✔️1. Egyéjszakás kaland 18+ (Jin OS)

3. rész: A kezdet

A kezem Jin tarkójára csúszik, és miközben becsúsztatja a nyelvét a számba, az ujjaim elvesznek a selymes fekete tincsek között. Éhesen, durván markolom a haját, egyre mélyebben követelem őt magamnak. Vadul, kíméletlenül simogat a nyelvével, perzselő mámor az íze, fekete lángokból és izzó sötétségből. A szívem túlságosan is gyorsan ver, a lábam megremeg, és ez a féktelen szenvedély olyan émelyítő, hogy megszédülök tőle. Képtelen vagyok magamat tovább megtartani. Jin mintha megérezné a vívódásomat, még szorosabban magához présel, majd könnyedén megemel. A lábamat a dereka köré húzza, én pedig készségesen köré kulcsolom. Pár lépést követően a falhoz szorítja a hátamat, aztán az egyik kezével megtámaszkodik a fejem mellett, a másikkal pedig a blúzom alá nyúl és őrjítő lassúsággal végigsimít az oldalamon. Olyan, mintha Jin mindenhol ott lenne, a tenyere forró és erős, a bőröm egyszerre lángol és reszket tőle. A lábammal közelebb húzom magamhoz, érezni akarom őt ott is, ahol a leginkább sajog. Ahogy a testünk egymásnak feszül, úgy a csókunk is egyre vadabbá, már-már kétségbeesetté válik. Keze végül a mellemre siklik, ujjaival a melltartóm szélénél úgy érint, hogy a körme vágyat karcol a bőrömbe. A testemen újabb remegés fut végig, és fogalmam sincs, hogy nem szakadok szét ettől az őrülettől, így csak kéjesen belenyögök a csókba. Jin ekkor kissé eltávolodik. Ajka a nyakamra vándorol, ahol nyelvével leheletfinoman becézni kezd, de közben keze lejjebb siklik és keményen a fenekembe markol. A vállába kapaszkodok, úgy szorítom, mintha attól félnék, hogy elsodornak tőle a kéj vad hullámai. Nem tudok betelni az ízével, az illatával, képtelen vagyok megálljt parancsolni, azt akarom, hogy mindenhol érintsen. Tornádó örvénylik a testemben, az ölem kíméletlenül lüktet, érintésért könyörög. Megemelem a csípőmet, és amikor megérzem vágyának kő kemény bizonyítékát, hangosan felnyögök. Sürgetően kihámozom az ingét a nadrágjából, majd végighúzom a kezemet izmos mellkasán.

Jin úgy enged el, mint ha a kezem égetné a bőrét, hirtelen és váratlanul. Most úgy néz rám, mint aki szégyelli magát. Aztán elkapja a tekintetét. Óvatosan ellép tőlem, majd remegve kifújja az eddig benn tartott levegőt. Én is vele együtt zihálok, de képtelen vagyok megmozdulni. Az előszoba fülledt lihegésünkkel színezett levegőjében még ott kóvályog az előbbi őrült vágy. Lehunyom a szemem és kábultan a falnak támaszkodom. Túl közel vagyunk még egymáshoz ahhoz, hogy teljesen lecsillapodjak. Amikor újra felnézek, Jin szemének örvénylő sötétségével találkozom, a tekintete marja a bőrömet.

- Ne haragudj, ezt muszáj volt megtennem - a hangja olvadt nyáréjszaka, forró és sűrű. Félek, hogyha megmozdulok gőzölgő pocsolyává olvadok az orra előtt. - El kellene küldened.

- Ühüm – képtelen vagyok az értelmes beszédre. Nem akarom, hogy elmenjen, de még ahhoz is túlságosan kába vagyok, hogy tiltakozzak.

Ez a csók sokkal több volt, mint bármi eddig! Sokkal felkavaróbb, elemibb és olyan szenvedélyt ébresztett bennem, amiről nem is tudtam, hogy létezhet. Még most is szédülök az örömtől, a vágytól és még én magam se akarom elhinni, de igen, a kielégületlenségtől is.

- Jól vagy? – puhatolózva kérdezi.

- Ühüm.

- Eunbi. Én... - nem fejezi be a mondatot, helyette nagyot sóhajt és tenyerével az arcát kezdi el dörzsölni. A lélekjelenlétemet csak akkor nyerem vissza, amikor meghallom halk kuncogását. – Ennyire jól csókolok?

- Ühüm – sikerül egy szégyenlős mosolyt az arcomra kanyarintani, de közben biztos vagyok abban, hogy elpirulok. – Nem akarlak elküldeni – suttogom még vágytól maszatos hangon.

- Biztos vagy benne? – kérdezi, én pedig csak bólintok.

Hevesen dobogó szívvel lépek hozzá közelebb, látom, ahogy a mellkasa egyre gyorsabban emelkedik fel és le, ahogy a szemében újból fellobban a tűz, és a szája. Az a száj, ami az előbb még az enyémet birtokolta és a bőrömet simogatta, most félszeg mosolyra húzódik. Ettől a mosolytól úgy érzem, puhává olvadnak a csontjaim. Egy örökkévalóságnak tűnik, míg odaérek hozzá. A vérem felforrva zubog az ereimben, mert még sohasem csináltam ilyet. Még sohasem akartam ennyire, hogy valakit megérinthessek, hogy valaki megérintsen. Jin, mint ha megint olvasna a gondolataimban, az arcomra simítja a tenyerét.