ezen a környéken van.

– Imádom, amikor ennyire piedesztálra állítasz – mondta vigyorogva, aztán összefűzte az ujjaikat. – Így már sokkal jobb.

– Felháborító, ahogy viselkedsz.

– Komolyan? – nevetett, aztán egy mozdulattal a karjaiba kapta és megcsókolta. Jócskán kibillentette a boszorkányt az egyensúlyából, Dracónak éppen megállt az orra hegyén a napszemüveg, amikor újra egymásra néztek. – Nem akarok csalódást okozni. Én leszek a legmegátalkodóbb varázsló a környéken.

– Azért annyira nem kell igyekezni – szólalt meg Hermione, majd mélyen elpirult. – Ha nem gond, akkor segíthetnél újra felállni, mert így egy kicsit nem érzem stabilnak magam.

– Ahogy szeretnéd – bólintott, s újra talpra állította a boszorkányt, aki egy kicsit még mindig szédelegve, miközben irdatlan csörömpölés hallatszott Draco hátitáskájából.