Legend

Az Előzmények (A Gyilkosság)

Engem Legend-nek hívnak, belga malinois vagyok, és a Freddy Fazbear Pizzériába vittek 1 éves koromban kiképezve, és mivel a régi gazdám után akartam menni, kikötöttek egy vashoz. Agresszív lettem, nem fogadtam el ételeket.
Aztán a főnök megjelent, és elégedtlenül nézett rám:

-Ez a dög fölösleges az idős Black mellé!
-Főnök ma lett 1 éves, még kölyök!
-Rendben... Adok neki egy esélyt vidd őket a robotokhoz!
-Rendben.

Amikor az animatronic-ok felé haladtunk, egy nem szimpatikus személlyel találtam szembe magamat...
Lila egyenruha, nem tetszős szag... Hirtelen megszólította azt, akinél a pórázunk volt.

-Hé, Mike! Nem harap?

Nekiállt nevetni.

-Cső, Will! Nem!
-Okés, akkor megnézem!

Amikor elém állt, tudtam, hogy nem szabad támadni, de csak nehezen fogtam vissza magamat...

-Sziasztok, tyutyuk! Black, hogy vagy öreg?

Megsimította Black fénylő fekete szőrét, én pedig csak néztem...

-Will, ő itt az újonc, Legend.
-Waow! Ütős név!

Nekem pedig megborzolta a fejemet, aztán elment.
Miután elment, morantottam egyet...

-Neked sem stimmel valami, ugye pajti?

Hirtelen fölborzoltam a szőrömet, hogy jelezzem: NEM!
Miután a robotokhoz értünk, Black-et szabadon hagyva őrzésre ítélte, engem pedig kikötött.
Amikor a gyerekek megjöttek, először megszeppentem.

-Nyugi, Legend! Nem harapnak!

Az idősebb komolyabb hangján nevetni kezdett.

-Köszi, Black!
-Ne aggódj, nem lesz semmi baj!

Elkezdett mosolyogni, majd a gyerekek felé nézett így.
Én farkamat behúzva jeleztem még új nekem a terep.

-Nézd, milyen aranyos kutyus!
-Igen, de ne érj hozzá, ott írták mellette, hogy új jövevény és még nem megbízható.
-Rendben. De azért adhatok neki a pizzámból?
-Hát...
-Léééggyssszii!
-Jól van, de légy óvatos kislányom!

Letört két darabot, az édesanyjától ellépve két lépést, elénk állt. A két darab közül az egyiket Black-nek adta, ő gond nélkül elvette, aztán hozzám lépve nyújtotta nekem az ínycsiklandó gőzölgő falatot.
Megszagoltam, hogy nem mérgezett-e aztán mivel megállapítottam, hogy nem az, habozva, de megnyaltam, aztán mivel éhes voltam, óvatosan kivettem a kezéből, és megettem.
Miután megtettem, megpöccintettem az oldalát, hogy nyugodtan megsimogathat. Amikor hozzámért a kislány kicsi keze, rögtön megnyaltam a másik kezét, aztán átölelt.

-Na, menjünk haza!
-Rendben, anya!
Adhatok nekik még egy darabot?
-Persze.

Miután adott nekünk még egy falatot az istenien finom ételből, elköszönt tőlünk, és elmentek.

Azután ugyanúgy ültem, mint Black a gyerekeket nézve: Mosolyogva, és izgatottan várva, hogy ki simogat meg,végül le is vették rólam a pórázt.

1 évvel később:

Mostmár a 2 éves születésnapom van.
De nem csak nekem van születésnapom... Hanem egy fiúnak is.
Hirtelen bejött egy szemkötővel beöltözött fiú, ő biztosan Foxy-t szereti. Aztán egy kék pólós, ő biztosan Bonnie-t. Aztán egy barna hajú, barna pólós komolyabb fiú, ő biztosan Freddy-t szereti, meg még egy szőke kislány is, Let's eat-es feliratú kendővel,ő pedig biztosan Chica-t szereti.

Mindenki odament a szülinaposhoz és felköszöntötte. Persze engem is egy-egy kutya kekszel, persze én elfogadtam.
Aztán jött valaki Spring Bonnie jelmezzel, de valami nem stimmelt...
Olyan szaga volt, mint Will-nek!!!

-Sziasztok gyerekek! Kövessetek, erre van a torta!

Én felborzoltam a szőrömet, amit Black is észrevett. Aztán mellém állt:

-Ez nem az ünneplés része!
-Egyet értek veled... Itt valami bűzlik...
Nézzük meg!
-Rendben...

Követtük a gyerekeket, aztán jeleztem a szülinaposnak, aki leghátul haladt, hogy menjen onnan.
Akinek jeleztem, az bólintott egyet, aztán eltűnt... Gondolom, hazament...
Mi Black-el reméltük, hogy Will igazat mondott, de amikor megláttuk a Szertárt, már csak rosszra számítottunk.
Black bejutott, de előttem már bezárták az ajtót, csak bentről lehet kinyitni, vagy titkos kóddal.

-Nyugalom gyerekek!

Hirtelen hallottam, hogy valaki leveszi a jelmezt, aztán Black nyüszítését, később gyerekek fájdalmas sikolyát hallottam meg.
Aztán egy kis mozgolódás később semmi...

Hirtelen nyílott az ajtó, ugrás távolságban támadásra készen állva álltam, és kijött Will, meg a vér szaga... Hirtelen támadtam, de sikertelenül.

Ugyanis Will egy késsel belémszúrt.
Elment, de én utána bicegtem...
Megjelent Mike, és meglátott minket:

-Mi történt?
-Betörtek, meg tudtam sebesíteni a rablót, de Black nem élte túl. A gyerekek pedig eltűntek...
-Utána járunk, te menj haza pihenni, én orvoshoz viszem Legend-et. Előtte szólok a főnöknek.
-Okés.

Will elment, engem pedig Mike fölkapva futni kezdett, szólt a főnöknek, ő pedig hívta a rendőrséget...
Mike betett a kocsijába, aztán elhajtott velem az orvoshoz.

-Nekem itt bűzlik valami. Bárcsak tudnál beszélni és el tudnád mondani, hogy igazam van-e! Hiszen te láttad az egészet...
-Igazad van, Mike! Bárcsak értenéd, amit mondok...

Azóta mindig is várom, hogy visszatérjek oda és bosszút álljak, csak sajna bezárt a Pizzéria, és remélem, hogy hamarosan kinyílik.