Senjuk 🌹 (Uchihák II. fejezet)

12.

- Ez a név ismerős- böktem rá az egyikre, miközben megmutattam Tobiramának.
- Bazd meg!- reagálta le azonnal a látott nevet.
- Most mi van?- kérdeztem értetlenül hol Tobiramát, hol apámat nézve.
- Megvan, miért ismerős neked ez a név...- motyogta a Senju.
- Miért? Valaki mondjon már valamit!
- Ő volt az öcsém, Izuna- szólt apám, mire eltátottam a szám.
- Az, akit te... megöltél?- kérdeztem Tobiramára pillantva, aki csak bólintott egyet, mire idegesen csaptam a homlokomra.- Francba!
- Ez még nem minden- kapcsolódott be a beszélgetésbe Minato, miközben a kezembe nyomott egy másik papírt.- Több Uchihát is szándékoznak visszahozni az élők közé. Például az ott Itachi és Sasuke apja.
- Ez megnyugtató...- motyogtam.
- És Shisui is itt van, ők pedig csak néhány a sok közül. De nem csak ez a klán veszélyes, nézzétek! Itt vannak a Hyuugák, a harmadik Hokage és több rég elhunyt kiváló jounnin.
- Egy szóval szarban vagyunk- elemeztem ki a helyzetet.
- Nagy szarban- értett egyet az apám.- És ez csak Konoha listája. Azok az átkozottak megszerezték a többi nemzet előző Kagéinak holttesteit! Na meg jönnek az Akatsukisok is- mutatott rá apám egy papírra, amit többek között az Akatsukisok nevei díszítettek.
- Hurrá! Ennél rosszabb már nem lehet...- sóhajtottam fáradtan.
- Tsunade-úrnő!- futott be az irodába az ötödik asszisztense.- Most kaptuk a jelentést, miszerint a megfigyelő egység észrevette az ellenség szerveződését! Már hozzá is láttak a jutsuhoz!
Az ötödik erre a hírre azonnal kinyitotta a szemeit és ingerülten csapott az asztalra.
- Állítsák meg őket!- kiáltotta.
- Nem lehet, körbe vették magukat egy áttörhetetlen burokkal!- jelentette tovább Shizune.
Tsunade rögtön felpattant és idegesen indult az ajtó felé, miközben osztogatni kezdte a parancsokat.
- Szóljatok a szövetségeseinknek, hogy mindenki vezérelje hadait a megbeszélt helyre! Kezdődik a háború...- jelentette ki az ötödik, majd távozott Shizune társaságában.
Késlekedés nélkül megírtuk az üzeneteket a nagy nemzeteknek és a leggyorsabb sólymokat indítottuk útnak velük. Minato és Hashirama elrohant, hogy értesítse a konohai ninjákat is, mi hárman pedig az irodában maradtunk.
- Szedd már össze magad, Senju!- szólt rá apám Tobiramára.- Újra itt lesz Izuna, na és? Legfennebb megölöd megint...
- Nem igazán lesz más választásom- kontrázott Tobirama, de apámnak ezúttal esze ágában sem volt ellenkezni vele.
- Tisztában vagyok vele, ezúttal számomra is ellenség lesz.
- Találjunk már ki valamit!- csaptam a Hokage asztalára, mire mindketten felém fordultak.- Csak el kell vágnunk az irányítást és az összes feltámasztott ninja szabad lesz.
- Jól hangzik, de ez nem ilyen egyszerű- mondta Tobirama.
- Na és ha megölnénk a Rinneganos tagot?- kérdezte apám.
- A többi négy biztos őt fogja védeni, és erős a gyanum, hogy jó rejtekhelye lesz.
- Akkor csak meg kell őt találnunk.
- Mint mondtam, ez nem ilyen egyszerű!
- Minden jutsunak van gyengepontja, szóval valami ennek is lesz. Csak rá kell jönnünk, mi az. De ígérem, hogy ki fogom találni- mondtam, majd a homlokomra csaptam.- Álljon meg a menet, mi lesz Izanamival?!
Mindketten meghökkentek a kérdésem hallatán, majd elgondolkodva merültek hallgatásba.
- Ismerek én egyáltalán civil embereket? Minden barátom harcolni fog, a lányommal mi lesz?! Ki a franc fog vigyázni rá, akiben még meg is bízok?- kezdtem el járkálni a szobában.
Tobirama odalépett hozzám és kezeit a derekamra szorítva próbált meg lenyugtatni, de nem igazán sikerült neki.
- Ne csitítgass, inkább azt mondd meg, hogy mi lesz a lányunkkal!- kiáltottam rá teljesen kétségbe esve.
- Ino anyja majd vigyáz rá- mondta, miközben szorosan magához ölelt.
- Most, hogy mondod...- töprengtem el a mondatán.
- Ezért mondom mindig, hogy minden helyzetben gondolkozni kell, nem siránkozni.
- Jól van na, ez a te feladatod, én pánikolni szoktam...- motyogtam karba tett kézzel.
- Olyan vagy, mint az apád- jegyezte meg Tobirama az említett személyre pillantva.
- Ebben igazad van- mosolyodott el apám.- Most pedig oszolj, fel kell készülnünk nekünk is a harcra.
Mivel ebben mindhárman egyetértettünk, azonnal kiviharzott társaságunk az irodából. Tobiramával először Inohoz siettünk Izanamiért, majd amint hazaértünk az egész estét vele töltöttük. Egyszerűen képtelen voltam letenni egy pillanatra is, tudva, hogy hamarosan hosszú időre el kell válnom tőle.